Ezt a gyakorlatot rúgná föl az Ursula von der Leyen vezette bizottság olyan súlyú kérdésekben, mint Ukrajna gyorsított ütemű felvétele az unióba vagy további ostoba, önsorsrontó szankciók megszavazása Oroszország ellen. Értsük jól, a szerződések őre úgy látja, kreatív értelmezéssel kijátszhatók ezek a szerződésbe foglalt eljárási szabályok, vagyis Magyarország megkerülhető azokban a kérdésekben, amelyekben különvéleményt fogalmaz meg. Itt tartunk: a bizottság elnöke az Európai Unió szétverésén munkálkodik.

A Politicóban kiszivárogtatott ötpontos terv lényegében a fentieket foglalja össze programszerűen. Megbuktatni az útban lévő kormányt, ha nem sikerül, szólni Trumpnak, a haverjának, hátha az bír vele, ha az sem jön össze, akkor elvenni a vétójogát. 

Sőt a Politico egy podcastjében elhangzik az is, el sem mondanak minden aljasságot, amit ellenünk művelnek, nehogy Orbán Viktor fel tudja azokat használni a kampányában. Hangsúlyozom, mindezt legfőbb szövetségeseink művelik velünk. Minek ellenség annak, akinek ilyen barátai vannak? – szokták mondani.

Mindez persze nem marad következmények nélkül. Felbátorodva az uniós vezetők viselkedésén, Ukrajna sem akar lemaradni a magyarellenes kirohanások tekintetében. Mindennaposak a diplomáciában teljesen szokatlan gyalázkodások, gúnyolódások ukrán részről, amelyeknek célpontja elsősorban Orbán Viktor és Szijjártó Péter, de egyes vérgőzös nácik és militáns őrültek már ott tartanak, hogy egyetlen zászlóaljjal szétverik a magyar haderőt, egy óra alatt Budapesten lesznek egy hadosztállyal, és még aznap a Balatonban mossák le a vért mocskos csizmájukról. És ez nem a fenyegető ellenség, a világot lerohanni vágyó gaz agresszor hangja, hanem egy olyan ország polgári és katonai vezetőinek hangja, amelyik velünk szeretne egy szövetségi rendszerbe tartozni, azt akarja, hogy adjuk oda a pénzünket a háborújukra, adjunk fegyvert számolatlanul, és adott esetben küldjünk katonákat is, mert ők már a vágóhídra hajtották népük legjavát.

Ezt az országot akarják beerőltetni jövő január elsején az Európai Unióba Ursuláék. De azon rettenetesen meg vannak sértődve, amikor a magyar miniszterelnök úgy fogalmaz, Ukrajna addig az ellenségünk, ameddig meg akar fosztani bennünket az olcsó és könnyen szállítható orosz energiahordozóktól. Most éppen hetek óta nem engedik újraindítani a kőolajszállítást a megrongálódott és rendbehozott Barátság vezetéken. Nyilvánvaló, hogy Zelenszkij ezt nem merné nyugati felhatalmazás nélkül megtenni, de egyes elemzők úgy tartják, az unió egyenesen biztatja az ukránokat a magyarellenes lépésekre, ötleteket ad, hiszen a Brüsszelben eredő politikai zsarolás szerves részét képezik ezek az ellenséges megnyilvánulások.

Münchenben a napokban megszületett a megállapodás a háborúpárti európai vezetők és a Tisza párt között. Amikor Magyar Péter azt mondja, nem létezik semmilyen háborús fenyegetés és nincs olyan központi brüsszeli terv sem, amiről fentebb beszéltünk, akkor ez azt jelenti az ő összevissza hazudozó nyelvén, hogy azonnal megad minden támogatást pénzben és fegyverben is Ukrajnának, amint hatalomra kerül, és mindenben segíti azok háborús terveit, akikkel a biztonsági konferencia idején tárgyalt. Többek között Donald Tusk lengyel kormányfőét, aki nemrég úgy fogalmazott: – Tudom, hogy lesújtóan hangzik, különösen a fiatalabb generáció számára, de mentálisan hozzá kell szoknunk egy új, háborús korszak eljöveteléhez.

Sajnos a francia vezérkari főnök korábbi kijelentéseihez kísértetiesen hasonlító mondatokat sokan hazánkban sem veszik komolyan. A Tisza hívei körében az a tévképzet uralkodik, hogy a háború rémével csak a magyar kormány riogat, mert a félelemérzet felerősítésével, majd a védelem ígéretével akarja átverni a szavazókat, és így akarja megtartani a hatalmát. Az sem zavarja őket, hogy az orbáni békepolitika kritikája éppen arról szól, hogy azért kellene Ukrajnát minden eszközzel támogatni, mert Putyin meg sem áll az Atlanti-óceánig, ha a hős ukránok nem állnak ellen.

Most akkor van háborús fenyegetés vagy nincs? – teszi föl a kérdést minden józanul gondolkodó, de ilyen a Tisza tájékán elvétve akad. 

hogy nem hallják azokat a kijelentéseket, amiket a NATO vezetői és a háborúpárti politikusok naponta tesznek az oroszok legyőzéséről, arról, hogy megelőző csapást kellene mérni Moszkvára, uniós felségjelzésű nemzetközi egységeknek kellen beavatkozni Ukrajna oldalán. Így nyilván nem hallják azt sem, amikor a több ezer nukleáris robbanófejjel rendelkező atomhatalom folyamatosan jelzi, naponta hányszor lépte át szerintük a vérgőzös uniós uszítás a képzeletbeli vörös vonalat. Iszonyú tapasztalat, hogy a háborús bűnösnek minősített, agresszornak nevezett Putyin a leghiggadtabb az érintettek közül, és gyakorlatilag az ő higgadtságán múlik Európa jövője.

Ócska demagógia a megbékélésről, új nemzeti összefogásról papolni, amikor az életünket leginkább fenyegető témában sincs egyetlen őszinte mondata sem. Az atomháború néhány percében ugyanis teljesen mindegy, van-e vécépapír az éppen hamuvá égő kórház mosdójában.