Könyvesház

Elfeledett történelem
Az alföldi páncéloscsata 1944 októberében
Keresztes Lajos

A hazai olvasóközönség fokozottan érdeklődik a második világháború hadtörténete iránt: elborítják a könyvesboltok és újságosstandok polcait az e témában írott munkák. Sajnos azonban a mennyiség mindmáig nem csapott át minőségbe, a betűre éhes magyar publikum többnyire angolszász szerzők képeskönyvei, évtizedek óta elavult művek fordításai és néhány megélhetési publicista ponyvaregényei közül választhat.
Mint művének bevezetőjében Számvéber Norbert is megemlíti, a német és a szovjet, majd orosz szakirodalom talán legmostohábban éppen a magyarországi harcokat kezelte. Ennek legfőbb oka az lehetett, hogy a felek számára elsődlegesen a német–lengyel síkság 1944–45-ös harcai látszottak döntő jelentőségűnek a világháború kimenetele szempontjából. Az angolszász hatalmak ugyanakkor csak a hatvanas években kezdtek hozzá a zsákmányolt német iratanyag viszszaszolgáltatásához. Így a korábban elkészült Wehrmachthadosztálytörténetek éppen 1944-től, a magyarországi harcokat tárgyaló fejezetektől váltanak át kevésbé megbízható visszaemlékezésekre dokumentumok hiányában.
Ezért üdvözlendő a Hadtörténeti Levéltár munkatársának vállalkozása, aki feldolgozta a Kárpát-medence 1944–45-ös harcait. E munkának fontos momentuma, hogy huszonnyolc esztendővel Ölvedi Ignác szovjet szemléletű – a német és magyar forrásokat alig figyelembe vevő –, A budai vár és a debreceni csata című könyvének megjelenése után a szerző publikálta a tiszántúli harcok hadtörténeti krónikáját.
A szovjet főhadiszállás (Sztavka) parancsa értelmében az 1944. október 6-án támadásba lendült 2. ukrán frontnak hat nap alatt át kellett volna törnie a német Déli hadseregcsoport védelmét, és egyesülve a Keleti-Kárpátokban harcoló 4. ukrán front erőivel bekerítenie a Wöhler-seregcsoportot. (Ez az Észak-Erdélyben harcoló seregcsoport a Dálnoki Veress Lajos vezette 2. magyar hadsereget és az Otto Wöhler gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 8. német tábori hadsereget foglalta magában.) A Wöhler-seregcsoport megsemmisítésétől a Sztavka az egész Déli hadseregcsoport összeomlását várta, aminek következtében Magyarország – tekintettel a fegyverszüneti tárgyalásokra – könnyen kiszakítható lett volna Németország szövetségéből. Ennek az lett volna a következménye, hogy a Vörös Hadsereg csapatai már akár október végén a birodalom délkeleti határait jelentő Ostmarkot ostromolhatták volna. Mivel a Déli hadseregcsoport vezetése időben felismerte a szovjet célokat, és eredményes halogató harcok közepette sikerült a Wöhler-seregcsoportot, valamint a Keleti-Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereget hátravonni, meghiúsultak a Sztavka céljai. S mint a szerző zárszavában megállapítja, e német elhárító siker „jelentősen kihatott Európa német nyelvet beszélő népeinek háború utáni sorsára”.
A szerző az első két fejezetben a tiszántúli harcok előzményeit mutatja be, a szovjet csapatok kijutását a magyar Alföldre, valamint a szemben álló erők küzdelmét a megindulási állásaikért. Ezt követi az 1944. október 6-a és 28-a közötti harci cselekmények napi részletességgel történő bemutatása. Miután Számvéber három részre osztja a tiszántúli harcokat, a csata nagyváradi, debreceni és nyírségi szakaszára, a harci cselekményeket e felfogásnak megfelelően külön fejezetekben taglalja. A könyv talán legérdekesebb része az utolsó, Győzelem vagy vereség című fejezet, amelyben a szerző a fellelhető veszteséglisták alapján elemzi annak okait, hogy miként volt képes a háború végén súlyos hátrányban lévő Wehrmacht ötszörös veszteséget okozni a támadó, tehát a kezdeményezést birtokló Vörös Hadseregnek. A könyv talán legnagyobb érdemének azt tarthatjuk, hogy a tényeket és a számokat hagyja beszélni, ezzel megkönnyítve a tisztánlátást a második világháború legendákkal és mítoszokkal átszőtt történetében.
(Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Az alföldi páncéloscsata 1944 októberében. Múlttal a Jövőért Alapítvány – Hadtörténeti Levéltár, 2002, Budapest. Ára: 5660 forint)

Hódítók markában
Amikor Magyarország példakép volt…
Róbert Péter

Az uniós csatlakozás kapcsán gyakran hivatkoznak Írország példájára, ahol a gazdasági lemaradást imponáló fejlődés és tartós konjunktúra váltotta fel. Kevesen tudják, hogy volt idő, amikor a magyar fejlődés volt a mintaképe a leigázott és szegény „zöld szigetnek”, amelyet az angol szomszédok olyan alaposan gyarmatosítottak, hogy az ír nemzetet a teljes beolvadás és eltűnés fenyegette.
Pedig az írek is bátran küzdöttek szabadságukért, szervezeteik közül a legjelentősebb a Fiatal Írország volt. Arthur Griffith (1871–1922) ír államférfi, az ír függetlenségi mozgalom irányadó ideológusa tanulmányozta a szervezet vezetőinek írásait, amelyek hasonlóságokat mutattak a magyar függetlenségi harcokkal. Ennek nyomán 1902-ben javasolta párthíveinek, hogy tekintsék példaértékűnek azt, amit az 1861-es magyar országgyűlés küldöttei tettek, és hagyják el az angol parlamentet. Ezt az úgynevezett magyar politikát népszerűsítette az általa alapított és szerkesztett United Irishman című lap hasábjain is, párhuzamot vonva a két ország történelme között.
Griffith lelkesen tanulmányozta a magyar történelmet, s levonta belőle az írek számára is felhasználható tanulságokat. Eleinte Kossuth politikájának a híve, majd Deák passzív ellenállásának sikerén buzdul fel. Így ír honfitársaihoz: „A magyarok a passzív ellenállás és Ausztria uralkodási joga kétségbevonásának politikájához folyamodtak – az írek viszont részt vesznek az angol parlamentben, ezzel is jelezvén, hogy Angliának joga van Írország felett uralkodnia. Ma az egyik nemzet gazdag, erős és képes szembeszállni egykori hódítójával, míg a miénk gyenge, szegény és hódítójának szoros markában van.”
A szerző ékes stílusban taglalja a szabadságharc leverése utáni lehetőségeket, a magyarság javára való cselekvés módozatait. A hasonlóságok mellett rámutat a két ország helyzeti különbségeire is, többek között az ír és a magyar határok eltérő természeti adottságaira. Griffith szomorúan állapítja meg az íreknél a megfelelő és általánosan elfogadott vezető hiányát, míg szerinte az alkalmas ember a magyaroknál megtalálható. Javasolja magyar mintára a nemzeti érzés általános támogatását a ruházat, nyelv és kultúra területén, de az ír megyei önkormányzatokat is felhasználhatónak véli a függetlenségi harcban, a magyar vármegyék példája alapján. A könyv zárófejezetei vázolják a kiegyezés utáni magyar fejlődést, amely a szerző szerint a 60-as évek szilárd és következetes magyar politikájának volt az eredménye. Griffith ugyanakkor rokonítja az 1866-os königgrätzi osztrák vereséget a század végi dél-afrikai angol balsikerekkel, feledve az idő, a helyszín és végeredmény gyökeres eltérését.
Egyetértünk a jegyzettel, amely szerint „Griffith itt-ott hibát vét a magyar történelem részleteiben”, de mindez nem csorbítja a kötet érdekességét és mai áthallásait. A Magyarország feltámadása hasznos és tanulságos olvasmány nemcsak a múlt, hanem a jövő kutatói számára is.
(Arthur Griffith: Magyarország feltámadása. Példa Írország számára. Ford.: Kabdebó András. Serdián Kft., Budapest, 2003. Ára: 1120 forint)

Szobormentés – pálinkával
Kárpátaljai karcolatok
Kákonyi Péter

A Técsőn élő író, Szöllősy Tibor Kárpátaljai karcolatok című könyvét a gyulai Magyar Téka – Erkel Sándor Könyvesház adta közre. Már ez a tény is jelzi, hogy Kárpátalján – finoman szólva – bonyodalmas az élet. Az ottani író-költő, ha publikálni kívánja művét, igencsak kiszolgáltatott helyzetben van. Akad ugyan könyvkiadó arrafelé is, ám csak magyarországi szponzorok segítségével tud működni, ha tud.
Szöllősy Tibor nem kezdő író. Több jelentős helytörténeti munkája látott már napvilágot, köztük a közelmúltban a Máramarosi mozaik, amelyben a szerző szülőföldje fakuló hagyományainak nyomába eredt. Másik fontos műve, mely sajnálatos módon elsikkadt, a csernobili atomkatasztrófát bemutató regénye, A kígyó önmagába mar. Szöllősy, aki „civilben” orvos, jelen volt az atomkatasztrófa helyszínén, és tragikus leírást ad az infernális eseményekről.
Mostani könyvében a szerző tárcáit, karcolatait gyűjtötte össze. Mind a kárpátaljai élet foglalata. Részben a szovjet korszak, részben az azóta eltelt időszak bizarr, groteszk eseményeit ábrázolja az író. Ami azt illeti, furcsaságokban Kárpátalján ma sincsen hiány. A szabadságnak, az önszerveződésnek kevés a hagyománya. Így aztán minden nemes és jó szándékú kezdeményezés megnyaklik a bürokrácián, a gyanakváson, a teszetosza tehetetlenségen.
Az olvasó a hangulatos kötetből megtudhatja, miért nem lehet Técsőn kenyeret venni, milyen is a „kizárólag kelet-európai” homo perebudovens, hogyan állítanak karácsonyfát a Tisza-parti kisváros főterén, s hogyan mentette meg a magyar lakosság 1945-ben a técsői Kossuth-szobrot – némi pálinka árán. Kiderül az is, milyen „titkos jelekből” jósolta meg a szerző a kommunizmus összeomlását, s az is, milyen szöveget pingált valaki a Vereckei-hágóban álló, igencsak megkopott obeliszkre. Hogy Kárpátalján száz kilométert öt és fél óra alatt cammog végig a vonat? Ezt ugyanúgy megszokták már a helybeliek, mint a csírázó piacgazdaság furcsaságait, a feketézést meg a hivatalnokok packázásait és a tömblakások vigasztalanságát. Kiderül a karcolatokból, hogyan állítottak Visken szobrot Gorkijnak, meg hogy miért nincsen egyetlen festménye sem Hollósy Simonnak Técsőn, holott a nagy festő itt töltötte öreg napjait.
(Szöllősy Tibor: Kárpátaljai karcolatok. Magyar Téka – Erkel Sándor Könyvesház, Gyula, 2003. Ármegjelölés nélkül)

Pozsonytól Bártfáig
„Rendhagyó” útikönyv Szlovákiáról
Rumy Dániel

Csinnadrattás sorozatok Mallorcától a Fokföldig ide, fölelevenített patinás bedekkerek oda, a magyar nyelvű útikönyvkiadás még mindig gyerekcipőben jár. Ha valaki megbízható, nem fecsegő, nem az unatkozó elit pénztárcájához szabott, gyakorlati információkat és történelmi áttekintést egyaránt kellő mértékben tartalmazó kiadványokat keres, ne adj’ isten, Szíriáról vagy Andalúziáról – leginkább idegen nyelvű, bevált útikönyvekhez fordulhat. S ami még nagyobb szégyenfoltja bedekkerkultúránknak: a környező országokba szakadt, magyar emlékekkel, tájakkal zsúfolt területekről mind ez idáig alig jelent meg új és friss szemléletű útikönyv, csupán többnyire a régiek újranyomása esetleges kiegészítésekkel.
Azért mintha lassan, de ígéretesen változna a helyzet: tavaly jelent meg Sós Judit és Farkas Zoltán Erdélyt bemutató kiadványa, amely persze tartalmaz apróbb pontatlanságokat történeti nevezetességeinkről, de szerkezetében, koncepciójában ütőképesebb az eddigieknél. A könyv tájékoztató felülete a neves amerikai Lonely Planet sorozatára hajaz: alapos térképek, keretes történelmi kisesszék, a legeldugottabb helyeken is fellelhető legjobb szállás- és éttermi lehetőségek, praktikus tanácsok utazóknak, elsősorban annak a kasztnak, amelyik egyformán szeret túrázni, műemlékeket felkeresni és kikapcsolódni – a helyi szokásokhoz messzemenően alkalmazkodva.
A szerzőpáros nemrégiben megjelentette hasonló felépítésű Szlovákia- útikönyvét. A kezelhető, gyakorlati javaslatokban leginkább bővelkedő bedekker bízvást ajánlható mindazoknak, akik a sífelvonók és a sztrapacskaparádék világán túl a vadromantikus és tragikus Felvidéket alaposabban is megismernék – Pozsony monarchiás kávéházaitól a Szepesség zord és gyönyörű gótikájáig vagy a Tátra borús szecessziójáig.
(Sós Judit és Farkas Zoltán: Szlovákia. Útikönyv. Jel-Kép Bt., Budapest, 2003. Ármegjelölés nélkül)

Fókusz Könyváruház
Ismeretterjesztő sikerlista

1. Bernáth László – Révész György: A pszichológia alapjai – Tertia Kiadó 2100 Ft
2. Iskolaválasztás előtt… 2004 – Panem Kiadó 1290 Ft
3. A magyar helyesírás szabályai – Akadémiai Kiadó 7500 Ft
4. Horváth Gyula: Jordánia – Ketzal Kft. 2980 Ft
5. Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába – Osiris Kiadó 4180 Ft
6. Balogh János: Túrkevétől Óceániáig – Nemzet Lap- és Könyvkiadó 2400 Ft
7. Bíró György dr.: Tápanyagtáblázat – Medicina Kiadó 1600 Ft
8. Grüll Tibor: Az európai művelődés története, I. – Corvina Kiadó 1500 Ft
9. Deák Sándor dr.: Gyógyítás fény- és színterápiával – szerzői kiadás 1500 Ft
10. Keményné dr. Pálffy Katalin: Bevezetés a pszichológiába – Nemzeti Tankönyvkiadó 1064 Ft