Varsó nem sietett a vízumkényszer bevezetésével, s az EU-hoz csatlakozó országok közül utolsóként teljesíti a schengeni határok szigorúbb őrzésének Brüszszel által megkövetelt eme feltételét. A lengyel diplomácia keleti szomszédainak és az uniónak egyaránt a tudomására hozta, hogy kényes geopolitikai helyzetéből következően nem érdeke a személyek szabad mozgásának ilyetén korlátozását siettetni, s törekvése mindkét oldalon meghallgatásra talált. Egyrészről mentességet kért és kapott idén július 1-jéig az alól, hogy a többi érintett tagjelölthöz hasonlóan 2001-től érvénybe léptesse a vízumkényszert, ráadásul a nyári hónapok forgalmára tekintettel három hónappal meg is fejelte ezt a haladékot. Mindezt értékelték Moszkvában, Kijevben és Minszkben, a kialkudott feltételek az adott körülmények között maximálisan kényelmesek az érintett országok polgárai számára. Ezzel szemben a vízumkényszer bevezetése miatt Oroszország máig orrol Magyarországra, amely tényt az Andrássy úton naponta sorban állók a saját bőrükön is érezhetik. De hazánk esetében szembetűnően nehézkesen alakul a vízum november 1-jétől esedékes bevezetése Ukrajnával szemben is.
Varsónak a legkedvezőbb megoldást Kijevvel sikerült elérnie, hiszen a lengyel állampolgárok vízummentesen utazhatnak Ukrajnába, cserébe a keleti szomszédból érkezők ingyen kapják a vízumot. A megállapodás értékét növeli az a tény, hogy Ukrajnában, Fehéroroszországhoz hasonlóan több százezres lengyel kisebbség él. Az utazások korlátozását az EU összes államában eltörölni kívánó, s valójában csak ezt elfogadó Oroszország és a hozzá igazodó Fehéroroszország esetében ingyenességről nem lehetett szó, a vártnál azonban jóval kedvezőbb feltételekben sikerült megegyezni. Az egyszeri beutazásra jogosító vízumért 10, a többszöriért 50 eurót kell fizetni a lengyeleknek, s kölcsönösségi alapon ugyanekkora a tarifa az oroszok számára, szemben a magyar viszonylatban megszabott 40, illetve 180 dolláros díjszabással. Ráadásul Moszkva elérte azt, amit Magyarország esetében hiába szorgalmaz egy ideje, hogy mentesüljenek a vízumkötelezettség alól a 16 éven aluliak és a 70 évnél idősebbek. Külön gesztus, hogy a Lengyelország és Litvánia közé ékelődött orosz exklávéba, Kalinyingrádba igyekvők és az onnan érkezők esetében ingyenes a vízum. Még kedvezőtlenebbül jön ki az összehasonlításból Budapest a fehérorosz vízum esetében, amelyért a lengyelek – szintén kölcsönösségi alapon – egyszeri beutazás esetén például 12 dollárt fizetnek a magyar 40 dolláros tarifával szemben.
A lengyel diplomácia erőfeszítéseinek imént vázolt eredményei jól átgondolt keleti politikába illeszkednek, amelynek lényege, hogy Varsó már csak a határon túli kisebbségeken keresztüli érintettségéből és kényes geopolitikai helyzetéből adódóan is igyekszik egyrészről jó viszonyt ápolni eme szomszédaival, másrészt mindebből erényt kovácsolva Ukrajna és Fehéroroszország esetében a fiatal demokráciák ügyvédjeként lép fel Brüsszelben. Ebben a szellemben nemcsak szavakban lép fel e régió újabb elszigetelése ellen, hanem gesztust gyakorol az erre igenis rászorulók felé, míg az uniónak egyfajta modellt teremt a biztonság, a határvédelem e térség szerencsétlenebb sorsú polgárai számára anyagi terhet nem jelentő szavatolására. Ezzel egyszerre emeli presztízsét a gesztust nagyon is értékelő Kijevben, Minszkben és Moszkvában, valamint e régió problémáival nehezen megbirkózni képes Brüsszelben. Eközben Budapest még a problémamentes Ukrajna esetében is kisstílű, néhány dolláros alkudozással rontja hitelét, majd jut el rossz szájízt maga után hagyva a lengyel modellig. Ha lehet, ennél is nagyobb probléma azonban, hogy a magyar diplomácia a ránk „kiosztott” délkelet-európai térségben is hasonló otrombán, fantáziátlanul mozog.
origo.hu
Gyurcsány volt felesége mindenképpen felvenné Ukrajnát az EU-ba
