Sáros vára

Fentről minden szebb, mint Eperjes és a főút felől, ahonnan olyan szomorúnak és elhagyatottnak látszik a valaha büszke sárosi vár. Erről bárki meggyőződhet, ha felgyalogol a vár romjaihoz. (Akár Petőfi nyomában is, de Mikszáthot követve is el lehet ide jönni, ám vigyázni kell, mert Mikszáthnál a Sáros megyei jelző egyenlő volt a nagyotmondóval. „Valahol véletlenül megtudtam, hogy Sáros megyében született. Hopp, ez nagyon terhelő körülmény” – mondja Mikszáth Katánghy Menyhértről.)
„A várdomb tetején már az Árpádok megjelenése előtt is állott egy kis földvár, az első királyok azonban – az észak felől várható támadások ellensúlyozására – tekintélyes kővárat emeltek a hegytetőn, lakótoronnyal, négyzet alakú várfalrendszerrel” – írja ismertetésében Szombathy Viktor. Évszázadokig Sáros vára volt a megyeszékhely, és fészke egyúttal a királyi várispánnak is. (A várispánból lett később a főispán.) II. (Vak) Béla, aki 1131–1141 között uralkodott, kedvelte ezt a vidéket. A tatárokkal vívott szerencsétlen végű muhi csata után, 1241-ben IV. Béla király is e várban lelt menedéket néhány napra. Sáros vára a magyar királyok birtokában maradt 1436-ig, ekkor örök adományként a Perényiek kapták. 1441-ben a huszita Jan Jiskra foglalta el, s mint várúr néhány évig Sáros vármegye főispánja is volt. 1461-ben Mátyás király ostrommal visszafoglalta tőle a várat. Ekkor ismét a Perényi-család kapta meg, de a család István nevű tagja hűtlenségbe esett, s a király 1490-ben Sárost fiának, Corvin Jánosnak, Liptó hercegének adományozta. 1528-ban aztán Szapolyai János király újra visszaadta a Perényieknek. Ebben az időben bővítették a várat: elővárat, új falakat, új bástyákat kapott, ezáltal ismét megszépült. 1542-ben Ferdinánd, a bécsi király serege foglalta el, majd 1560-ban Thurzó Elek szerezte meg.
A Thurzók kezéből 1642-ben vásárlás útján I. Rákóczi György tulajdonába került Sáros, aki reneszánsz stílusban építette tovább. „1660-ban a puskaporos torony véletlenül felrobbant, ledöntötte az öreg tornyot. 1687-ben pedig az utolsó várkapitány, Székely Márton felgyújtatta a maradékot, hogy ne kerüljön német kézre. A várat ebben az időben a Rákócziak már nem lakták, mert 1617-ben új, szép barokk kastélyt építettek a vár alatt, a faluban.” Ott fogták el II. Rákóczi Ferencet 1701. április 18-án, de hívei megszöktették, Lengyelországba menekült, onnan tért vissza később, hogy a felkelés élére álljon.