Jámbor József esszéje a Nyugaton és Japánban Misima Jukio körül kialakult zavarba ejtő mítoszokat vizsgálja, és azok valóságtartalmát igyekszik tisztázni. Az életmű és az életrajzi mozzanatok józanabb mérlegelésén keresztül a szöveg meggyőzően rajzolja meg azt az íróalakot, aki tudatosan a „hősi halál” felé halad, és a saját végzetét művészi programként kapcsolja össze életművével. Ebben a megvilágításban
Misima számára a szűkebb értelemben vett politika, sőt még az általa szervezett puccskísérlet kimenetele is másodlagos jelentőségűnek tűnik az önként vállalt, szamuráj őseihez méltó heroikus önfeláldozás eszményéhez képest.
A témához kapcsolódóan Suba Zoltán írása a Misima nyugati recepciójában továbbélő feloldatlan feszültségekről és a gyakran felszínes fogékonyságokról ad átfogó képet. Az esszé többek között Misima erőszakos halálát helyezi tágabb kulturális összefüggésekbe, és az Aranytemplom motívumainak elemzésén át jut el egy lényegi megállapításhoz: Misima a nagy, széttartó ellentmondások végső összefogásának és kibékítésének ritka mestere. Művészete igazán eredményesen akkor érthető meg, ha ezt a feszültségkezelő, feloldásra törő szerkesztésmódot tesszük az értelmezés középpontjába.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!