MI A MAGYAR?

(A magyar nyelv tárgyában.) Illy czim alatt bocsátott közre egy értekezést Jankovich Vincze ur, ki tavaly a cz betü érdekében is egy hosszu értekezést tartott. Jelen értekezése által a helyesirásunkban uralkodó bábeli zavar megszüntetésére némelly tanácsokat ad iróinknak. Csak nehányat emlitünk. Szerinte e szót mely, igy kell irni melly; e szót nagyaink, igy: naggyaink; e szót kisebb, igy: kissebb; e szót sőt, igy: sőtt; e szót könyek, igy: könynyek; e szót sekély, igy: csekély – mert szerinte a csekély és sekély szó közt semmi különbség nincs; továbbá irja: ha ez jól van melylyel, akkor a többesben mért nem irják igy: melylyekkel (!). A hirhedett szó annyit jelent, mint rosz hirben álló, azért nem kell összetéveszteni a hires, hirneves szóval. (Ez igaz.) Végül betüsorozatunkból vagy az a-b-c-ből a ds betüt ohajtja kiküszöbölni, mert véleménye szerint az oknélkül csuszott be oda s nyelvünkbe nem illik, felesleges s kimondása igen nehéz. Legvégül ismételve elmondja, hogy irjunk ugy, mint a szókat kiejteni szoktuk. Igen tiszteljük J. ur jó akaratát, de szerettünk volna e felszólalásban több rendet, következetességet és okadatolást találni.
(Vasárnapi Újság, 1859. szeptember 11.)

(Magyar nyelv-leczkék.) A budai s pesti német hivatalnokokat figyelmeztetjük, hogy Nagy Antal ur, a budai gymnasiumban a magyar nyelv tanára, hetenkint 2-3-szor este magyar leczkéket fog adni megletteknek, különösen hivatalnokoknak s e leczkék okt. 29-én kezdődnek. Reméljük, hogy Pesten, sőt a vidéki városokban is találkozni fognak, kik Nagy Antal ur példáját követve, a német ajku hivatalnokoknak alkalmat nyujtanak nyelvünk megtanulására.
(Vasárnapi Újság, 1859. október 30.)

Megjelent: Vázlatos jegyzetek a magyar nyelv és helyesirás körül. Csalomjaitól. Nyomatott Balassa-Gyarmaton. Ára 10 ujkr. – E füzetben ismét fölfrissitve látjuk azon nyelvtani tárgyat, hogy összetett betűinket egyszerüsitsük. Erre nézve a szerző azon javaslattal lép fel, hogy a cz helyett álljon az egyszerü c betü irásban ugy, mint nyomtatásban. A többieket illetőleg, ugy a nyomtatott, mint az irásbeli betűkre nézve külön inditványnyal lép fel. A nyomtatásban ugyanis a Gy, Ly, Ny, Sz, Ty, Zs, összetett betűk helyett használjuk egyszerüen a G, L, N, S, T, Z betűket, megkülönböztetésül mindegyikhez alul egy balra álló vonáskát ragasztva; a Zs helyett azonban lehetne az egyszerü Z betűt ugy is használni, hogy kis vonással dereka huzassék át; a Dzs összetett betűnél pedig, mivel három betűből van összetéve, a helyettesitő D betű alá két rézsutos kis vonást ajánl tétetni. Az irásbetüknél az összetettek helyett szintén mindenütt az egyszerüeket ajánlja, melyek mindegyike alá egy kis j alaku vonáskát kanyaritva; a zs helyett itt is megállhatna a z derekán áthuzva. Az elősorolt összetett betűkön kivül szerző megemliti a tsz és tcz, továbbá dz összetett betűt. Az első kettőre nézve, mivel felette ritkán fordul elő, semmit sem inditványoz, de a dz helyett ajánlja a d betűt, derekán kis vonással áthuzva. – A szerző azonban az általa ajánlt helyettesitőket csak addig pártolja, mig más czélszerüebbeket találna ki; de magát az elvet, hogy t. i. összetett betűink egyszerüsittessenek, örökké magáénak vallja. – Ezek után szerző több, a helyesirásba becsuszott hibák ellen kel ki; az idegen és műszókat illetőleg pedig azon nézetben van, miszerint lassankint tegyünk azok helyébe mind magyar szókat, hogy nyelvünk lehetőleg megmeneküljön minden idegen vegyüléktől. – E sok jó akarattal irt könyvecske jövedelme nemes czélra: Bajza József emlékének felállitására van szánva.
(Vasárnapi Újság, 1860. március 4. )