Az utódlás dolga a következő mintegy öt évben a posztszovjet térség egyik legfontosabb kérdése lesz. Egyrészt az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a jelenlegi vezetőket újabb ciklusra megválasszák, másrészt a 90-es évek elején hatalomra került és a kiskapuk megkeresésével életük végéig az elnöki székben megerősített közép-ázsiai államfőket koruk sürgeti az utód kiválasztására. A régióban a hatalmi berendezkedés egyértelműen a klán típusú monarchiák, a családi dinasztiák felé mozdul el. Errefelé lökik a helyi hagyományok, a társadalom kis és nagy egységeiben tradicionálisan erős családi kötődés, a patriarkális berendezkedés, valamint az, hogy sokak szerint ezek az országok még éretlenek a többpárti demokráciára, az autokrácia alternatívája valójában az anarchiával fenyegető hatalmi vákuum. Kazahsztánban Nurszultan Nazarbajev lányát emlegetik a legesélyesebb utódjelöltként, az üzbég Iszlam Karimov szintén hasonló forgatókönyvön dolgozik, Kirgizisztánban pedig Aszkar Akajevet a felesége követheti a „trónon”, de az is meglepő lenne, ha a türkmenbasi nem 36 éves, Bécsben élő üzletember fiára hagyná az országot. Azerbajdzsánban Ilham Alijev megválasztásával máris létrejött a térség első elnöki monarchiája.
Semmit sem bíztak a véletlenre Azerbajdzsán jelenlegi urai, akik Heydar Alijev betegsége miatt nehéz helyzetbe kerültek. A nyolcvanéves elnök, az SZKP KB egykori tagja, a köztársaság volt KGB-főnöke, majd utolsó pártvezetője kis kitérő után 1993 óta irányítja Azerbajdzsánt. Pártja biztos esélyesként jelölte az elnökválasztásra is, egészségi állapotának válságosra fordulásával azonban változott az elképzelés. Az utóbbi időben egyre több betegséggel bajlódó, különösen a szívével gyengélkedő Alijev ugyanis májusban egy tévébeszéde alkalmával elvesztette eszméletét, már halálhírét költötték; július 8-án befeküdt kivizsgálásra az ankarai Gülhane katonai kórházba, ahonnan az Egyesült Államokba szállították, s máig Clevelandben kezelik.
Az új helyzet előrehozta az utódlás egy ideje érlelődő kérdését. Nyílt titok volt, hogy a kiszemelt jelölt Alijev 41 éves Ilham nevű fia, aki az állami olajvállalat egyik vezetőjeként, képviselőként, az azerbajdzsáni olimpiai bizottság elnökeként és országa strasbourgi parlamenti delegációjának vezetőjeként már fontos pozíciókat töltött be, bár állítólag inkább a kaszinókban szeret vitézkedni.
Az Azerbajdzsánban a nevéhez köthető Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték megépítésének realizálódása még inkább előtérbe tolta személyét, apja betegsége pedig egyértelműen ráirányította a figyelmet. Egy pillanatra még a hatalom mindenható pártja, az Yeni Azerbajdzsán (Új Azerbajdzsán) is elbizonytalanodott, hogy ő vagy apja legyen a hivatalos jelöltje. A vezér iránti hagyományos lojalitás, illetve az utódlás kérdése között őrlődő pártvezetők végül elszégyellve magukat Heydar Alijevet indították a párt színeiben, míg Ilhamot a 90-es évek elején az apja bázisául szolgáló Nahicsevánból jelölték. Augusztusban aztán az ifjabb Alijevet viharos gyorsasággal kinevezték kormányfővé, hogy a hatalom a családban maradjon abban az esetben, ha apja meghalna vagy cselekvésképtelenné válna a választás előtt. A nagy sietségben még arról is megfeledkeztek, hogy előbb leváltsák az 1996 óta hivatalban levő miniszterelnököt, Artur Raszi-Zadet. A kaukázusi köztársaságot majdnem harminc éve vaskézzel kormányzó Haydar Alijev ekkor már nyugodtan leköszönhetett, zöldre váltva a jelzőt fia előtt az elnöki szék felé vezető úton.
Alijev már három éve tisztogatja ezt az utat fia előtt. Úgy alakította át a rendszert, hogy Ilham gond nélkül a helyére léphessen. Először a Milli Medzslisz, a parlament elnökévé akarta kinevezni, tudva, hogy az államfő akadályoztatása esetén ő viszi az ügyeket az ország második embereként. Heydar Alijev jól emlékezhetett arra, hogy ő maga így tért vissza a nagypolitika színpadára 1993-ban. A képviselőház élén álló Murtaz Alekszerov azonban a fenyegetésekkel sem törődve saját játszmába kezdett, így ez a kísérlet megbukott. Az idősebb Alijeven azonban nem lehetett kifogni ilyen egyszerűen. Referendumot kezdeményezett az alkotmány módosítására, amely nyomán az elnök utáni második ember a kormányfő lett, az államfő megválasztásához pedig a korábbi kétharmados helyett az egyszerű többség is elegendő. Az eredmény az elnök akaratának szentesítését is jelentette, hiszen 88 százalékos részvétel mellett a szavazók 98 százaléka voksolt igennel az államfő módosító javaslataira.
Az idősebb Alijev dörzsölt róka a politikai porondon, igazi profiként semlegesítette sorra politikai ellenfeleit. A politikai rendszert olyannyira a saját képére formálta, hogy szakértők szerint még az ország fejlődésének is csupán annyira nyitott utat, amennyire az erősíti hatalmát. Ennek köszönhetően az olajban, gázban és ásványi anyagokban gazdag Azerbajdzsán GDP-je ugyan az utóbbi öt évben 68 százalékkal, a fizetések pedig 3,6-szeresre nőttek, ám ez csupán ahhoz volt elegendő, hogy a havi 15 dolláros szegénységi küszöb alatt élők száma 61-ről 49 százalékra csökkenjen. Máig rendezetlen a Karabahból menekültek helyzete is, elképesztő méreteket ölt a korrupció, az országban súlyosan sérülnek az emberi jogok. Sok mindent megbocsátottak azonban az emberek az elnöknek azért, hogy szomszédaival, Grúziával vagy Csecsenfölddel ellentétben Azerbajdzsánban nyugalom van, s ügyes politikájának köszönhetően ezt a stabilitást – nem úgy, mint Ukrajnában – még a posztszovjet térség uralmáért folyó orosz–amerikai verseny sem billentette meg. Alijev előszeretettel emlegette, hogy nincs szüksége csapatra, egyedül is tökéletesen megold mindent. Családja és a nahicseváni klán töltötte be az államapparátus szerepét. Minden politikai és gazdasági csatornát ellenőrzött, s akinek ez nem tetszett, azt kiszorította az országból. A legnagyobb kérdés most éppen az, hogy a Heydar Alijevre épülő rendszer működhet-e egyáltalán nélküle. Nem roppan-e össze Ilham a hirtelen rá nehezedő súly alatt?
Megfigyelők egyöntetűen állítják, hogy az egyébként jó képességű, öt nyelven beszélő Ilham Alijev apjával ellentétben egyáltalán nem karizmatikus személyiség, ráadásul igazi vezetői tapasztalat nélkül fog az ország irányításához. Aggodalomra ad okot, hogy első jelentős politikai szereplésekor, a három évvel ezelőtt megtartott parlamenti választások alkalmával a hatalmi párt elnökhelyetteseként nem csillogtatott különösebb politikusi erényeket. Az Új Azerbajdzsán nyert ugyan, a nemzetközi megfigyelők szerint azonban csupán az eredmények durva meghamisításának köszönhetően. A kaszinókban eljátszott milliók mellett bennfentesek az alkohol iránti szenvedélyes vonzalmáról is beszélnek. Súlyos gondként emlegetik azt is, hogy Ilham politikai értelemben korántsem olyan erős, mint az apja. Hiába tehát a belső ellenzék látványos gyengesége, az összezáró nahicseváni klán, a térségben leginkább érintett nagyhatalmak jóváhagyása – a hatalomátadás zökkenőmentessége így sem garantált. Azonban bizonyára az ifjabb politikus segítségére lesz az országot uraló klán, amelynek alapvető érdeke a jelenlegi status quo megtartása, az, hogy Ilham Alijev az apja által kijelölt úton tartsa az országot.
origo.hu
Itt a megrázó felvétel arról, ahogy a tatabányai áruházban betörik egy férfi fejét - videó
