A Menekülő ember Arnold Schwarzenegger egyik kevésbé emlékezetes sci-fi-akciófilmje, ami a Robotzsaruval és a Total Recall – Az emlékmással mutat rokon elemeket, de kevésbé tehetséges alkotók készítették el – Stephen King álnéven megjelent regényét Paul Michael Glaser rendező és Steven E. de Souza forgatókönyvíró adaptálta filmre. Disztópikus jövőképek ezek, ahol elharapódzott az erőszak, az állam elnyomja és megbélyegzi a szegényeket, felfoghatatlanul hatalmasra tárul a társadalmi olló, a média pedig asszisztál mindehhez, a hírműsorok és a szórakoztató vetélkedők vállvetve manipulálják Amerika szabadságszerető polgárait.

A menekülő ember jobb, mint korábban valaha
A speciális effektusokban rengeteget fejlődött, de jellemzően ihlethiányos mai Hollywood mindegyik említett filmből elkészítette már az új verziókat, eddig nem túl sok sikerrel: sem a Colin Farell főszereplésével készült 2012-es Az emlékmás, sem a Joel Kinnamannal forgatott 2014-es új Robotzsaru nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Nem csak a kritika és a közönség csalódott bennük, hanem a stúdiók is, amik a bankszámlájuk felhízlalása végett döntöttek az újrázás mellett, és sajnos a Glen Powellel elkészített A menekülő ember sem számíthat szebb eredményekre – a film 110 millió dollárból készült, de Amerikában gyengén nyitott, és már csak a nemzetközi bevételekben bízhat.
Pedig A menekülő ember a Robotzsaruval és Az emlékmással szemben jó film, nem csak az eredetihez képest, hanem saját jogán is.
A remake-et Edgar Wright (Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen, Nyomd, Bébi, nyomd!) készítette el, akit eddig sem a nagy kasszasikerek, mint inkább az ötletes műfajkeverések és az eredeti forgatókönyvei miatt méltattak a kritikusok. Wright ezúttal hozott anyagból dolgozott, a nagy költségvetés miatt érezhetően nagyobb stúdiónyomással, és a remake-et elmarasztaló kritika is inkább annak szól, hogy magához képest tűnik kevésbé eredetinek. Igen ám, csakhogy a Schwarzenegger-féle eredetihez képest valóban egy sokkal alaposabb világépítést vezényelt le, ami – hasonlóan a sci-fi hagyományaihoz – sokkal inkább szól a jelenről, illetve annak görbe tükréről, mint egy valódi lehetséges jövőről.



















