Donald Trump ment egy golfkört Skóciában, majd languszta vagy skót lazac elfogyasztása helyett – Orbán Viktor bon mot-jával szólva – Ursula von der Leyent ette meg reggelire.
A miniszterelnök szavait az európai sajtó is felkapta, de az Egyesült Államok és az Európai Unió „megállapodását” a vámtarifákról a mi földrészünkről amúgy is csak azok üdvözölték, akiknek Trump fenyegetéseitől annyira tele lett a nadrágjuk, hogy a végén a kokit és a sallert is simogatásnak könyvelik el.
Ahogy egy német ipari illetékes fogalmazott: aki hurrikánra számít, az a viharért is hálás. De Francois Bayrou francia miniszterelnök is komor napról beszélt, amelyen Európa beletörődött az alávetettségébe. Bizonyos európai termékek esetében harminc százalékról a felére csökkent az amerikai tarifa, másokról viszont nem, megint másokat pedig továbbra is bizonytalanság övez, például a gyógyszeriparban. A Richter, az egyik vezető magyar tőzsdei cég bevételeinek mintegy harmada az amerikai piacról származik, és a vállalatnál mindig is figyelemmel kísérték a vámháború fejleményeit. Mindenesetre tegnap délután stabil maradt a Richter-papírok árazása.
Trump és Von der Leyen nincs egy súlycsoportban. Nemcsak testileg, de máshogy sem. Trump dörzsölt New York-i ingatlanmogul, hollywoodi filmekbe illő tárgyalási technikákkal felvértezve; Európának a jelen helyzetben még szerencséje, hogy nem a nálánál is dörzsöltebb apja az amerikai elnök.
Miközben Donald Trumpra tavaly 77 millió polgár szavazott, Von der Leyent mindig csak az elit juttatta egyre feljebb, túl magasra is. Elődei, Juncker, Barroso vagy Prodi legalább azt elmondhatták magukról: országaik miniszterelnökeiként komoly tárgyalásokon szereztek rutint az unió vagy a NATO állam- és kormányfőinek sok Szívbetegszor késhegyre menő tanácskozásain. Von der Leyen ellenben Angela Merkel epigonjaként úgy került a világpolitikai nagykutyák elé – az egész EU, így a mi érdekeink állítólagos képviselőjeként –, hogy semmi ilyen tapasztalattal nem rendelkezett.
Szívbeteg olvasók ugorják át ezt a mondatot, de nála még az is jobb választás lett volna, ha Merkel 2019-ben saját magát jelöli az Európai Bizottság élére. Ő legalább nemcsak Trumpot, de Putyin morgó kutyáját is túlélte, tizenhat éven át irányítva Európa vezető országát. Úgy, ahogy, de irányította, ellentétben Von der Leyennel, aki védelmi miniszterként a német hadsereg, a Bundeswehr lepusztításában vétette magát észre.
