Törőcsik Mariról vallott Blaskó Péter: nehéz volt számára az átállás a színpadra

Törőcsik Marit igazi istenadta tehetségnek nevezte Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója vasárnap a teátrum legendás színművésze születésének 90. évfordulója alkalmából tartott emlékesten. Az eseményen átadták a Törőcsik Mari-díszpáholyt is.

Bodrogi Gyula és Blaskó Péter színművészek, valamint Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója a Törőcsik Mari születésének 90. évfordulója alkalmából a színházban tartott emlékesten Fotó: Balogh Zoltán Forrás: MTI Fotószerkesztőség

A Nemzeti Színházban tartott emlékesten kiállítás nyílt Eöri Szabó Zsolt fotográfus képeiből, azt követően Bodrogi Gyula részvételével felavatták a Törőcsik Mari-díszpáholyt, majd zárásként a Körhinta című előadást tűzték műsorra, amely az 1956-os, Törőcsik Mari és Soós Imre főszereplésével bemutatott film alapján készült.

Bodrogi Gyula színművész a Törőcsik Mariról elnevezett díszpáholyban a színésznő születésének 90. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színházban tartott emlékesten (Fotó: Balogh Zoltán / MTI Fotószerkesztőség)

Vidnyánszky Attila beszédében felidézte A szarvassá változott fiú című közös munkájukat, amely – mint mondta – meghatározó esemény lett a beregszászi színtársulat és az ő életében egyaránt. Visszaemlékezése szerint ekkor tapasztalhatták meg Törőcsik Mari alázatát és tiszteletét a szakmája iránt, valamint kíváncsiságát, azt, „ahogy őt érdekelte minden, ami más”.

Méltó nevet fog viselni a díszpáholy, most már mindörökké

– tette hozzá Vidnyánszky Attila.

Az Eöri Szabó Zsolt fotográfus képeiből nyílt kiállítás Törőcsik Mari születésének 90. évfordulója alkalmából a Nemzeti Színházban (Fotó: Balogh Zoltán / MTI Fotószerkesztőség)

Eöri Szabó Zsolt fotográfus azt mondta, Törőcsik Marinak „egyszerűen fantasztikus volt az aurájában lenni”. Ahogy ő létezett a színpadon, az egyszerűen átragadt az emberekre körülötte, köztük rá mint fotósra is – fogalmazott.

Blaskó Péter színművész felidézte, Törőcsik Mari arról beszélt neki, hogy korai filmes sikerei, a Körhinta és a Vasvirág után nehéz volt számára a „transzponálás”, az átállás a színpadra. Míg egy film esetében a közelkép a rezdüléseket is megmutatja, azokat a színpadon „meg kell emelni”, jó értelemben véve teátrálissá kell tenni – magyarázta.

Hozzátette, Törőcsik Mari nem érezte őszintének a teatralitást a filmes színészethez képest, „ezzel ő küzdött, de úgy küzdött, hogy aztán fantasztikus színésznővé vált”.