Napjainkban egyfajta hívószó lett a környezetvédelem és az ökológia, az internetről szinte dől ránk a „zöld tartalom”. Csakhogy ember legyen a talpán, aki az információáradatban el tud igazodni, arról nem is beszélve, hogy gyakran felszínes megközelítéseket, sőt kimondottan zagyvaságokat hordanak össze az algoritmusok által felkapott cikkek sokszor ismeretlen szerzői. A Magyar Szemle folyóirat sokkal többre vállalkozott ennél és jóval mélyebbre ásott, amikor – visszanyúlva korábbi hagyományaihoz – tematikus különszámot jelentetett meg Ökológia és teremtésvédelem alcímmel.
A fővárosi Eötvös10-ben tartott szerda esti lapszámbemutatón Stamler Ábel főszerkesztő utalt rá, hogy a két háború közti, Szekfű Gyula nevével fémjelzett időszakban is volt már rá precedens, hogy ökológiai, teremtésvédelmi tematika jegyében jelentessenek meg Magyar Szemle-számot. Mostani célkitűzésüket úgy foglalta össze, hogy
a globális környezeti neveléssel szemben fel szerették volna mutatni a lokális környezettudatosság elvét.
Ezt Molnár Zsolt, a HUN-REN részeként működő Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője nagyon érzékletesen fejti ki a vele készült hiánypótló interjúban, amely már címében is figyelemfelkeltő. A Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! (Think global, act local!) közhelyes felszólítás helyett Molnár Zsolt ugyanis azt mondja:
Gondolkodj lokálisan, cselekedj lokálisan!
Szerinte kifejezetten félrevezető a gyakran használt kifejezés, hiszen jóformán nincs ember, aki képes lenne globálisan gondolkozni. Ugyanakkor komoly probléma, hogy akár magyarul, akár bármilyen szomszédos állam nyelvén rákeresve a környezeti nevelésre ugyanazt a globális motívumkészletet kapjuk, a nemzeti vagy a helyi, tájegységi kultúrához viszont nincs hozzákapcsolva az az ökológiai cselekedet, amit jó lenne, ha megtennénk.
A teremtésvédelem talán ma szégyenlősen kevéssé használt kifejezését körbejárva Szilvácsku Miklós Zsolt tájépítész, tájökológus, a Magyar Natúrpark Szövetség elnökségi tagja a lapszámbemutatón többek között arról beszélt, hogy nagyon sok olyan ember van, aki nem hívő, nem keresztény, de kimondják, megfogalmazzák, hogy olyan sok ajándékot, szépséget kapnak a természetben, olyan sok jó élményük kapcsolódik hozzá, hogy ebből vissza kell adniuk valamit. Kocsi Lajos, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a teremtésvédelemmel kapcsolatban olyan benyomásunk lehet, mintha az valami reakció lenne, mintha az egyháznak reagálnia kellene a pusztításra, iránymutató gondolatokat kellene megfogalmaznia, mintha a nagy világvallásoknak valami újfajta etikát kellene kidolgozniuk. Ez az érzet azért lehet, mert
elterelődött a figyelem Istenről, a megváltás tanításáról.
Kocsi Lajos szerint fel kell ismernünk a tanítások üdvözítő jellegét, az embernek az ég felé kell fordítania a tekintetét, és szívből (nemcsak az elmével) megismernie az eredeti tanításokat. Mert, ahogy hangsúlyozta, minden hagyományos világvallásban benne van a természetre vonatkozó inherens, mély tudás a természetről.
És ha már tudás, említsük meg végül a már citált interjú egy másik fontos gondolatát a lassú tudás és a gyors tudás ellentétéről. „A régi emberben benne volt az, hogy a tudáshoz idő kell, a tudásnak meg kell érnie. Tehát az számít valódi tudásnak, amit te megéltél, amit évtizedeken keresztül megtapasztaltál, amire az öregek is azt mondják, hogy az úgy jó, sőt, ami a népmesékben, a mondásokban van, azok az alapigazságok” – mondja Molnár Zsolt, majd így folytatja:
Nagyon jó példa az ökológiában vagy a talajtanban, hogy egy adott degradációs, leromlási jelenség kezelésére nagyon hamar talál a tudomány egy megoldást, amiről persze aztán később kiderül, hogy hosszú távon nem működik. Arról van szó, amit David Orr gyors tudásnak (fast knowledge) és lassú tudásnak (slow knowledge) nevez. A lassú tudás azután terjed el széles körben, hogy már tesztelték emberi közösségek, míg a gyors tudás, mondjuk a mobiltelefon-használat vagy a mesterséges intelligencia azelőtt terjed el, mielőtt teszteltük volna, hogy milyen hatással lesz az emberiségre vagy a természet–ember kapcsolatra.
