Az őrtorony a limes, vagyis a Duna mentén húzódó határ védelmére szolgáló rendszer egyik eleme volt. A helyszínen fellelt leletek – köztük katonai felszerelések, brossok és kerámiaedények – arra utalnak, hogy az őrtornyot a Krisztus utáni második század végén építették, és a harmadik században használták.
A markomann háborúk hatása
„Ez egyben a limesre nehezedő nyomás és a markomann háború időszaka is, amikor a dunai határnál is szükség volt kiegészítő védelemre” – mondta Marko Dizdar, a zágrábi Régészeti Intézet munkatársa, az ásatás vezetője. A Marcus Aurelius császár vezette római katonák a markomann háborúk idején (Kr. u. 166–180 körül) több nép ellen is harcoltak, köztük a Dunától északra élő germánokkal és szarmatákkal.
Utóbbi a mai Dél-Oroszország területéről származó nomád nép, akik később Közép- és Kelet-Európában is elterjedt népcsoport lett. A markomann háborúk hatására a rómaiak táborokat vagy helyőrségeket építettek Sotinban és Ilokban, a mai Kelet-Horvátország területén. A Mohovo faluban feltárt őrtorony valószínűleg a dunai limes védelmére tett erőfeszítések része volt.
Az őrtornyok kapcsolódása
„Az őrtornyot stratégiai helyen, a Duna egyik átkelőjénél építették” – fejtette ki, Dizdar. „Ebből a pozícióból kiválóan lehetett ellenőrizni egy nagy területet is, ráadásul három oldalról mély, természetes szakadékok vették körül.” Az őrtorony valószínűleg vizuális kapcsolatban állt a közeli, 2-3 kilométer távolságra lévő hasonló építményekkel, és veszély esetén tudtak egymásnak jelezni – tette hozzá Dizdar.
A régészek már korábban is észlelték ezeket a lelőhelyeket, de kezdetben nem tudták biztosan, hogy mit találtak.
2020-ban a geomágneses felmérések kimutatták, hogy a helyszíneken valószínűleg őrtornyok és kisebb erődítmények maradványai találhatók. Végül 2024-ben a mohovói próbaásatások megerősítették ezt, és 2025 áprilisában beindult a nagyobb projekt.
Többször átépítették
„Ez az első szisztematikusan kutatott őrtorony a horvátországi limesen” – mondta Dizdar. A mohovói őrtorony körülbelül 40 × 30 méter nagyságú volt, és meglehetősen jól kialakított. „Mély árokrendszer és egy fakerítéspalánk védte, a közepén pedig egy faépület állt” – magyarázta Marko Dizdar. „Az ilyen árkokon való átkelés a támadó oldaláról nagyon megerőltető volt, és elég időt adott a római katonáknak a sikeresebb védekezésre”.
