Az utca embere

Büszke, becsvágyó, érzelmektől túlfűtött a grúz ellenzék vezére, Mihail Szaakasvili. Mint általában a kaukázusiak. Láthatóan élvezte, hogy hét végén az ő kegyeit keresték az interjúkra vadászó tévécsatornák, s a fél világ szeme láttára egyenes adásban nyomulhatott be az elkeseredett tömeg élén a parlamentbe. Az öröm nem véletlen, az elmúlt 24 óra ugyanis arról szólt, hogy eljött az ő ideje. A Rusztaveli sugárúton ünneplő tízezrek látványa valóban ezt sugallja, igaz, a politikailag széttagolt, az egységes államiságról csupán álmodó Grúziát ismerve korántsem jelent teljes garanciát a hatalomra.
Az „ifjútörökök” 35 vezéralakja egy dolgot mindenképpen jól érez: Eduard Sevardnadze hatalma rohamosan erodálódik, s addig kell ütni a vasat, amíg meleg. A Nemzeti Mozgalom vezetője ezért három hete folyamatosan tüntetésekre buzdítva, engedetlenségi mozgalmat hirdetve tüzeli a Sevardnadze tízéves országlásával elégedetlen grúzokat. Legélesebb fegyvere a kérlelhetetlen, ostorozó retorika, amellyel ellenzéki társain túltéve követeli az elnök távozását. Büszkén vallja, hogy a tüntetések minden perce egy-egy szög a jelenlegi hatalom koporsójába. Igaza lett Szaakasvili tisztában volt azzal, hogy a hatalomba csak a tömeg emelheti. Ő az utca embere.
Ezt a hatalmat ő már jól ismeri belülről is, ha a csúcsra nem is juthatott. Dühét, bosszúvágyát csak növeli, hogy alig melegedett meg az elitben, radikalizmusa, nem titkolt ambíciói miatt hamar ki is került a belső körből. A grúz politika új üstököse már 1997-ben az év embere volt, később pedig már a kormány tagja, igazságügy-miniszter. Ő már az új generáció képviselője, még ha sokan kétlik is, hogy a trónkövetelők sokban különböznének a régi csapattól. Kijevi, strasbourgi és firenzei jogi tanulmányai után New Yorkban a George Washington Egyetemen védte meg kandidátusi disszertációját, s 27 évesen már saját irodája volt Manhattenben. Nem véletlenül tartják őt politikai értelemben is Amerika emberének. A fiatal kádereket kereső Sevardnadze azonban hazahívta, s három évvel ezelőtt igazságügy-miniszterré nevezte ki. Az első napokban végig- látogatta a katasztrofális állapotban lévő börtönöket, s tapasztalatait keresetlen szavakkal osztotta meg a közvéleménnyel. Reformátor hírében állt, aki nem válogatja meg szavait. Egyik alkalommal például egyenes adásban nevezte korruptnak minisztertársát. Kompromisszumokat nem tűrő magatartása s gyorsan emelkedő csillaga hamar feltűnt mentorának is, aki egy év után ejtette őt.
Radikalizmusa és populizmusa most a hatalom közvetlen közelébe juttatta Szaakasvilit. A csúcsra azonban csak úgy juthat fel, ha most kellő bölcsességről tesz tanúbizonyságot. Sevardnadze ellenzékétől a stabil kormányzásig nagyon hosszú még az út.