Bukarest áll nyerésre az aradi szoborügyben, miután – a magyar kormányfő által is elfogadott – szoborparkváltozat élesen megosztja az erdélyi magyar közvéleményt. Míg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetése belement ebbe a változatba, tehát hogy a Szabadság-szobor mellett más, román személyiségeket ábrázoló alkotások is helyet kapjanak, addig sokan azt tartják, hogy a Zala György-féle monumentális alkotásnak egymagában kell megint köztérre kerülnie – valamikor. A viták közben folynak Romániában – televíziós talkshow-kban, lapok hasábjain, pártszékházakban és az utcasarkokon –, időnként vaskos történelmi csúsztatásokkal vagy olyan, a szabadság általános eszméjét sértő megnyilatkozásokkal a hatalmi oldalról, hogy a tizenhárom vértanú tábornok egytől egyik gyilkos volt, de már látszik, hogy hosszú ideig ebből nem lesz szobor-visszaállítás Aradon. Sem „megbékélési park” keretében, sem másképp. És ez is Bukarest célja. Mert miközben a Szabadság-szobor válsága konkrét ügyként terheli a kapcsolatokat, ugyanaz a művelődési miniszter, akinek az aradi minorita rendház udvarába zárt alkotással kapcsolatban esztétikai jellegű kifogásai voltak, komoly összegeket utalt ki a kolozsvári főtéren hosszú évek óta zajló „régészeti ásatásokra”. A magyarok által csak „nyílt sebekként” emlegetett hatalmas gödrök a Fadrusz János-féle Mátyás-szobor előtt ugyanannak a nagy általános koncepciónak a részét képezik, mint az erdélyi Wass Albert-szobrok közelmúltbeli kálváriája. A cél ugyanis az erdélyi magyar jelenlét történelmi emlékeinek szisztematikus fölszámolása.
Örömteli hír érte a felvidéki magyarságot: a rozsnyói városi önkormányzati testület egybehangzó szavazással úgy döntött, hogy a városi bányászati múzeum kertjében még az idén felállítják Kossuth Lajos szobrát. A szobrot 1907-ben készíttette el a város polgársága. Trianon után a csehszlovák hatóságok sok más magyar emlékműhöz hasonlóan Kossuth Lajos szobrait is eltüntették, éveken át őrizgették különböző raktárakban, fűtőházakban. Sokáig úgy tűnt, a helyi szlovákok ellenállása, a történelem más-más értékelése okán a rozsnyói magyarok csak álmodhattak az emlékmű helyreállításáról, ám kitartásukat végül siker koronázta. Több forrásból szerzett támogatásból a szobrot már restaurálták, hónapok óta már csak az elhelyezése körül folyt a vita, amely jogilag kedden lezárult az önkormányzat ülésén, ahol a 19 tagú testület egyhangú szavazással döntött a Rozsnyó belvárosába vezető főút mentén található bányászati múzeum kertje mellett, ahol a szobor már nagyobb távolságból is látható lesz. Persze a jogi döntés a vitákat vélhetően nem zárta le, a városban ugyanis több magyar szervezet kapcsolódott be a szobor felújítási és köztéri felállítása érdekében, s e szervezetek egy jelentős része méltatlannak tartja, hogy Kossuth Lajos szobra nem a főtérre, eredeti helyére kerül vissza.
A Délvidéknek is voltak szoborügyei. Nem egy köztéri emlékmű tűnt el Trianon óta, hogy aztán sohase kerüljön elő. Ám voltak szerencsésebb sorsú szobrok is, amelyek viszontagságos bolyongások, rejtőzködések után végül mégis visszakerültek, ha nem is mindig az eredeti, de legtöbbször méltó helyükre. Ilyen volt például a bácskossuthfalvi Kossuth-szobor. Kossuth atyánk szobrából csak kettő van a Vajdaságban. A másik – a kevésbé hányatott sorsú – a bánáti Magyarittabén található. De példaként felhozhatnánk az Újvidék központjából eltüntetett Szentháromság-szobrot, amely a katolikus nagytemplom előtti központi téren állt, s amelyet úgymond azért kellett lebontani a világháború után, mert – a múlt szemet szúró emlékeként – akadályozta a forgalmat. Helyébe Szvetozar Miletics szerb nacionalista politikus szobra, Mestrovics alkotása került, amely már nem is volt útban. Nagybecskereken is beleszólt a politika a szoborállításba. A Zrenjanin partizánhős nevét viselő város központi terén a milosevicsi idők nagy nacionalista nekibuzdulása Péter királynak akart szobrot emelni (a város egy ideig ugyanis a király nevét is viselte), mégpedig ugyancsak a katolikus templom előtt. A cél ugyanaz, mint Nagybecskerek több száz éves nevének elvétele volt. Hiszen a királynak az égvilágon semmi köze sem volt a városhoz. Egyelőre csak a talapzat áll, a ló és fenséges lovasa hiányzik, s nem is tudni, hogy mikor kerül oda. Szabadka is megkapta városidegen szobrát. Ez Jovan Nenad, Fekete Ivan vagy Cserni Jovan, Zápolya szerb lovásza, majd martalócvezér. Az így, kissé hamisan megidézett történelemmel a Vajdaság szerb jellegének a hangsúlyozása a cél.
A kárpátaljai magyarságnak is megvan a maga Szabadság-szobra, jóllehet, annak megépítése mindmáig nem jutott tovább az alapoknál, ám a meg nem értés, a gyűlölet máris torzóvá nyomorította. S ez akkor is fájó sebként él a kárpátaljai magyarok szívében és tudatában, ha az utóbbi másfél évtized során a történelem és a kultúra számos kiválóságának állíthattak szobrot, illetve emléktáblát, s ma a vidéken közel ezer olyan emlékjel található, amelyek a magyarság tetteit és nagyságát jelképezik, illetve őrzik. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Magyarok Világszövetsége és a Kárpátaljai Református Egyház a millecentenárium évét szerette volna még emlékezetesebbé és maradandóbbá tenni a Vereckei-hágó legmagasabb pontjára tervezett monumentális emlékmű megépítésével. Az elképzelés kiötlői arra a helyre képzelték el az emlékművet, amelyről az őshazából elindult magyarok a feltételezések szerint először pillanthatták meg azt a vadregényes, a természet minden szépségével és kincsével, kéklő hegyekkel, gyors vizű folyókkal, csobogó forrásokkal, erdőkkel és szántóföldekkel megáldott tájat, amely később végleges honukká vált. 1996 tavaszán Matl Péter fiatal munkácsi szobrászművész tervei alapján meg is kezdődött az emlékmű építése, amely az alkotó szavai szerint „valójában már ezer éve ott állt, csak valamilyen formát kellett neki adni”. Az emlékmű azonban, amely az alapok lerakásától kezdve a szélsőséges ukrán nacionalista szervezetek politikai kirohanásainak tárgyává vált, mind a mai napig nem épülhetett meg. Ennek ellenére a torzó mégis az összmagyarság zarándokhelyévé vált.
origo.hu
Ez vár a magyar nyugdíjasokra 2025-ben – jó hír érkezett
