Horn Gábor (aki nem volt mindig egy cuki libsi tévémackó, hiszen régebben a „tanuljunk meg kicsik lenni” korszak egyik fő ideológusaként, a nihilista oktatás- és kultúrpolitika udvari beszállítójaként kereste kiadós kenyerét), most ezt találta írni Orbán Viktor tusványosi beszédéről: „Megtudtuk egy félresikerült külpolitikai szakértőtől, hogy lesznek digitális polgári körök, a Nyugatnak most már tényleg vége, Magyarország nagy és gazdag lesz – de akkor 15 év után miért kicsi és szegény?! –, az orosz agresszióért nem Putyin, hanem az unió a felelős, de különösen, hogy az európai kereszténység vége az azonos neműek házassága… Hát…”
Az epés kiszólásokat leszámítva nem is olyan rossz sms-esszenciája ez a beszédnek, ugyanakkor a hőbörgő baloldali reakciókból az szűrhető le, hogy az ellenzék még csak meg sem kísérelte megérteni az elhangzott nagyívű gondolatmenetet. „Egy bomlott elme nem létező dolgokról való merengése” – ezt böffentette ki például a sajnos létező DK-s Molnár Csaba.
Pedig igazán tanulságos volna, ha a Magyar Péterrel felékesített globálbolsevik oldal hajlandó lenne vitába szállni Orbán Viktor tusványosi nagystratégiájával. Az ugyanis korszakalkotó program lehet, amennyiben a választópolgárok készek e korszak folytatását támogatni a 2026-os választáson.
Találóan jellemezte a jelenséget Szalai Szilárd kollégám a Sajtóklubban: „Orbán Viktorral szeretnének vitatkozni, de a valósággal kerülnek szembe.”
Kétségtelen ugyanis, hogy Orbán Viktor a valóságról beszélt Tusványoson. Nagystratégiát vázolt, és kifejtette a fenyegető világháború elkerülésének receptjét. Merthogy nőtt a veszély, az nem vitás. A kormányfő doktori védéseket idéző alapossággal támasztotta alá, hogy érdekütközések, helyi háborúk, az erőegyensúly megbomlása vezethet a szörnyűségekhez.
A miniszterelnök szerint Brüsszel látszólag őrült módon, valójában egy sajátos rendszer mentén csak tovább tüzeli a konfliktust. Ez a rendszer pedig a föderalizmus mesterverve, az európai birodalom létrehozásának vágyálma.
Ebben a helyzetben egy cél lehet: kimaradni a birodalomépítésből és a háborúból, csökkenteni a regionális kockázatot. Ezt nem puszta eltökéltséggel, hanem megelőző lépések sorával lehet elérni. E lépések Orbán Viktor felsorolásában öt pilléren nyugszanak, érdemes a Miniszterelnök.hu-n újraolvasni ezek részletes kifejtését, itt csak a nagyhatalmakkal kialakítandó érdekazonosságot, a válságálló képességek kifejlesztését („csigavér, higgadtság, stratégiai nyugalom”), a kormányokon és generációkon átívelő magyar nagystratégia kimunkálását és magyarok kultúrfölényének biztosítását emelném ki közülük. Az elmondott beszéd a magva ennek a formálódó nagystratégiának.
