Volt egyszer egy rádió…

Tíz évvel ezelőtt, 1993. október 31-én az esti órákban hallgatott el a Szabad Európa Rádió Münchenből sugárzott magyar adása. E rádió magyarul 1950. augusztus 4-én szólalt meg először New Yorkból. Az adás kezdetben csak napi félórás, főleg híreket tartalmazó és Magyarországon eléggé gyengén fogható műsorokból állt.
Több mint egy évvel később, 1951. október 6-tól kezdődően a napi műsoridő már 18 órát tett ki, és az adásokat a Portugáliában, Liszszabon mellett létesített adótornyok továbbították Magyarország felé. A SZER ettől kezdve látta el maradéktalanul azt a feladatot, amelyet amerikai alapítói szántak neki. Tehát csaknem egész napon át tájékoztatni a hallgatókat arról, mi történik a világban, főleg annak abban a felében, amelyben – nevezetesen Kelet-Közép-Európa szovjet megszállás alatt élő részében – csak a moszkvai vezetők által engedélyezett és ellenőrzött hírek juthattak el a lakossághoz. E magyar műsorok némileg enyhítettek az emberek szellemi és fizikai elzártságán, részesítvén őket legalábbis a szabad tájékozódás jogában és lehetőségében.
A magyar műsorokat hazájukat elhagyni kényszerülő és a szabad világban élő magyarok, férfiak és nők, újságírók, rádiósok, kutatók, elemzők, bemondók, előadók, színészek, technikusok készítették. Számuk 1952-ben elérte a százharmincat-száznegyvenet. Életkorukat tekintve túlnyomórészt húsz és harminc év körüli fiatalok voltak, akik csaknem kivétel nélkül a negyvenes évek végén, illegálisan hagyták el az országot és telepedtek le Nyugaton.
E kis magyar munkaközösség 42 évig és 26 napig dolgozott annak érdekében, hogy a világ híreit képességeihez mérten, torzításoktól mentesen és a valósághoz hűen juttassa el hallgatóságához, és olyan, minden irányú érdeklődést kielégítő, egész napos programokat készítsen, mint általában az európai országos rádióállomások. Az irányítást amerikaiak végezték, amint az intézmény fenntartását és működtetését is az amerikai kormány és lakosság áldozatkészsége tette lehetővé. A rádióállomás kezdetben hat kelet-közép-európai országba sugárzott egész napos műsorokat.
A magyar munkatársak abban a hitben és meggyőződésben végezték több mint négy évtizeden át munkájukat, hogy hazájuknak tesznek szolgálatot. Hiszen magyar nemzeti érdeknek tekintették, hogy az ország népe megbízható és hiteles tájékoztatást kapjon a világ eseményeiről, a kor problémáiról, és olyan hagyományos magyar értékek megőrzésén fáradozzanak, amelyeket az országot megszállva tartó szovjet hatalom megsemmisíteni vagy legalábbis elhalványítani és saját értékeivel felváltani igyekezett.
Az ötvenhatos forradalom – amelyre 47. évfordulója alkalmából éppen e napokban emlékezünk – világos választ adott arra a kérdésre, mi a magyar nép érdeke és vágya, milyen társadalmi rendben kíván élni, és milyen jövőt képzel el magának, valamint gyermekeinek. A Szabad Európa Rádió önmaga igazolását is látta 1956 októberének és novemberének magyarországi eseményeiben, amennyiben a forradalmi követelésekben olyan szellem és igény fogalmazódott meg, amelyet a SZER a maga képességeinek és lehetőségeinek korlátai között, ha gyarló módon is, szolgálni és képviselni igyekezett.
E rádió hajdani munkatársai elégedettek lehetnek azzal a hazai reakcióval, amely a sok évtizedes működést kísérte. Személyes megfigyeléseim, de hajdani kolléganőim és kollégáim észleletei is azt látszanak bizonyítani, hogy vállalt feladatainkat képességeinkhez és lehetőségeinkhez mérten igyekeztünk tisztességgel elvégezni. Persze emberi gyarlóságoktól és fogyatékosságoktól mi sem voltunk mentesek, de azok a magyarországi magyarok, volt hallgatóink, akiknek véleményével magam is sokszor szembesültem, inkább erényeinkre és teljesítményeinkre emlékeznek, kevésbé hibáinkra, fogyatékosságainkra és mulasztásainkra.
Nem hallgatható el viszont, hogy a SZER 1956. november eleji magatartása kérdésében továbbra is akadnak kellő alap nélküli vélekedések. Nevezetesen az a felfogás, hogy a SZER ama emlékezetes november 4-én további harcokra buzdított, holott a sikernek semmilyen esélye nem volt a szovjet túlerővel szemben, és csak a magyar veszteségeket növelte. Az valóban hiba lett volna, ha a rádió ezt tette volna. De nem tette, s leghevesebb bírálói azóta sem tudtak erre vonatkozóan kellő bizonyítékokat szolgáltatni, jóllehet sokan tettek kísérletet rá. Az elvégzett nemzetközi vizsgálatok sem találtak a vádat alátámasztó bizonyítékokat.
Az való igaz: a rádió 1956. november 4. reggelén sajtószemlében kétszer ismertette – minden kommentár nélkül – az Observer című londoni hetilap hajnali cikkét. Ebben az állt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap estére összehívott ülésén a magyar forradalom tárgyalása pozitív kimenetelének esélyét növelné, ha addig még folynának a harcok, és a Szovjetunió nem hivatkozhatna arra, hogy a harci cselekmények befejeződtek. Persze akadhattak, akik ebből azt a következtetést vonták le, hogy előnyös lehetne, ha folytatódnának a harcok, de a SZER ezt nem ajánlotta, és erre nem biztatott. Sőt a második reggeli ismertetés után le is állította e sajtószemlét.
Mégis, azóta is akadnak mind külföldön, mind Magyarországon, akik szerint a SZER a kilátástalan fegyveres harcot ajánlotta. Legutóbb például egy nem kisebb tekintély, mint Vizi E. Szilveszter, a nemzetközi hírű agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia népszerű elnöke a Vigilia című katolikus folyóirat augusztusi számában közölt interjúban azt mondta: „Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely (…) részt vett az 1956-os forradalomban, s hallotta a Szabad Európa Rádiót segítséget ígérni, ami nem érkezett meg”. A jeles tudós és a forradalomban részt vevő nemzedék ilyesmit aligha hallhatott, mert nem hangzott el, kivéve, ha az Observer tudósításából ezt vélte kihallani.
Amikor tíz évvel ezelőtt megszűnt a SZER magyar adása, sem az amerikai kormány, sem más illetékesek nem indokolták meg döntésüket. A külvilág csak annyit tudhatott meg, hogy amerikai hivatalos felfogás szerint Magyarországon olyannyira megszilárdult a demokratikus rend és intézményrendszer, oly kifogástalan a tájékozódási szabadság, hogy nincs szükség külföldről történő rádiós tevékenységre. Ezt el lehetett volna mondani más országokról, például Lengyelországról és Csehországról is, de az ezeknek szóló adások nem szűntek meg. Az amerikai kormány ma is adós kellően megalapozott és félreérthetetlen válasszal.
Ha manapság szóba kerül a tíz év előtti vég, nyomban felvetődik a logikus kérdés, miért szűnt meg, miért nincs ma, miért ne lehetne, és kívánatos lenne-e. Az érdeklődőnek azonban meg kell elégednie a ténnyel, hogy tíz év óta nincs többé, és megmarad a magyar és világtörténelem egy olyan epizódjának, amely a maga idejében hasznos volt, mert segített elviselni Magyarországnak a nyugati világtól való leszakítását, betagolódását egy olyan világba, amely ellentétes volt az önállósághoz szokott, függetlenségéért gyakran harcot vállaló, keresztény alapokon nyugvó múltjához.
A Magyarországon élő és a külföldről erre az alkalomra Budapestre érkezett hajdani munkatársak egy kis csoportja a rádió tárgyi emlékeit őrző és történetének feldolgozásán fáradozó Országos Széchényi Könyvtárban találkozik október 31-én este, hogy az intézmény múltjára, tíz év előtti megszűnésére és több évtizedes tevékenységére emlékezzen.

A szerző történész, 1951 és 1984 között a SZER munkatársa