A rajongók csalódtak benne, pedig szórakoztatóan dühös mozi lett az év sci-fi-akciófilmje

Intsünk búcsút a Schwarzeneggerre fazonírozott aranyköpésektől és a zsigeri akcióktól, mert A menekülő ember sokkal komolyabban veszi az alapjául szolgáló Stephen King-regényt, mint a ‘87-es mozifilm.

A menekülő ember szórakoztatóan dühös rendszerkritika, ami sokkal közelebb áll Stephen King eredeti regényéhez, mint a Schwarzenegger féle '87-os akciófilm. Forrás: TMDb

A Menekülő ember Arnold Schwarzenegger egyik kevésbé emlékezetes sci-fi-akciófilmje, ami a Robotzsaruval és a Total Recall – Az emlékmással mutat rokon elemeket, de kevésbé tehetséges alkotók készítették el – Stephen King álnéven megjelent regényét Paul Michael Glaser rendező és Steven E. de Souza forgatókönyvíró adaptálta filmre. Disztópikus jövőképek ezek, ahol elharapódzott az erőszak, az állam elnyomja és megbélyegzi a szegényeket, felfoghatatlanul hatalmasra tárul a társadalmi olló, a média pedig asszisztál mindehhez, a hírműsorok és a szórakoztató vetélkedők vállvetve manipulálják Amerika szabadságszerető polgárait.

A modern kori gladiátorjátékokat már képernyő előtt fogjuk nézni? Forrás: TMDb

A menekülő ember jobb, mint korábban valaha

A speciális effektusokban rengeteget fejlődött, de jellemzően ihlethiányos mai Hollywood mindegyik említett filmből elkészítette már az új verziókat, eddig nem túl sok sikerrel: sem a Colin Farell főszereplésével készült 2012-es Az emlékmás, sem a Joel Kinnamannal forgatott 2014-es új Robotzsaru nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Nem csak a kritika és a közönség csalódott bennük, hanem a stúdiók is, amik a bankszámlájuk felhízlalása végett döntöttek az újrázás mellett, és sajnos a Glen Powellel elkészített A menekülő ember sem számíthat szebb eredményekre – a film 110 millió dollárból készült, de Amerikában gyengén nyitott, és már csak a nemzetközi bevételekben bízhat.

Pedig A menekülő ember a Robotzsaruval és Az emlékmással szemben jó film, nem csak az eredetihez képest, hanem saját jogán is. 

A remake-et Edgar Wright (Vaskabátok, Scott Pilgrim a világ ellen, Nyomd, Bébi, nyomd!) készítette el, akit eddig sem a nagy kasszasikerek, mint inkább az ötletes műfajkeverések és az eredeti forgatókönyvei miatt méltattak a kritikusok. Wright ezúttal hozott anyagból dolgozott, a nagy költségvetés miatt érezhetően nagyobb stúdiónyomással, és a remake-et elmarasztaló kritika is inkább annak szól, hogy magához képest tűnik kevésbé eredetinek. Igen ám, csakhogy a Schwarzenegger-féle eredetihez képest valóban egy sokkal alaposabb világépítést vezényelt le, ami – hasonlóan a sci-fi hagyományaihoz – sokkal inkább szól a jelenről, illetve annak görbe tükréről, mint egy valódi lehetséges jövőről.

Ilyen ez a show-biznisz. Forrás: TMDb

Az új verzióban Ben Richards (Glen Powell) családos emberként kerül be a gladiátorjátékokat idéző show-műsorba, ahol a játékosok élet-halál harcot vívnak vérszomjas üldözőikkel a túlélésért és a több millió dolláros nyereményért. Wright filmje az akciók és a médiakritika szintjén is vastagon rálicitál nemcsak Schwarzenegger, hanem a többi kortárs akciófilmre is. Mivel Powell karaktere sokkal közelebb áll a Die Hard-szerű hétköznapi akcióhősökhöz, mint a 80-as évek emberfeletti, tesztoszterontól duzzadó akciósztárjaihoz, vagy a különleges képességekkel rendelkező kortárs szuperhősökhöz, az akciókoreográfiák is sokkal ötletesebbek, mint egy átlagos akciófilmben.

A történet kissé sematikus, Ben motivációi vagy a fordulatok aligha lepnek meg bárkit is, de Wright játékos egyénisége átüt az akciókon, legyen szó csomagtartóban végigült autós üldözésről, vízipisztolyos lövöldözésről, vagy éppen egy repülőgép pilótafülkéjében játszódó verekedésről. 

Ami a média ábrázolását illeti, Wright jó érzékkel hirdet háborút a digitalizáció ellen, a hősök az analóg világban bujkálva keresik a lehetőséget, hogy leszámoljanak ezzel a hamis, illúziókra, hazugságokra és megtévesztésre épült világgal, ami már rég a politika fölé heyezte magát. A fináléra valójában mi magunk is elveszünk benne, hogy mi is a valóság, és hogy Ben és az elnyomott dühe valóban elsodorta volna-e ezt az ördögi gépezetet, vagy csak azért mutatják nekünk mindezt, hogy megnyugodjunk. Elvégre ez csak egy hollywoodi blockbuster.