Könyörtelenek

Lilian Hellman darabját, A kis rókákat korábban színiiskolai vizsgaelőadásként lehetett látni Békéscsabán – a mostani nagyszínházi produkcióban Könyörtelenek címmel játsszák. A New Orleans-i születésű írónőt Tennessee Williamshez is szokták hasonlítani, de ez erős túlzás: Hellman jobban kitüntette magát a szovjetbarátságban, a spanyol köztársaságiak melletti agitációban, mint az irodalomban. Mindazonáltal a negyvnes évek ünnepelt szerzője a Broadwayn és Hollywoodban, elkötelezett baloldali pályáját csupán az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság töri meg. Az amerikai Délen játszódó drámája ugyanakkor belül marad a társadalomkritikai ízléshatáron, s bár romantikusan közelíti meg az eredeti tőkefelhalmozás problémáját, az újgazdag gyapotkereskedő család tragédiája remek szereplehetőségekkel szolgál.
Nyilván ezért tűzte műsorára a Jókai Színház is, s nem azért, mert a Viharsarok érintett lett volna a gyapottermesztés anomáliáiban. Konter László rendezésében a gazdasági rendszerváltás korántsem makulátlanabb az amerikai Délen, mint az európai Keleten, Székely László klasszikusan súlyos díszletei és Pilinyi Márta a paródiáig elegáns jelmezei pedig egyenesen arra utalnak: itt mégiscsak masszív óvilági mesterkedésekről van szó. A személyes anyagi hasznot a családi összetartás elé helyező Hubbard família életre keltésében remekül komédiázik Karczag Ferenc, Hodu József és Tege Antal is, Bartus Gyula kiköpött jenki, s még a (jelzésszerűen néger) inas- és házvezetőnő-szerepekben is olyan karakteres alakításokat látni, mint Jancsik Ferencé és Felkai Eszteré. Körtvélyessy Zsolt haldokló mágnása mintha egy másik bolygóról csöppent volna az érdekelvű gyapotvárosba, s ugyancsak az idegenséget sugallja darabbeli leánya, a lelkesen idealista Tarsoly Krisztina is, aki adottságai révén ünnepelt naiva lehetne a fővárosban. Komáromi Anett valóságos magánszámot épít az arisztokratikusan neurotikus zugivó feleség kisiklott sorsából, Kovács Edit pedig maga az angyalbőrbe bújt, hódító és taszító női sátán: a darab voltaképpeni főszereplőjeként az asszonyi lélek legfénylőbb magaslatait és legsötétebb bugyrait képes megmutatni. Férfiak és nők tényleg szakasztott olyanok e színműben, mint a kinti világban: könyörtelenek.