A tüneti kezelés ára

Két alapvető nézet látott napvilágot tegnap, a háromszáz bázispontos kamatlábemelés után. Az egyik álláspont a pénzügyminiszteré volt, aki határozottan közölte: sem a mostani, sem a jövő évre tervezett költségvetés nem indokolta a forint olyan drámai mértékű értékvesztését, ami miatt a jegybanknak kamatot kellett volna emelnie. A nemzeti fizetőeszköz gyengülését csakis spekulatív akciók váltották ki. Így László Csaba.
A Magyar Nemzeti Bank legfőbb kamatalakító testülete, a monetáris tanács kissé másként látja a helyzetet: „az állampapír-piaci hozamok emelkedése és a leértékelődési várakozások növekedése azt mutatja: a külföldi befektetők csak drágábban hajlandók a túlköltekezéshez forrást biztosítani”.
László Csabával ellentétben a monetáris tanács azt mondta ki sajátságos és nehezen emészthető hivatali nyelven, hogy ilyen olcsó pénzért a külföldi befektetők többé nem hajlandók a kormány túlköltekezését finanszírozni. Túl magasnak ítélték a kockázatot ahhoz, hogy a tegnapelőtti kamatszinten számított hozamokért vásároljanak állampapírokat, azaz hitelezzék az államot, a központi költségvetést. Márpedig a külföldi hitelezőkre jelen esetben szükség van. Külföldi működőtőke-befektetések és lakossági belső megtakarítások híján nincs miből fedezni a folyó fizetési mérleg hiányát, úgyhogy a külföldi hitelezők nélkül csődbe menne az ország. A hitelezők viszont, mint írtuk, nem bíznak a kormányban. Ha hitelt akar a magyar állam ilyen kormánnyal, fizessen több kamatot, nagyobb hozamot a pénzünkért – mondják a befektetők.
Ez eddig a kamatdöntés része.
Másik fontos momentum a minap elfogadott, a jövő évre vonatkozó költségvetési keretterv, amely óhatatlanul összefügg az eseményekkel. Mondhatjuk úgy is, hogy talán nem jöhetett volna létre a háromszáz bázispontos kamatemelés, ha nincs a szocialista és szabad demokrata parlamenti erőgép, amely megszavazta a költségvetés sarokszámait. Ezt honorálta a piac. Totális zuhanással. Zuhantak az értékpapír-árfolyamok, és elerőtlenedett a forint, magyarán nagyjából egyes alá osztályzatot kapott a kormányerő.
Téved, aki azt hiszi, hogy a számokkal van baj. Nem. A célkitűzések kiválóak. Mi több: túlontúl ambiciózusak. A baj az, hogy nem hisz bennük senki. Nincs olyan befektető ma a világon, aki a Medgyessy-kabinetnek elhinné, hogy képes tartani magát a kiadásokhoz, azaz nem költ el több pénzt annál, mint amit előre meghatározott a költségvetési törvényben.
A közelmúlt és a tegnapi nap eseményeinek képlete tehát pofonegyszerű: a kormányzat költségvetési vállalásai plusz a kormányzat hitele egyenlő drámai mértékű zuhanórepüléssel a pénz- és részvénypiacon. Ezt bátran bizalmi deficitnek is nevezhetjük, ha nem éppen bizalmi válságnak. Akut probléma, ami a kormányzat ötletszerű gazdaságpolitikáját tekintve krónikussá is válhat.
Ezt a tünetet kényszerült istápolni tegnap a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa. Nem hosszú távú gyógykezelésről van szó, nem a válságtól mentette meg az országot a jegybank, hanem a válsághelyzetet próbálta kivédeni egy igen drága, legalább hatvanmilliárd forintba kerülő kúrával. Ám a próbálkozás maga is gerjeszti a válságot.
Hatvanmilliárd forint. Tegnap ennyibe került az országnak a kormány szavahihetősége.