A vámokról az Európán kívüli szereplőkkel Brüsszel tárgyal, nem pedig a tagállamok. Ez eddig rendben is lenne, de nehéz értelmezni az ígéretet, amelyet Von der Leyen Európa nevében tett. Nem volt skót: irgalmatlan összegre, a mostanában sokat vitatott hétéves EU-költségvetés felének megfelelő summára – mintegy ezermilliárd euróra – kötelezte el Európát Amerikával szemben. Természetesen nem Brüsszel pénzéből tette (ennyi nincs is neki), akkor viszont mégis, ki állja a cechet? Európának valóban három év alatt 750 milliárd dollárért kellene méregdrága amerikai cseppfolyósított gázt vennie? Köztük tengerrel nem rendelkező hazánknak (így még drágább az LNG), miközben megbízhatóan érkezik a megfizethető orosz energia, ahogy a csövön kifér? 

„Nem szabad megengedni, hogy bárki fegyverként használja az energiát. Ennek véget kell vetni” – mondta lapunknak tíz éve Amos Hochstein amerikai energiaügyi megbízott. Hát persze hogy nem, Mr. Hochstein! Csakhogy időközben az EU, Von der Leyennel az élen az orosz energiabehozatal gyors felszámolására is felesküdött. Minél jobban nézzük, annál inkább értjük a dolgot, kik nyerészkednének Európának az oroszokról való hermetikus leválasztásán.