Szibériai felmenőkkel rendelkeznek a magyarok – állítja egy új kutatás

Az ősi szibériai emberek genomjának vizsgálata genetikai kapcsolatokat mutat a ma Észtországban, Finnországban és Magyarországon élő emberekkel – állítja egy frissen publikált új kutatás.

Szibériai táj Fotó: Vadim tLS Andrianov Forrás: Wikimedia Commons

A magyar, a finn és az észt nyelv mai beszélőinek jelentős szibériai felmenőik vannak – derül ki az ősi genomok új tanulmányából. Ezek a gyökerek valószínűleg a közép- és kelet-ázsiai Altaj-hegység erdei sztyeppéin élő népcsoporttól terjedtek nyugat felé 4500 évvel ezelőtt.

Szibéria az Urál-hegységtől a Csendes-óceánig húzódó hatalmas földterület (Fotó: Wikimedia Commons/M.Bitton)

Az ősi DNS kimutatta, hogy ez a csoport patrilineáris, vagyis az apáktól való leszármazás alapján szerveződött.

Yakutia LNBA

Kutatók 180 olyan ember maradványait elemezték, akik a mezolitikum és a bronzkor (11 ezer–négyezer évvel ezelőtt) között éltek Észak-Eurázsiában. A kutatócsoport ezután ezeket az egyéneket hozzáadta egy több mint 1300, korábban elemzett ősi embert tartalmazó adatbázishoz, majd összehasonlította ezeket a genomokat a modern emberek genomjaival. 

Jakutföldi őslakók egy 19. századi metszeten (Fotó: Wikimedia Commons/Louis Choris)

Az egyik jelentős eredményt a késő neolitikumtól a korai bronzkorig (4500–3200 évvel ezelőtt) datált genomoknál találták. Felfedezték, hogy az általuk Yakutia LNBA-nak nevezett DNS-mintázattal rendelkező ősi emberek földrajzi elhelyezkedése „egyértelműen az ősi és a mai uráli nyelvű népességhez kapcsolódik” – írták a kutatók a tanulmányban.

Észt, finn, magyar

Az uráli nyelvek több mint húsz nyelvből álló csoportot alkotnak, amelyeket több millió ember beszél, de a legjelentősebbek az észt, a finn és a magyar. A nyelvészek azért érdeklődtek e három nagy uráli nyelv iránt, mert különböznek a környező országokban beszélt indoeurópai nyelvektől.

Az eredmények nem bizonyítják véglegesen az e nyelvek beszélői és az ősi DNS-mintázat közötti kapcsolatot (Fotó: Wikimedia Commons/Dariia Petukhova)

„Az indoeurópai nyelveket beszélő szomszédos populációk általában nem rendelkeznek jakutföldi LNBA-felmenőkkel vagy bármilyen más kelet-ázsiai felmenőkkel” – jelentette ki a tanulmány vezető szerzője, Tian Chen Zeng, a Harvard Egyetem evolúciós humánbiológia szakos hallgatója. „A Yakutia LNBA ősiség az egyetlen kelet-ázsiai ősiség, amely szinte minden jelenlegi és ősi uráli nyelvet beszélő populáció genetikai összetételében jelen van.”

Fejlett technológiák

A kutatók a Yakutia LNBA csoportot olyan emberek csontjaiban azonosították, akik 4500 és 3200 évvel ezelőtt éltek Szibériában. Ők a Ymyyakhtakh-kultúrához tartozhattak, egy olyan ősi kultúrához Északkelet-Szibériában, amelynel kerámia- és bronztechnológiája, valamint kőből és csontból készült nyílhegyeik voltak. A régészek korábban megállapították, hogy a ymyyakhtakh kerámia körülbelül 4000 évvel ezelőtt terjedt el délre, a mai Oroszország, Mongólia, Kazahsztán és Kína metszéspontja közelében fekvő Altaj–Szajan régió erdős sztyeppéire.

Szibériai vidék (Fotó: Wikimedia Commons/Elkwiki)

 A kutatók szerint a Yakutia LNBA DNS-mintázat ezért a történelem előtti uráli nyelvű kultúrákhoz köthető. „Egyszerű értelmezés szerint a Yakutia LNBA-ősök az uráli nyelvekkel együtt terjedtek el keletről nyugatra. Ezek az egyedek mintegy nyomjelzőként szolgálhatnak a korai uráli nyelvű közösségek vándorlásához” – mondta Zeng. 

Apai leszármazás

A tudósok azt is megállapították, hogy ez a csoport, amely végül nyugat felé terjedt, az ősi DNS-ben található Y-kromoszóma mintázatok alapján patrilineáris, azaz apai leszármazás alapján szerveződhetett. 

Míg az ősi DNS azonban megmutatja, hogy egy csoport hová költözött az idők során, a nyelv nyomon követése nagy kihívást jelent. 

Ezért a szakértők megjegyezték, hogy az eredmények nem bizonyítják véglegesen az e nyelvek beszélői és az ősi DNS-mintázat közötti kapcsolatot.

További történelmi tárgyú cikkeket  a múlt-kor portálon olvashat.