A fentiekkel szorosan összefügg egy másik nagyon lényeges probléma. A háború ugyanis visszaveti a gazdasági fejlődést. Növeli az inflációt, tönkreteszi a kereskedelmet, elveszi az emberektől a jobb életbe vetett reményt és hitet. Ez történik hazánkban is, és ezt a jelenséget az ellenzék arra használja fel, hogy a végletekig felkorbácsolja az indulatokat az emberekben sorsuk még rosszabbra fordulásával fenyegetve őket, majd minden rossz okozójának a kormányt és Orbán Viktort nevezik meg. Kajánul szegezte a kérdést a miniszterelnöknek egy propagandista, mi tette szerinte az elmúlt esztendőt a meglepetések évének. Mire az volt a válasz, hogy az jó, ha a kérdezőnek ez természetes, de a rendkívül rossz gazdasági körülmények ellenére minden olyan intézkedést bevezettek, amit megígértek és ami az emberek javát szolgálja. Éppen most emelték ötven százalékkal a családi adókedvezményeket, a harminc év alatti egygyermekes édesanyák szja-mentesek, csakúgy, mint a negyven év alatti kétgyermekesek. A minimálbér 11 százalékkal nőtt. Bevezetik a 14. havi nyugdíjat, folytatják a fix 3 százalékos, első otthonteremtési hitelprogramot. Ennyi is elég ízelítőül, de képzeljük el, mi lenne itt kedvezőbb viszonyok között! A választások tétje tehát, hogy a brüsszeli úton haladunk, amely háborúhoz és megszorításokhoz vezet, vagy a magyar úton, amely békét és fejlődési lehetőséget hoz. A józan ember nem is érti, mit nem lehet ezen érteni.