Napi négy óra okostelefon-használat. Ez egy felnőttnek is sok, különösen, hogy a legtöbben utólag a töredékét nem tudják felidézni annak az információözönnek, amit a telefonjukon böngészve, ide-oda ugrálva láttak-olvastak. S ha egy felnőttnél is soknak tartjuk, mit szóljunk erre egy gyerek, egy kiskamasz esetén?
Márpedig valamit mondani kellene végre, mert a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nemrég publikált kutatása szerint a nyolc–tizenöt éves korosztály naponta átlagosan ennyi időt tölt az okostelefonjával. S tegyük hozzá rögtön, nem azzal, amiért jellemzően telefont kap az aggódó szülőtől egy kisgyerek: például hazatelefonálással. Hanem minden mással – virtuális kapcsolatokkal, úgynevezett közösségi oldalakkal, bugyuta videók és az új tekintélynek számító influenszerek bambulásával. (S akkor az ilyen ártalmatlannak tűnő, de teljesen fölösleges időtöltések mellett az internetes zaklatás és szívatás különféle válfajairól vagy a pár kattintással elérhető felnőtt tartalmak problémájáról még nem is beszéltünk.)
Eleve rengeteg kérdés bukik elő az emberből egy ilyen kutatást olvasva.
Mi szüksége van okostelefonra egy nyolcévesnek? Hogy van ennyi ideje egy gyereknek ilyesmire? Nem féltik a szülők a gyereküket?
Sorolhatnánk tovább is, de mielőtt megpróbálnánk eligazodni a kérdések és a lehetséges válaszok sűrűjében, előbb idézzük fel az NMHH és a Fabricula kutatócég által készített felmérés részleteit.
Nos, a kutatás szerint az átlagos napi képernyőidő a megkérdezettek körében kilenc perc és a majdnem teljes nap (!) között változott. A készülékhasználat átlagos ideje az életkor növekedésével párhuzamosan nő. A kutatásban részt vevő gyermekek egy kisebb részének telefonján hétköznapokon már hajnali négy óra után megfigyelhető az aktivitás növekedése, amely nagyjából fél 6 és fél 7 között éri el a reggeli csúcsot, majd kisebb visszaesés után fél nyolc és nyolc között van egy újabb emelkedés. Hétköznapokon, tanítási időben viszonylag alacsony mértékű a telefonhasználat – minél idősebb a gyermek, annál nagyobb eséllyel használja a telefonját hétköznap délelőtt (értsd: iskolaidőben).
A kutatásba bevont gyermekek közül többen voltak, akik, ha nem is mindennap, de az adatgyűjtés időszakában az éjszaka közepén is aktívak voltak, néhányan pedig kifejezetten sokat használták éjjel a készüléküket, például filmek nézésére. A telefonok aktív képernyőidejének csaknem hatvan százalékát a közösségi média és az egyéb kommunikációs alkalmazások teszik ki.
A teljes adatbázisra kiszámolva a nyolc–tizenöt éves gyerekek telefonjukkal eltöltött összidejének 18 százaléka a TikTokon zajlik, e platform használatának átlaga napi nyolcvan perc. Mindez már csak azért is döbbenetes, mert – legalábbis papíron – a TikTok, a Snapchat, az Instagram, a Facebook alsó korhatára tizenhárom év, vagyis ennél fiatalabb gyereknek nem is lenne szabad, nem is tudna regisztrálni e platformokra. Mégis ott zajlik az „élet”?!
Nem vagyunk persze ezzel egyedül: Amerikában már nem is az a kérdés, hogy mikor ismerkedjen meg egy gyerek az okostelefonnal, hanem hogy a kedves szülő legalább rövid időszakokra milyen praktikákkal „imádkozza ki” csemetéje kezéből a kütyüt. Vivek Murthy, az Egyesült Államok tiszti főorvosa május végén közzétett ajánlásában az informatikai vállalatok és a törvényhozók azonnali fellépését sürgette a gyerekek mentális egészségének megóvása érdekében. Szerinte a közösségi média és a politikai döntéshozók elégtelen fellépése miatt a szülők és a fiatalok viselik továbbra is a legnagyobb terhet a közösségi platformokon való navigálásban, gyakran kártékony és titokzatos algoritmusok, a függőséget kialakító alkalmazások és a szélsőséges és nem megfelelő tartalmak világában. A szakember határok felállítását tanácsolja: szüneteltessék a telefonok, tabletek, számítógépek használatát legalább egy órával a lefekvés előtt, valamint éjszaka az elegendő alvás érdekében. Tartsanak eszközmentes étkezéseket és személyes találkozókat a társas kapcsolatok és a beszélgetések elősegítésére érdekében. Részesítsék előnyben a személyes érintkezést, és tekintsék napi elsődleges feladatnak a technikamentes interakciót.
