Ukrán–orosz vita a Kercsi-öbölben

Ami egyszer összenőtt, az össze is tartozik, döbbentek rá az igazságra a krasznojarszki országrész vezetői, és a felismerést nyomban követték a tettek is. Utasítást adtak a Kercsi-öbölbe beékelődő Tamany-félsziget és a tőle mintegy négy kilométerre levő Tuzla-sziget összekapcsolására, ügyet sem vetve arra, hogy utóbbi már ukrán fennhatóság alá tartozik.

Közel száz hatalmas erőgép vonult ki még szeptember utolsó napjaiban a helyszínre és látott hozzá a 30 méter széles földgát megépítéséhez, ami természetesen óriási hullámokat vert és indulatokat gerjesztett a Dnyeper partján. Első lépésként Kijev újabb egységekkel erősítette meg a tuzlai határőrséget és ezzel együtt tankcsapdák felállításába kezdett azon a partszakaszon, amelyen a töltés – megépülése esetén – csatlakozik majd a szigethez.
A történtekre reagálva Leonyid Kucsma ukrán államfő megdöbbenésének adott hangot, ám ezzel együtt óvott attól, hogy bárki is „politikai szándékosságot” keressen a dolgok mögött. Szerinte csupán félreértésről lehet szó, és a kialakult helyzet hamar megoldódik. Ugyanakkor kétségbe vonta, hogy mindaz, ami a Kercsi-öbölben történik, kizárólag a krasznojarszki önkormányzat kezdeményezése lenne, hiszen motiválja akármi is a gátépítést, „a nemzetközi joggyakorlat szerint az ilyen dolgokat merőben másképpen szokták csinálni”. Ezzel együtt Kucsma határozottan elvetette annak a lehetőségét, hogy a kialakult helyzet esetleg határincidens kirobbanásához vezethet a térségben, ellenben azonnal Moszkvába küldte külügyminiszterét, Kosztyantin Hriscsenkót, aki Mihajlo Kaszjanov kormányfővel és orosz kollégájával, Igor Ivanovval vitatta meg a kialakult helyzetet. A moszkvai megbeszélések azonban eleddig mit sem változtattak a helyzeten. A tárgyaló felek ugyanis annak konstatálásánál, hogy Kijev és Moszkva kapcsolatában sok még a megoldatlan kérdés, ám azokat a két ország közötti barátság és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása, valamint a kétoldalú megállapodások szellemében meg lehet és meg is kell oldani, nem jutottak tovább. A konfliktus megoldása ugyanis mindmáig várat magára, a krasznojarszkiak pedig változatlan gőzerővel – naponta mintegy 100 métert haladva előre – építik tovább a töltést, amelynek hossza ma már eléri a 3 kilométert.
A múlt század elején még földnyelvként ismert Tuzla 1925-ben vált önálló szigetté, miután egy hatalmas erejű tengeri vihar elmosta azt a mintegy 4 kilométernyi földnyelvet, amely az Oroszországhoz tartozó Tamany-félszigettel összekötötte. A szigetet közigazgatásilag – elsősorban gazdasági megfontolásból – 1940-ben vonták ki a Krasznojarszki országrész fennhatósága alól és csatolták az akkor még szintén Oroszországhoz tartozó Krim-félszigethez.