A királynő feje

Bevallottan csalódás volt látnom az elhagyott, gazzal, bozóttal körülvett pilisszentkereszti romot. Sehol semmi útbaigazító kiírást nem találni, ezért egy falubeli elmondása szerint haladtam egy földes úton. A régészeti feltárás térképéről tudom, hogy a volt műhelyház, a vízimalom és a vendégház mellett visz ez az út, amely most a kolostorudvar mellett, az apátsági templom nyugati homlokfalánál ér véget, fás és bokros helyen.
A feltárt templomhajó pilléreit tetővel fedték le, s mindez úgy néz ki, mintha egy kis falu kunyhósora volna. Pedig óriás és díszes volt, erről vall a feltárt anyag. „A honfoglalás óta a fejedelmi nemzetség szállásterületéhez tartozó Pilis megye központjában lévő területen régészeti leletek alapján valószínűsíthető egy jelentős XI. századi egyházi épület, talán bencés monostor jelenléte, amelyről az írott források hallgatnak” – írja rövid összefoglalójában Marosi Ernő. „Ennek maradványai előkerültek az ásatáskor a későbbi ciszter kolostor alapfalaival együtt.
A Szent Kereszt ciszterci monostort 1184-ben III. Béla Clairvaux-ból alapította. Az alapítás annak a politikai szempontból is jelentős kapcsolatfelvételnek a része, amelynek során Péter citeaux-i apát 1183-ban személyesen tesz látogatást Magyarországon, s amelynek keretében Béla 1182-ben Zircet, 1883-ban Szentgotthárdot alapítja. A pilisi monostor temploma háromhajós bazilika volt, egyenes záródású szentéllyel és kereszthajójából nyíló két-két mellékszentéllyel. Az ásatások során előkerült töredékei arról tanúskodnak, hogy építkezései az 1190-es évek tájától folyhattak: nyilvánvaló ugyanis, hogy a korábban és részben a pilisi építkezéssel párhuzamosan Esztergomban dolgozó korai gótikus stílust képviselő műhely építi a cisztercita templomot, amelynek munkái 1200 után is igen intenzíven folyhattak. Mindenesetre az 1213-ban megölt Gertrud királynét már ebben a templomban temették el.” Erről szólnak a krónikák híradásai, és fiának, IV. Bélának hiteles oklevele is megerősíti ezt.
Gertrud feltételezett sírjában a régészek filigrán, domború homlokú, pánt nyomait mutató koponyatöredéket is találtak: feltételezik, hogy a királynő fejének egy darabja ez, hisz más méltóságot nem temettek ide. A megtalálás idejéről és körülményeiről nem tudok semmit, de magam előtt látok egy hasonló eseményt. Az ismert jelenetre gondolok a Hamletből, amikor a dán királyfi az egyik kiásott koponyát látva mondja Horatiónak: „E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni…” Vajon ez igaz Gertrudra is? Erről egy másik kép kapcsán szólnék.