Háromezer éves, ritka faragott kő került elő Norvégiában

A norvégiai régészek egy ritka, háromezer éves faragott követ tártak fel egy őskori kultuszhelyen, amelyet egy hatalmas földcsuszamlás agyag alá temetett.

Forrás: Hanne Bryn / NTNU Egyetem és Múzeum

A közép-norvégiai Gauldal-völgyben tett felfedezés fényt derít a bronzkori rituális gyakorlatokra, és új betekintést nyújt abba, hogy az ősi közösségek hogyan kapcsolódtak a halálhoz, a valláshoz és a természethez.

Egy földcsuszamlás, amely megőrizte a történelmet

Kr. e. 800 körül Gauldalban hatalmas földcsuszamlás volt, amely vastag agyagréteggel borította be a folyóvölgyet. Az ősi helyszín ezért évszázadokon át rejtve maradt, mígnem a régészek 2014-ben az E6-os autópálya bővítése során ásatásokba kezdtek.

„Az egész területet a földcsuszamlásból származó agyag borítja” – magyarázta Hanne Bryn, az NTNU Egyetemi Múzeum régésze, aki az első felmérés óta vezeti a kutatásokat. „Hamar megláttuk az emberi tevékenység nyomait, de amit végül feltártunk, az messze felülmúlta a várakozásainkat.”

A csapatnak nehéz dolga volt, akár három méter vastag agyagrétegeken kellett átásnia magát. Amit alatta találtak, az viszont rendkívüli volt.

Egyedülálló kultuszhely Közép-Norvégiában

A régészek a lelőhelyet egy 3000 éves bronzkori kultuszközpontként azonosították. A hétköznapi településekkel ellentétben két fő zónából állt, mindegyikben egy-egy körülbelül 10-12 méter hosszú házzal és a hozzá tartozó temetkezési struktúrákkal.

Az egyik területen egy nagy sírhalom és három kőlapos kamra állt. Ezekben a kamrákban elhamvasztott emberi csontokat találtak, amelyeket Kr. e. 1000 és 800 közé datáltak – ami egybeesik a földcsuszamlás idejével.

A helyszínen elszórtan számos díszített kő volt, köztük egy faragott lábnyom, lábujjakkal és csészenyomokkal, a történelem előtti sziklarajzoknál gyakori kis kör alakú mélyedésekkel. Az egyik ház közelében a régészek hasonló jelekkel ellátott kövek félkörívét találták meg, ami rituális jelentőségre utal.

A faragott kő

A legfigyelemreméltóbb felfedezés egy kis, körülbelül 20×10 centiméteres kő volt, amely egy nagyobb sziklacsoport alatt rejtőzött. Ellentétben a legtöbb norvégiai sziklarajzzal, amelyet közvetlenül az alapkőzetbe véstek, ezt úgy tervezték, hogy hordozható legyen.

Egyik oldalán egy emberi alakot ábrázol, egy kutyának tűnő alak mellett. A figura keze fölött egy íj és egy nyílvessző van bevésve. A másik oldalon is embert találunk, egy hajó és egy azonosítatlan szimbólum mellett.

„Olyan kicsi, hogy akár a zsebünkben is hordhatnánk – mondta Bryn. – Rendkívül ritka, hogy egy ilyen hordozható vésett követ eredeti rituális kontextusában találjunk. Közép-Norvégiában nincs semmi hasonló.”

Rituális gyakorlatok és szimbolika

A helyszín elrendezése arra utal, hogy nem lakóhely volt, hanem inkább szertartások, rituálék és temetkezési gyakorlatok gyűjtőhelye. Főzőgödröket és bronzöntés nyomait is felfedezték, amelyek közösségi lakomákra vagy áldozatokra utalnak.

„Ez egy spirituális jelentőségű hely volt, ahol az emberek kapcsolatba kerültek az őseikkel és a természettel” – magyarázta Bryn.

Az egyik nagy kérdés, hogy a földcsuszamlás idején a hely még aktív volt-e. A hamvasztott maradványok ugyanebből az időszakból származnak, de nem találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy a katasztrófa embereket ragadott volna el.

„Nincs jele a hirtelen elhagyatottságnak, de lehetséges, hogy a közösség még használta a helyet, amikor az agyagcsuszamlás elborította” – jegyezte meg Bryn.

A hordozható faragott kő egyedülálló felfedezés, egy olyan tárgy, amely túlélte a katasztrófát és az időt, és magában hordozza a 3000 évvel ezelőtti rituálék, hit és emberi kreativitás visszhangját.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.

(Borítókép forrása: Hanne Bryn/NTNU Egyetem és Múzeum)