Az új verzióban Ben Richards (Glen Powell) családos emberként kerül be a gladiátorjátékokat idéző show-műsorba, ahol a játékosok élet-halál harcot vívnak vérszomjas üldözőikkel a túlélésért és a több millió dolláros nyereményért. Wright filmje az akciók és a médiakritika szintjén is vastagon rálicitál nemcsak Schwarzenegger, hanem a többi kortárs akciófilmre is. Mivel Powell karaktere sokkal közelebb áll a Die Hard-szerű hétköznapi akcióhősökhöz, mint a 80-as évek emberfeletti, tesztoszterontól duzzadó akciósztárjaihoz, vagy a különleges képességekkel rendelkező kortárs szuperhősökhöz, az akciókoreográfiák is sokkal ötletesebbek, mint egy átlagos akciófilmben.
A történet kissé sematikus, Ben motivációi vagy a fordulatok aligha lepnek meg bárkit is, de Wright játékos egyénisége átüt az akciókon, legyen szó csomagtartóban végigült autós üldözésről, vízipisztolyos lövöldözésről, vagy éppen egy repülőgép pilótafülkéjében játszódó verekedésről.
Ami a média ábrázolását illeti, Wright jó érzékkel hirdet háborút a digitalizáció ellen, a hősök az analóg világban bujkálva keresik a lehetőséget, hogy leszámoljanak ezzel a hamis, illúziókra, hazugságokra és megtévesztésre épült világgal, ami már rég a politika fölé heyezte magát. A fináléra valójában mi magunk is elveszünk benne, hogy mi is a valóság, és hogy Ben és az elnyomott dühe valóban elsodorta volna-e ezt az ördögi gépezetet, vagy csak azért mutatják nekünk mindezt, hogy megnyugodjunk. Elvégre ez csak egy hollywoodi blockbuster.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!