Ha visszarendeződés nem is lesz, átrendeződés mindenképpen. Nagyon valószínű, hogy a DOS romjaiból kievickélő kis pártok már nem tudnak politikai tényezőként megjelenni, a választások után pedig el is tűnhetnek a politikai színtérről. Nem véletlenül követelik a parlamenti küszöb módosítását a mostani öt százalékról kettőre. A mostani kormánykoalícióból csak a meggyilkolt Zoran Djindjics Demokrata Pártja – a vezető kormánypárt – marad meg, de az is tekintélyében alaposan megtépázva, hiszen a nyakába varrják a kabinet minden kudarcát. Az eredményekről ilyenkor nemigen beszélnek. Már most a harmadik helyre csúszott a népszerűségi listán. A valamikor ugyancsak DOS-os Szerbiai Demokrata Párt (DSS) – amely idejekorán kilépett a kormánykoalícióból, nem vállalva a rendszerváltás terhét s a vele járó népszerűségvesztést – a legtámogatottabb párttá vált, vezetője, Vojiszlav Kostunica pedig változatlanul a legnépszerűbb politikus. A G17 Plusz – amely talán a legeurópaibb irányultságú, s talán leginkább élvezi a nemzetközi közösség támogatását – csak most van feljövőben. Ezektől a demokratikus oldalhoz sorolt pártoktól azonban csak lépésnyire van már a Seselj-féle – ám most helyettese, Tomiszlav Nikolics által vezetett – Szerbiai Radikális Párt. S ha a koalíciós lehetőségek kerülnek szóba, ezt a pártot sem lehet kihagyni.
Elképzelhető-e, hogy Kostunicáék szövetségre lépnek a radikálisokkal? Mert ha ilyen koalíció létrejöhetne, akkor előre meg lehetne jósolni a parlamenti választások győztes kombinációját. Ellenükbe ugyanis semmiféle szövetség sem lenne állítható. Csak akkor, ha ki tudna békülni a G17 Plusz a Demokrata Párttal, s még csatlakozna hozzájuk egy egész sor kicsi párt. Egy „újabb DOS-ról” azonban a nagyok hallani sem akarnak. Egyelőre csak a DSS kompromittálására hozzák hírbe Kostunicáékat a radikálisokkal. (Most ugyanis e két párt nyújtotta be a bizalmatlansági indítványt a kormány ellen, aminek egyébiránt Labuszék is örülnek.) Reálisabb lehetőségként a DSS és a G17 Plusz koalícióját emlegetik. Érdekes, hogy Kostunica pártját egyaránt kompatibilisnek tartják mind a nacionalista radikális párttal, mind a európai értékeket valló G17 Plusszal. Minden nyerő kombinációban tehát benne van a Szerbiai Demokrata Párt. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy a Demokrata Párt vagy a G17 Plusz bármiféle közösséget vállalna a radikálisokkal. Még egymással is nehezen. Pedig csak az tudná kormányon kívül tartani a „mérsékelten nacionalista” DSS-t, de csak abban az esetben, ha az nem keresne szövetséget a már egyáltalán nem mérsékelt nacionalista oldalon. Egy demokratikus nagykoalíció lehetősége – az utóbbi hónapok elkeseredett vitái után – ugyancsak nem tűnik valószínűnek, ám kizárni sem lehet. A három vezető párt szövetsége stabil parlamenti többséget jelenthetne. Az állandóan kompromiszszumokra kényszerülő, laza koalíciókkal azonban nagyon rosszak a tapasztalatok. A választásoktól nem várhatók radikális erőeltolódások, ám mégis csak akkor kapunk választ, hogy mi lesz a reformok további sorsa.
A parlamenti választásokat elnökválasztások előzik meg. A november 16-i szavazás eredményeiből azonban nemigen lehet következtetéseket levonni, hiszen a DSS és a G17 Plusz nem állított jelöltet, s nem is támogat senkit. A DOS jelöltje, Dragoljub Micsunovics, az államközösség parlamentjének tekintélyes elnöke visszalépését fontolgatja. Ez esetben esélyessé léphetne elő Tomiszlav Nikolics radikális jelölt és a kontroverz Velimir Ilics (Új Szerbia), a balkáni politizálás egyik tipikus figurája. Ezek közül kellene választania Szerbiának. De valószínűleg ezúttal sem fog.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
