A jó politikusok pontosan tudják, mi a haza érdeke

Mindig vannak, akik sokkal okosabbnak érzik magukat az egész világnál, és mivel a kor technológiai fejlődése lehetővé teszi, a véleményük minden fórumon végigsöpör. Egy karosszékből el tudják mondani, mi történt Alaszkában, és miért hibázott mindenki, aki a tárgyalásokon részt vett. Névtelen megmondóemberek ők, akik értelemszerűen nem voltak ott Alaszkában, hiszen nem annyira fontosak.

A távoli, de szimbolikus helyszínen tartott találkozó nem hozott sem békét, sem tűzszünetet, de csak az várhatott hasonlót, aki azt képzeli, a diplomácia olyan, mint a focimeccs, lehet, hogy győz az egyik csapat. Ez nem igaz, az ilyen egyeztetések hosszú időt vesznek igénybe, és minden részletét nagyon alaposan kidolgozzák a felek. Figyelni kell az érzékenységre, ezért mentek az egykor Oroszországhoz tartozó, ma már az Egyesült Államok birtokában levő Alaszkába, amely senkinek sem igazán közeli, de van kötődése hozzá. A két elnök képes volt leülni és hosszasan tárgyalni.

A folyamat elkezdődött a nagyvilág számára is, nem csak a háttéremberek folytatják az egyeztetéseket.

Természetesen az összes demokrata párti szakértő azt mondja, Donald Trump veszített, Vlagyimir Putyin pedig nyert. Pedig aki veszített, az éppen a demokrata párt holdudvara, amelynek a háborúját épp most igyekszik lezárni az aktuális amerikai elnök az orosz kollégájával. Egyiküket se lehet és szabad felmenteni, mert felelősek a vérontásért és a halottakért, de a törekvés a békére egyértelműen megvan. Ez pedig most a legfontosabb. Az orosz–ukrán háborút le akarják zárni, már csak a módszerrel kapcsolatban vannak nyitott kérdések. Mivel a tárgyalássorozat dinamikus, minden szónak súlya van, minden lépés újabb ajtókat nyithat ki vagy zárhat be. Putyin angol nyelvű meghívása egy moszkvai találkozóra és az arra adott, igencsak „trumpos” stílusú válasz bármit jelenthet, akár kiegyezési ajánlatot is. De nem kizárt, hogy semmi se lesz a moszkvai csúcsból.

Az első, legfontosabb lépést megtette a béke és kiegyezés felé Trump és Putyin.

Az uniós vezetők sebeiket nyalogatva szögezték le, hogy milyen tévút ez a tárgyalás, hiszen ők tudják, mit akar az orosz elnök, s Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a kulcsszereplő. Kaja Kallas uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő is csóválta a fejét, szerinte Putyin nem akar békét. Fájdalom, de épp az uniós vezetők veszítették a legtöbbet Alaszkában, azzal, hogy tévén nézték az eseményeket.

A súlyát vesztett Európa harsoghatja a saját megoldási javaslatait, amelyek mindig arról szólnak, hogy az eddiginél is több fegyvert kell Ukrajnának küldeni, de ezekre a szólamokra kevesen figyelnek már fel. Az igazi nagyoknak semmi szükségük a nyüzsgő, ideológiailag teljesen eltévelyedett, saját érdekeivel sem tisztában levő percemberkékre, nélkülük sokkal könnyebb végigvinni a békefolyamatot.

Zelenszkij nem feltétlenül felelős vezetőként és döntéshozóként megy a Fehér Házba. Talán csak a követendő lépésekről tájékoztatja az amerikai elnök.

Egy percig se higgyük, hogy az út mostantól ki van kövezve és minden simán fog menni. A harcoló felek nem bíznak egymásban, sem a nagyok, sem az emberek a lövészárkokban. A stratégiai kiegyezést követő tűzszünet, békekötés, lassú újjáépítés évtizedekig is tarthat, és soha nem lesz olyan a viszony, mint a háború előtt. Az országok ugyanis nem felejtenek. A jó politikusok pedig pontosan tudják, mi a haza érdeke, és ennek fényében tevékenykednek a nemzetközi térben. Ha végül sikerül a kiegyezést kimunkálni, végül mégis Magyarország és az Apostoli Szentszék álláspontja diadalmaskodik, károgjon bár a világ összes karosszékes megmondóembere.