A méz már akkoriban is szuperélelmiszer volt
Luciana da Costa Carvalho, az Oxfordi Egyetem vegyésze és kollégái azonban úgy döntöttek, hogy kihasználják a kémiai elemzési technikák fejlődését, és újra felvetik a ragacsos anyag eredetének kérdését.
Az is egyfajta támpont volt, hogy az ókori görögök úgy gondolták, a méz – mai szóhasználattal – szuperélelmiszer
– mondta Carvalho. Így aztán a vegyészekből és régészekből álló csapat ismét megvizsgálta a maradványokat. A legmodernebb technológiákat alkalmazták a pasztaszerű anyag elemzéséhez.
Méhpempő, peptid, fruktóz
A tömegspektrometria – ez egy olyan technika, amellyel különböző molekulákat és vegyületeket lehet azonosítani – segítségével először azonosítottak ép hexózcukrokat. A friss méz körülbelül 79 százalékban hexózcukrokból áll – írták a kutatók a tanulmányban –, a legnagyobb mennyiségben fruktózból. Az ősi mintában lévő fehérjék elemzése kimutatta a méhpempő, a dolgozó méhek által termelt tejszerű váladék jelenlétét.
A kutatók peptideket – rövid aminosavláncokat, amelyek a fehérjék kisebb változatai – is találtak, amelyek csak egy méhfajra, az európai méhre (Apis mellifera) jellemzők.
Nem szabad feladni!
Ezeket az elemzéseket összegezve a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Kr. e. VI. századi Paestum városában talált edények eredetileg mézet tartalmaztak. A kutatók rézionokat is azonosítottak a mézkeverékben. Mivel ezek az ionok biocid hatásúak, vagyis képesek elpusztítani a mikroorganizmusokat, „jelenlétük hozzájárulhatott a cukrok megőrzéséhez a maradék felületén”– mondta Carvalho.
Ez potenciálisan magyarázatot adhat arra, hogy a méz hogyan tartott ki több ezer évig. A most közzétett tanulmány azt mutatja, hogy „van értelme a múzeumi gyűjtemények újbóli elemzésének, mert az analitikai technikák folyamatosan fejlődnek” – összegezte a kutatást Luciana da Costa Carvalho.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
