Választási mulasztás

Mindenki tudott az 1947-es, hírhedt „kék cédulás” választási csalássorozatról, de több mint négy évtizeden keresztül nem volt szokás, nem is volt javallott beszélni róla. A hivatalos történetírásban kék cédulás választás nem létezett, csak a baloldali blokk döntő diadalát emlegették. Még a 80-as évek végén is olyan, a korszakot „tárgyilagosan” feldolgozó szakmunkák születtek, amelyek bölcsen hallgattak a példátlan csalásról. Lehet, felkészült és jól informált történészeink szakmai szempontból érdektelen eseménynek minősítették a kommunisták ezen aljas akcióját is, mert arra gondolni sem merünk, hogy független értelmiségiek a létező szocializmus szabad szellemi légkörében az állásukat féltették.

A tömény történelemhamisítás folyamát az sem zavarta meg, hogy már a 80-as évek elején akadt a nagy időknek néhány nagy tanúja, aki visszaemlékezéseiben joviálisan eladomázgatott a kék cédulás választásokról, mintha csak valami jópofa, balos stikli lett volna az egész. Röpke 55 év alatt sokat fejlődött a demokrácia. A tavalyi választási csalásokról már mindenki kedvére beszélhetett, igaz, a győztes hatalmat és annak hivatalos szerveit egy csöppet sem érdekelte az össznépi zúgolódás. A csalások bizonyítására nem adtak lehetőséget, így minden alapos gyanú csak szóbeszéd, feltételezés maradt. A demokrácia útján való haladás jele, hogy az igazságra vagy annak egy töredékére nem kell évtizedekig várnunk. Az Országos Választási Bizottság már tavaly, az első forduló után, de a második előtt három nappal kiadott egy állásfoglalást, amelyben megtiltotta, hogy a szavazókörök az urnák lezárása előtt bárkinek kiadják azok névsorát, akik még nem voksoltak. A törvény szelleme eleve tiltja az efféle manővereket, de a gyakorlatban mégis előfordult, hogy a szavazatszedőktől kapott listák alapján arra hivatott aktivisták mozgósították tunya párthíveiket. Csúnya eljárás ez, demokratikus párt nem élt vele, mégis gyakori és elterjedt szokás lehetett, ha már az OVB is felfigyelt rá és határozatot hozott ellene. Más kérdés, hogy az OVB állásfoglalása csak másfél év után, idén szeptemberben jelent meg a Magyar Közlönyben. Így a törvény betűje szerint nem minősült választási csalásnak a henye választópolgárok névsorának kiadása és az ő közvetlen unszolásuk sem. Magyarán, ez a törvénytelenség is következmények nélkül marad. Az Országos Választási Bizottság nem tehet semmiről, mert az Országos Választási Iroda feladata lett volna közzétenni az állásfoglalást, ám az OVI is ártatlan, még nem tudjuk, miért, de hamarosan megkapjuk a kimerítő magyarázatot.

Egyelőre érjük be annyival, hogy valami, a jogi normák alapján csalásnak nem nevezhető szabálytalanság történt, de az a választások végeredményét utólag nem befolyásolhatja. A másfél évnyi késlekedésnek nincs különösebb jelentősége, bár ha időben közreadják az állásfoglalást, akkor aligha lehetett volna megtagadni, elszabotálni a szavazatok újraszámlálását. Miután megsemmisítették a szavazólapokat, eltüntették a bizonyítékokat, a legpofátlanabb átverés is ügyes trükké szelídül. Már az OVB állásfoglalása is nyilvánosságot kaphat. Akár büszkék is lehetnek rá, meg kérkedhetnek vele. Az igazi csalás a választási ígéretekkel kezdődik.