Négy alapvető követelést mindenképpen érvényesíttetni szeretne a lengyel küldöttség a kormányközi értekezleten. A nizzai szerződés változatlan érvényben tartása mellett ragaszkodik az „egy ország egy biztos” rendszerének teljes szavazati jog melletti fenntartásához, valamint, hogy a jövendő alkotmány preambulumában legyen utalás az európai keresztény örökségre. Határozottan kiáll mindezek mellett azért is, hogy az unión belül ne jöjjön létre semmiféle, a NATO-val rivalizáló katonai struktúra.
A legtöbb vitát a nizzai szavazati arányok megtartása melletti kiállás kavarja. Lengyelország e harcban szövetségesre lelt a kilátásba helyezett változtatásokban hozzá hasonlóan ellenérdekelt Spanyolországban. A római csúcs után azonban Madrid mintha óvatosabbá vált volna, így felvetődött annak a lehetősége is, hogy a kérdésben a „mindent vagy semmit” elvet valló elszánt Varsó egyedül marad.
Az Európai Konvent által előkészített alkotmánytervezet egyebek között előirányozza, hogy 2009-ben az EU Tanácsában eltérnek a minőségi többségi döntéshozatal 2000-ben Nizzában rögzített módjától. Ennek értelmében Lengyelország 27 vokssal rendelkezik, ugyanannyival, mint Spanyolország, és csak kettővel kevesebbel, mint Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia. Az új alkotmánytervezet ezzel szemben egy sokkal népességarányosabb szavazati rendszer megteremtésében gondolkodik, megoldásként ajánlva a konvent többsége által elfogadható „kettős többséget”. Ebben már nem súlyozott szavazatszámok alapján születne a döntés, hanem a voksolásban részt vevő országok száma és a mögöttük álló népességi súly aránya billentené valamelyik oldalra a mérleget.
Ez érthető módon nem tetszik Varsónak, mivel gyengíti a nizzai szerződésben rögzített befolyást. A Miller-kormány tehát természetes módon kiáll a lengyel érdekek védelme mellett, önbizalmát, bátorságát pedig csak növeli a csatlakozási tárgyalások tapasztalata. Már itt sem engedhették meg maguknak a nagyok, hogy keresztülnézzenek Lengyelországon, a bővítés kulcsfiguráján. A Varsó keménységében ellenérdekeltek most megpróbálják puhítani a lengyeleket. Egyrészt utalnak arra, hogy felkészültsége finoman szólva is kívánnivalót hagy maga után, meglebegtetik a támogatások kérdését, majd „barátian” figyelmeztetik Milleréket, hogy sarokba manőverezik magukat, másrészt az ellenállást igyekeznek negatív színben feltüntetni, mintha azt kizárólag belpolitikai okok motiválnák. Másokhoz hasonlóan természetesen a lengyel kormány sem hagyhatja figyelmen kívül a közvéleményt, amely éppúgy keménységre sarkallja, mint az ellenzék.
Miller mozgásterét behatárolja a kiélezett belpolitikai helyzet, az, hogy az év eleje óta kisebbségben kormányoz. Nem engedheti meg azt sem, hogy Brüsszellel szemben puhának mutatkozzon. A „Nizza vagy halál!” hangulat erősödése politikai szinten abban jelentkezik, hogy a jobbközép ellenzéki Jog és Igazságosság párt előterjesztést nyújtott be a szejmben, népszavazást javasolva az uniós alkotmányról. Mellesleg a CBOS közvélemény-kutató egy friss felmérése szerint a lengyelek többsége, 52 százaléka szeretné, ha az alkotmányt referendum szentesítené. A társadalmi nyomásra jellemző, hogy a nizzai szerződés tartalmát ugyan nem nagyon ismerik, annak feltételeiről azonban csupán öt százalék lenne hajlandó könnyen lemondani, míg 26 százalék az alkotmány elfogadásának megakadályozását is elfogadhatónak tartja Nizza védelmében. A többség, a megkérdezettek 46 százaléka azonban úgy vélekedik, hogy „állhatatosan, és ameddig csak lehet” követelni kell a nizzai rendelkezések fenntartását, viszont nem kellene azért megakadályozni az EU alkotmányának az elfogadását. Ezt a felmérést feltehetően a lengyel diplomácia is ismeri.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
