1575-ben Jagelló Annát Lengyelország királynőjévé választották. Ez nem volt szokványos esemény, míg a legtöbb nő trónra született vagy házasság útján került oda, Anna hatalmát a nemesség bizalma alapozta meg.
Női uralkodók a trónon - A királynő felemelkedése
Anna 1523-ban született. Apja idősebb Zsigmond király, anyja Sforza Bona királyné volt. A Jagelló-dinasztia ekkor hatalmas birodalmat uralt Lengyelországban és Litvániában. Bátyja, II. Zsigmond Ágost volt az utolsó férfi örökös. Halála után Anna maradt az egyetlen életben lévő királyi családtag Lengyelországban. 1572-ben II. Zsigmond örökös nélkül halt meg.
A nemesség választásra kényszerült. 1573-ban Valois Henrik francia herceget választották királlyá, de ő egy év múlva visszatért Franciaországba, hogy ott lépjen trónra, ezért újra megüresedett a lengyel trón. Addig Anna csak háttérszereplő volt az udvarban. Ám bátyja halála és Henrik távozása után aktív politikai szerepet vállalt. Sokan politikai bábként tekintettek rá, de ő céltudatosan cselekedett. Szövetségeket kötött, és fellépett saját jogaiért, hogy ne szorítsák ki a hatalomból.
Egyedülálló választás
1575-ben a lengyel nemesség új uralkodót keresett. Ekkor másodszor fordult elő, hogy a trón sorsa nem öröklés, hanem választás útján dőlt el. A szavazók olyasmit tettek, ami példátlan volt Európában: egy nőt, Annát választották meg uralkodónak. Férjét is kijelölték: Báthory Istvánt, aki társuralkodóként lépett mellé. Annát azonban önálló királynőként koronázták meg, nem csupán királynéként. Törvényeket írt alá, kiváltságokat osztott, és uralkodói szertartásokon vett részt. Korábban sokan megkérdőjelezték önállóságát, de a történeti kutatások egyértelműen megmutatják politikai tehetségét.
Vagyonát és befolyását arra használta, hogy visszaverje a trónra pályázó külföldi igényeket. Tudatosan építette szövetségeit, és megőrizte a Jagelló-örökséget. A Báthory István halála utáni királyválasztásban betöltött szerepe végképp igazolta politikai súlyát.
A nemi szerepek határain túl
