Az univerzum mélyén egy rendkívül furcsa, a fizika hagyományos törvényeivel és a neutroncsillagokra, illetve a hosszú periódusú rádiótranziensekre vonatkozó ismereteinkkel dacoló objektumot fedezett fel asztrofizikusok egy csoportja. A tudósok a misztikum világának egyik szimbólumaként ismert unikornis, vagyis az egyszarvú becenévvel illették az objektumot, ezzel is az égitest rendkívüli furcsaságára utalva.

Az világegyetem egyik újabb nagy kérdőjele
Az univerzum titokzatos jelenségeit kutató NSF Green Bank Obszervatóriumban (NSF GBO) dolgozó tudóscsoport egy hihetetlenül ritka és furcsa objektumot azonosított a közelmúltban. Az úgynevezett hosszú periódusú rádiótranziensként (LPT) azonosított objektum a CHIME J1634+44 katalógusszámot kapta. Ezek az objektumok a forgó rádiótranziensekhez (RRT) hasonlóak, amelyek igen rövid rádióimpulzusokat bocsátanak ki, amit feltehetően a pulzáló neutroncsillagok (pulzárok) okoznak. A kutatók a felfedezéshez kapcsolódó tanulmányukat az Universe Today szakfolyóiratban publikálták, július 22-én.

A pulzár olyan gyorsan forgó neutroncsillag, ami rendkívül erős mágneses térrel rendelkezik. A neutroncsillag főleg szupernóva-robbanás során keletkezik, de olyan fehér törpékből is kialakulhat, amelyek kellő mennyiségű anyagot gyűjtenek össze a kozmikus környezetükből ahhoz, hogy esetükben is bekövetkezhessen a gravitációs összeomlás, vagyis az az asztrofizikai folyamat, melynek során az összeroskadó csillag saját gravitációja miatt az anyaga a középpontjába omlik és az átmérője egy atom átmérőjénél is kisebbre zsugorodik. A pulzálás azoknál a neutroncsillagoknál lép fel amelyeknél a mágneses tengely nem esik egybe a neutroncsillag forgási tengelyével. Ahogy az erős gravitációjuk miatt a környezetükből befogott anyag a mágneses pólusoknál a csillag felé zuhan, röntgensugárzás formájában nagy mennyiségű energia szabadul fel egy kúp formájú térrészben. Ezek az égitest mágneses pólusairól érkező röntgensugarak a neutroncsillag gyors tengelykörüli forgása miatt szabályos periódusú pulzálásnak látszanak a távoli megfigyelő számára.
Az LPT-k között az a különbség, hogy rendkívül eltérő a forgási periódusuk; ezek néhány perctől kezdve akár órákig is eltarthatnak. A CHIME J1634+44 az egyetlen eddig megfigyelt olyan LPT azonban, ami "felfelé" forog, amit a csökkenő forgási periódusa és a rendkívül szokatlan polarizációja is jól mutat. Ezek a furcsa tulajdonságok megkérdőjelezik az átmeneti objektumokról alkotott jelenlegi ismereteinket, és új kérdéseket vetnek fel az univerzumot irányító fizikával kapcsolatban.