Mindenszentek ünnepét ültük tegnap, ma pedig halottak napja van. Olyan időszak ez, amely lehetőséget ad az elmélyülésre, hiszen amikor az ember a szeretteire emlékezik, egyúttal a saját életén is elmorfondírozik. Memento mori – emlékezzél a halálra, szól az ősi bölcsesség. Amelynek mélységét ilyentájt szükségszerűen megéljük, még ha a mindennapokban nem is vagyunk rá képesek.
Szükség van ezekre az elcsöndesedésekre és megállásokra a mai zajos, egy pillanatra sem megálló világunkban.
A régi ember még bírta a csöndet, a mai már nem igazán képes megbirkózni vele túl sokáig. Valahogy mindig szeretjük, ha szól valami, ha villódzik a képernyő.
De e két jeles egyházi nap valamit mégis őriz mindebből ma – talán a vallástalan embereknek is. A temetőlátogatások, a friss virág sírra helyezése, a mécsesek meggyújtása a régiekre, szeretteinkre emlékezés jegyében mindenkit megérint belülről. „Az emlékezés láthatatlan köldökzsinór, amely összeköt minket a jelen nem lévőkkel, a fontos személyekkel, és a jelenbe hozza a múltat számunkra. Azt szokták mondani, hogy az hal meg, akire már nem emlékeznek. A minket életben tartó, tápláló, nevelő, minket szerető személyekhez genetikai kötelékek, sőt pszichogenetikai összetartozási érzések kötnek” – mondja lapunknak Bagdy Emőke. A neves pszichológusprofesszor szerint ez az ünnep az életünkért történő hálaadás is, a lelkünkben tovább élő őseinkhez tartozás, valamint a tisztelet és a szeretet kifejezése.
A sírokon meggyújtott mécsesek lobogó, pislákoló lángja az örök életet szimbolizálja, a reményt arra, hogy van élet a halál után, hogy van feltámadás. Mindenszentek ünnepe ugyanis éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Szent Szűz és legnagyobb szentjeink mellett olyan sok a szent, hogy róluk a naptári évben külön, név szerint képtelenség megemlékezni. Az egyház sokakat avatott szentté az évszázadok során, de fontos tisztában lenni vele, hogy minden ismert és ismeretlen ember szent, aki eljut az üdvözülésre. A mai embernek viszont nehéz mit kezdenie a szenttel, az életszentség fogalmával. Holott szinte mindannyian használjuk a körülöttünk lévő, általunk csodált emberekre, hogy szent életű. Sokan mégis azt gondolják, a szentség valami megközelíthetetlen dolog, amely a régmúltban talán elérhető volt kivételes személyiségeknek, de ma már nem.
