Fékezett drágulás – így alakult az élelmiszerek ára 2025-ben

Idén az élelmiszerár-index alakulása jóval összetettebb képet mutatott annál, mint amit a fő inflációs számok első ránézésre sugalltak, magyarán a drágulás nem úgy alakult, ahogy első ránézésre látszott. Miközben az év elején még az áremelési várakozások és a kiskereskedelmi árrések erősítették a drágulás érzetét, tavasszal a szabályozói beavatkozások látványosan fékezték az élelmiszerárakat.

Fotó: Vémi Zoltán

Idén az élelmiszerár-index története nem egyetlen „drágulási sztori” volt, hanem egy hullámzó pálya, amelyet egyszerre mozgatott a nemzetközi alapanyag-környezet, a hazai kiskereskedelmi árképzés és a kormányzati beavatkozások sora. Az év elején a fókusz még azon volt, hogyan lehet fékezni az áremelési spirált: a versenyhatóság például kifejezetten aggályosnak nevezte az érdekképviseleti áremelési közleményeket, mert azok a megítélése szerint erősíthetik az inflációs nyomást, a drágulást az alapvető élelmiszerek piacán. Ez logikus, hiszen a áremelési hatásokban nagy szerepe van az úgynevezett pszihés inflációs várakozásoknak.

Év végére teljesen megállt a klasszikus élelmiszer-drágulás. Fotó: Kurucz Árpád

A februári helyzetkép már konkrét számokkal írta le a feszültséget: egy kormányzati közlésben 5,7 százalékos élelmiszer-infláció is előkerült, miközben felvetődött, hogy a nemzetközi trendek mellett a láncok árrésnövelése is szerepet játszhat a drágulásban. Ekkor még opcióként jelent meg az árstop, az árszabályozás, illetve a kötelező akciózás – vagyis az üzenet az volt: ha nem jön fékező erő, jöhet a beavatkozás. 

Ez is logikus lépés, hiszen 2021 és 2022 augusztusa között jól működött az árstoprendszer.

Idén március 17-én elindult az árréscsökkentés. A tavasz így a szabályozás kézzelfogható árhatásairól szólt. Március végén a kormányzati kommunikáció szerint az árréscsökkentésben érintett termékek ára 17,4 százalékkal csökkent, és közben napirenden volt az is, hogy a veszteségeket nem próbálják-e más termékeken „visszaszedni” a kereskedők.

Április közepén, a húsvéti szezon előtt ugyanez a logika köszönt vissza: az árrésstop hatására a harminc termékkategóriában szereplő mintegy ezer termék nagy részénél 18,6 százalékos árcsökkenést említettek, miközben a szezonális kosárban (primőrök, import gyümölcsök) több tételnél érezhető maradt a drágulás.

Április 25-én az ezer érintett termékből csaknem kilencszáznak csökkent az ára, közel 19 százalékkal, és ekkor már hangsúlyosan megjelent a kérdés, hogyan csapódik le mindez a teljes fogyasztói kosárban. A helyzet ugyanis az, hogy a szabályozás alá eső termékek fogyasztói kosárban levő szerepe nem pontosan számolható, tekintettel arra, hogy az érintett kategóriákban csak egy-egy termékre alkalmazták a kereskedők az árréscsökkentést (szabály szerint), de az érintett kategóriákban is lehetett magasabb áru terméket vásárolni. 

Nem mellesleg az elemzők ma is azt számolgatják: pontosan milyen hatása van a szabályozásnak a teljes inflációra és hogyan befolyásolta a szabályozás az inflációs környezetet.

Az ősz végére a történet átfordult: nemcsak az számított, mennyi a „teljes” élelmiszerár-index, hanem az is, mi van a számok mögött. Az októberi inflációs adatban az élelmiszer és élelmiszer jellegű vegyes főcsoport 4,6 százalékos árindexe mellett (a teljes infláció 4,3 százalék volt) a „klasszikus” bolti kosár sokkal visszafogottabb képet adott, ha bizonyos tételeket – például élvezeti cikkeket, vendéglátást, üdítőket – lebontottak róla. 

Megtisztítva az említett tételektől, a hagyományos élelmiszerek körében már mindössze félszázalékos éves drágulás mutatkozott.

A novemberi adatokat feldolgozó KSH-gyorstájékoztató még erősebb csattanót mutatott: 2025 novemberében a teljes infláció 3,8 százalék volt, és a legnagyobb „árindexhúzó” tényezők között a vendéglátás (kilenc százalék), egyes szolgáltatások (hat százalék), valamint a háztartási energia (ezen belül a vezetékes gáz: 18,1 százalék) szerepelt.

Eközben az élelmiszerek teljes körében a novemberi drágulás 4,1 százalék volt, ugyanakkor a mindennapi bolti kosár szempontjából kevésbé releváns (fent említett) tételeket kiszűrve, az élelmiszerár-index 0,6 százalékra is „lebontható”. Sőt havi alapon ugyanezen módszertannal 0,3 százalék árcsökkenés is kijön – vagyis a hétköznapi pénztári élmény sok háztartásnál tényleg kedvezőbb lehetett, mint amit a főszám sugall.

Persze a nagy kérdés, hogy mi következhet 2026-ban. A 2025-ben használt fékek (árrésstop jellegű eszközök, árfigyelés, versenyhatósági nyomás) mennyire maradnak velünk, és közben a nemzetközi alapanyag- és energiaárak, valamint a szolgáltatások árazása milyen irányba tolja az árindexet. Az MNB 2025. decemberi inflációs jelentéséhez kapcsolt előrejelzés szerint 2026-ra 3,2 százalék éves átlagos infláció jöhet. 

Feltételezve, hogy nem folytatódik jövő év elején az októberben és a novemberben elindult kedvező folyamat.

Az Európai Bizottság országoldali előrejelzése szintén mérséklődést valószínűsít, 2026-ra négy százalék alatti inflációt jelezve, miközben az inflációs nyomás fennmaradására is figyelmeztet. A 2026-os év tehát jó eséllyel nem a nagy drágulások éve lesz, inkább az a kérdés, hogy milyen összetételben marad velünk az árindex: mennyit enged az élelmiszerkosár, mennyit „visz el” a szolgáltatási és energiaoldal – különösen akkor, ha a szabályozások kivezetésének témája újra napirendre kerül.