Fél év elmúltával a gyilkosság körülményeinek a részletei nagyjából tisztázottak, és ismertek a politikai motívumok is. A belgrádi napilapok az elmúlt időben számos részletet közöltek a kormányfő gyilkosai elleni vádiratból, azonkívül a szerb kormány honlapjáról is letölthető az a jelentés, mely a gyilkosság előzményeit, illetve a kormányfő biztonsági szolgálatának a működését írja le. Ma már egyértelmű, hogy a gyilkosságot az úgynevezett zimonyi klán követte el, mely a milosevicsi diktatúra bukása után összefonódott a vörös sapkásokként elhíresült különleges alakulattal, mely a szerb állambiztonság elitegységét képezte. A köztudatban a JSO (Speciális Operációk Egysége) néven ismert csapatot gyakorlatilag a balkáni háborúk kitörésekor hozták létre, s kezdetben ötvenhét tagot számlált. A különleges egység a horvátországi háború alatt elsősorban Benkovac, a Plitvicei-tavak, Glina környékén, majd Szlavóniában, később pedig Boszniában tevékenykedett, aktívan kivette a részét a reguláris horvát és bosnyák alakulatok elleni harcokban. Krajina eleste után, 1996-ban az alakulatot átszervezték, a létszámát hatszáz főre növelték, elsősorban az úgynevezett Krajinai Szerb Köztársaság rendőrségének állományából. Az egység parancsnoka az a Franko Szimatovics Frenki lett, aki most a Hágai Nemzetközi Bíróság börtönében várja az ítéletét.
Paradox módon a diktatúra után, 2001 áprilisában az új kormány ezt az egységet bízta meg Milosevics egykori elnök letartóztatásával. Az akció után következett be az új kormányzat és a különleges alakulat közötti szakítás, mivel a volt diktátor Hágába szállítása után az egységen belül az a vélemény kerekedett felül, hogy a következő letartóztatási és kiadási hullámban ők következnek. Miután az egység akkori parancsnokát, Milorad Lukovics Legiját 2001. június 26-án kúlai és belgrádi kocsmákban elkövetett botrányai után állásából felfüggesztették, illetve rövid időre le is tartóztatták, az egység szembenállása a kormánnyal felerősödött, mert úgy vélték, hogy az új hatalom nem hajlandó nekik büntetlenséget biztosítani. 2001. november 9-én bekövetkezett a vörös sapkások egynapos lázadása, melynek közvetlen előzménye két korábbi tagjuknak, a Banovics testvérpárnak Hágának való kiadatása volt. A lázadók követelték Dusan Mihajlovics belügyminiszter lemondását, illetve a titkosszolgálatok élére a saját embereik kinevezését. A kormány – tekintettel arra, hogy a hadseregben és a rendőrségben még nem hajtotta végre a teljes káderváltást – nem volt abban a helyzetben, hogy fegyveres erővel verje le a lázadást. Fennállt a veszély, hogy a mintegy kétezer fegyveres Belgrádnak indul, ezért a rendőrség ezt megakadályozandó úttorlaszokat állított fel a Belgrád felé vezető úton, majd a kormány tárgyalásokba kezdett, melyen kompromisszum született: a belügyminiszter a helyén marad, de lemondott a helyettese, Goran Petrovics, illetve az állambiztonsági szolgálat második embere, Zoran Mijatovics. Ezt követően került sor az új kormányzathoz hű csendőrség és egy új terrorelhárító egység felállítására, valamint a belgrádi rendőrségen a kádercserékre – ezzel is elejét véve egy esetleges újabb lázadásnak.
A zimonyi klán Dusan Szpaszojevics Siptar vezetésével ekkor már Európa egyik legjobban szervezett és leghatalmasabb bűnbandái közé tartozott. A banda elsősorban bérgyilkosságra, emberrablásra, gépjárművek eltulajdonítására, védelmi pénzek behajtására, fegyver- és drogkereskedelemre szakosodott. Az eddig napvilágot látott információk szerint közvetlen kapcsolatot épített ki a dél-amerikai drogkartellekkel, s ennek köszönhetően egész Szerbiára kiterjedő kábítószer-terjesztő hálózatot épített ki, de jelentős szerepet játszott a nyugat-európai kábítószerpiacokon is. A szerbiai rendszerváltás után a felhalmozott milliókat elsősorban az ingatlanpiacon fektették be, ugyanakkor a rendőrség és az igazságszolgáltatás csúcsintézményeibe is bejuttatták saját embereiket, sőt a média egy részét is ellenőrzésük alá vonták. Bosko Buha rendőr tábornok 2002. június 10-i meggyilkolása után – melynek elsősorban az új kormány destabilizálása volt a célja, illetve a szurcsini klánnal való szakítás – szorulni kezdett a hurok a zimonyi klán körül. A Tanú elnevezésű akció keretén belül Ljubisa Buha Csume, a szurcsini klán első számú vezetője terhelő vallomást tett a klánra. Ezután egyértelművé vált, hogy az állam, illetve az a zimonyi klán és a vele szoros kapcsolatot ápoló JSO közötti leszámolás már csak idő kérdése.
A Vecsernje Novosztyi című belgrádi napilap nemrégiben részleteket közölt a gyilkosság vádiratából, mely szerint annak megszervezésében közvetlenül részt vett Aca Tomics tábornok, a katonai biztonsági szolgálat vezetője is, aki arról biztosította Szpaszojevicset, hogy a gyilkosság utáni államcsínyben a hadsereg Kobra nevű elitalakulata nem fog fegyveres ellenállást tanúsítani a JSO ellen. A vádirat szerint a gyilkosságot a tavalyi év végén kezdték el szervezni, s a felkészülés három hónapig tartott. Az első gyilkossági kísérletre az idén február 16-án Bubanj Potoknál került sor, ezt követte a február 21-i új-belgrádi kísérlet, majd végül az immáron sikeres március 12-i. Az eddigi információk szerint a három merényletben közvetlenül tizenöten vettek részt. A sikeres merénylet végrehajtását Lukovics és Szpaszojevics irányították, míg a feladatot közvetlenül Zvezdan Jovanovics hajtotta végre a Geprat tengernagy utca 14. számú épületéből. A gyilkos két golyót lőtt ki abban a pillanatban, amikor Milan Verovics, a miniszterelnök testőre a kormány épülete előtt álló autóból kiszálló Djindjicsnek átadta a mankókat. A két golyó közül az egyik a miniszterelnök mellkasának jobb oldalát találta el, a másik pedig megsebesítette a testőrét.
A történet további része már ismert: Szerbiában rendkívüli állapotot vezettek be, a zimonyi klán két vezetőjét agyonlőtték, a JSO-t feloszlatták, több ezer bűnözőt letartóztattak, eddig tisztázatlan gyilkosságok sokaságára derítettek fényt.
Sokak szerint Szerbiában a meggyilkolt miniszterelnök temetésén indult meg a kijózanodási folyamat. A mérleg azonban korántsem billen a demokrácia javára: Legiát még mindig körözik, a klán több tagja továbbra is szabadlábon van, Dusan Mihajlovics belügyminiszter – bár hibásnak tarja magát a történtekért – a mai napig nem adta be a lemondását. Közben állandósultak az új hatalmi elit gazdasági botrányait feltáró nyilatkozatok, a hatalmi harc. A kormányzó koalíció jóformán bűvészmutatványokkal képes fenntartani a többségét, s ismét felerősödtek az előrehozott választásokat követelő hangok. Mindeközben Szerbiának a mai napig nincs megválasztott köztársasági elnöke. A nemsokára megkezdődő per, illetve a jövő évi parlamenti választás a mai napig súlyos politikai válságban lévő Szerbia újabb vizsgája lesz. A tét nem kevés: végleges győzelmet aratnak-e a demokratikus, polgári erők, ezáltal Szerbia az európai integráció visszafordíthatatlan útjára lép, vagy győznek a nacionalizmus és a sovinizmus erői, újabb évtizedekre visszavetve az ország, a térség gazdasági és politikai fejlődését.
origo.hu
Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról
