Ennek a háborúnak is vége szakad egyszer. Minden háború egy nap elcsendesedik, a fegyvereket leteszik, körbenéznek a füstölgő romokon, eltemetik a halottakat, és újraindul az élet. Az pedig egyáltalán nem mindegy, miből lehet építkezni. Emberéletben, anyagiakban, erkölcsiségben, kapcsolatokban milyen kárt tett a vérzivatar.
Ukrajna folyamatosan támadja a Barátság kőolajvezetéket.
Precíziós drónokkal robbantja fel az eurázsiai energiafolyosó stratégiai szektorait, megakasztva a nem háborúzó európai állam, Magyarország energiaellátását. Pedig nem folyik totális háború, nem 1943-at írunk, nem segít Ukrajna helyzetén az, hogy az ázsiai–orosz kőolaj csak szakaszosan érkezik Európába. Csak a káosz nő. Magyarország ismételten leszögezte, nem fog részt venni mások háborújában, egyik oldal mellett se teszi le a voksát, egyetlen megoldás a béke, csakis a béke, amely felé nem a fegyverdörgésen keresztül vezet az út. 2025 van, ideje kijózanodni, egy ilyen konfliktus megnyerhetetlen.
Teljesen értelmetlen múltbéli híres csatákat emlegetni előképként és párhuzamként vagy a hadsereg hősiességét méltatni a befagyás felé tartó háború során.
Alaszka óta tudjuk, hogy az érdekelt felek hajlandók a tárgyalásra, van esély és remény a kiegyezésre. Egyik harcos se fogja könnyen letenni a fegyvert, és semelyik háborúzó felet se szabad megalázni, hiszen akkor a hamu alatt folyamatosan izzani fog a parázs, megágyazva az újabb háborúnak. De igenis meg lehet állapodni. Ehhez viszont az kell, hogy tudjuk, holnap milyen napra ébredünk.
A szabotázsakciók a magyar energiabiztonságot ássák alá, nem beszélve arról, hogy az összes alternatív kőolajforrás sokkal drágább, mint a megszokott csővezetéken érkező. Ukrajna a háborús győzelem ábrándját kergetve elhiszi, hogy fejjel a falnak menni célravezető, a sok pusztítás végül sikert eredményez, és a romok felett az ő katonáik fognak diadalmasan körbenézni. A valóságban a határon túl egy morcos Magyarország fog állni, amelyet sikertelenül próbáltak belerángatni a háborúba, s csak erejét megfeszítve tudta megoldani az energiaellátást a szomszédja kalandorpolitikája miatt. Mert emlékezzünk arra, amikor az egész világ azt kereste, ki robbantotta fel az Északi Áramlat földgázvezetéket.
A tettesek kilétét sokan tudják, de nyilván nem fogják elárulni.
Legalábbis egyelőre még nem hozták nyilvánosságra a nyílt titkot. De azért sejthető, hogy Kijev érintett az ügyben, amely a mostani olajvezeték elleni támadással együtt egyértelmű stratégiára vall. Vagyis pusztuljon az infrastruktúra.
Szó sincs arról, hogy a háború miatt Ukrajnát terhelné a felelősség, de esetünkben nem Ukrajna és Oroszország konfliktusa a fő probléma, hanem a Magyarországot veszélyeztető ukrán tevékenység. Nem lehet egyik ország se megértő, ha az ő nemzeti érdekeiről van szó, alapvetően téves ilyenkor beállni a kórusba, amely kardját csörgetve harsogja a harci dalokat, és a végső győzelemig tartó háborút üdvözli. Akik így tesznek, azok a szenvedést húzzák el, újabb fiatalokat küldenek a halálba, ráadásul még büszkék is arra, hogy kitartanak álláspontjuk mellett. Egy Szlava Ukraini feliratú profilkép a Facebookon nem hoz vissza egy halott katonát sem.
A szomszédunkban dúló háború épp elég kárt okozott ahhoz, hogy véget érjen.
Ukrajnának igazi nemzetvesztő húsdaráló, út az ismeretlenbe. Fel kell ébredni, és konstruktívan hozzáállni a diplomáciához, a kiegyezéshez vezető úthoz. A háborúban is van megbocsátás, hiszen rengeteg a hiba. A nagy tűzijátékot követően meg kell tervezni a jövendőt, mert mindig van kiút, és mindig van segítség. Csak el kell dönteni, kinek mi a fontos.
