„A védővonalak kuszáltsága ellenére kimondjuk, hogy a jobb- és baloldal igenis létezik, s a kettő lényegileg különbözik egymástól. Elsősorban filozófiájukban. A jobb ragaszkodik ahhoz, hogy a dolgoknak (a teremtés által leszögezett) állandó lényegük, identitásuk van, amire a bal azzal válaszol, hogy nincsenek dolgok, hanem változékony állapotban lévő folyamatok vannak.” Pontos meghatározás Molnár Tamástól. Az egyre inkább balra tolódó nyugati világban is elismert, vállaltan jobboldali, 2010-ben elhunyt filozófus fent idézett sorai lapunk hasábjain jelentek meg, éppen harminc éve. És ugyanolyan aktuálisak most is, mint akkor. A baloldalról ilyesmit nem lehet elmondani.
Mivel a baloldal az örök (hogy mást ne mondjunk: isteni) értékekben nem hisz, és folytonos újítási lázban ég, amit tegnap mondott, azt mára rég meghaladta.
Genderrel és LMBTQ-val terhelt világunkban izgalmas felidézni egy huszonöt évvel ezelőtti példát. 1999-ben az MSZP-s Kósáné Kovács Magda (úgy is, mint a parlament emberi jogi bizottságának elnöke) egyszerűen nem vállalta a megnyitóbeszéd megtartását a melegfelvonuláson. „Igazat adtam neki, én sem vállaltam volna. Nem érik őket üldöztetések, atrocitások. Azt, hogy a társadalom nem szimpatizál ezzel a magatartással, megértem, én sem szeretném, ha kötelezővé tennék.” Ne legyen félreértés, utóbbit nem egy jobboldali politikus mondta, hanem egy igazi szocialista ősbölény, bizonyos Kovács László.
Fölösleges kitérni arra, hogy ma egy baloldali szereplő milyen virtuális (vagy valóságos…) lincselésben részesülne övéi részéről egy-két ilyen mondat miatt. Érdemes inkább arról szót ejteni, hogy a jobb- és baloldal mennyire valós kettősséget jelent. Akkor is, ha tudjuk jól, hogy a jobb–bal megkülönböztetés már válságban lévő időszakban született:
a nagy forradalmával mindent felforgató Franciaországban ugyanis a nemzetgyűlés soraiban jobb oldalon ültek a királyság, az emberi kiválóság, a hagyományok és a vallás hívei.
„A jobb- és a baloldal nem párolog el korunk láthatárán: megbékélő szintézisről szónokolni politikai hasznot hozhat ugyan, de a világnézetek harmóniáját nem teremtheti meg” – írja idézett publicisztikájában Molnár Tamás. Ma, amikor sok józan gondolkodású ember is a jobboldaliság és a baloldaliság „meghaladásáról” beszél, talán csak akkor veszi észre ennek az állításnak a hamisságát, amikor szembesül az elemi erővel és folyamatosan változtató baloldal egyes – ne finomkodjunk – embertelen, istentelen, pusztító lépéseivel. Molnár Tamás „a teremtés által leszögezett” állandó lényegről ír. „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) – ehhez képest ma, a baloldal térnyerésével az ember játszik egyre több területen istent.
