Egy elsodort betonszörny máig sötétlő árnya

1949 és a berlini fal 1961-es megépítése között mintegy ezer, ezt követően a rendszerváltásig további 760 ember vált a szétszakítottság áldozatává Németországban. Egészen a politikai vihar negyven esztendővel későbbi, a bűnös rendszereket elsöprő felerősödéséig 250 őrtorony, csaknem 5500 fényszóró és 14 ezer határőr vigyázta a világot megosztó berlini monstrumot.

Vasfüggöny ereszkedett le a kontinens közepén. Közép- és Kelet-Európa nagy múltú országainak fővárosai mind ott vannak a vasfüggöny mögött – mondta még 1946 tavaszán Winston Churchill. A háború utáni Európa megosztásáról Jaltában bő egy évvel korábban még Roosevelttel és Sztálinnal egyezkedő brit kormányfő talán nem is sejthette, hogy szavai évtizedeken át érvényesek maradnak.
Noha a negyven évvel később bekövetkező változás szeléből egy ideig mit sem érző Erich Honecker 1989 októberében, az NDK létrejöttének negyvenedik évfordulóján még fennhangon hirdette, hogy a berlini fal száz év múlva is állni fog, a betonszörnyeteget a viharos erejű politikai átalakulás az egykori pártvezér-államfővel együtt elsodorta. A Checkpoint Charlie-nál gyülekező, s egyszerre a „Nyissátok ki a kaput” jelmondatot kiabáló tömeg huszonnyolc év után, 1989. november 9-én éjfélkor léphetett át először szabadon hazája nyugati oldalára. Alig egy év elteltével, 1990. október 3-án a németek hivatalosan is megünnepelhették az ország újraegyesítését. A negyvenöt kilométeres fal tizennégy évvel ezelőtt tehát leomlott, de a történelmi lépés évfordulóján azóta is rendre felmerül, hogy a beteges rendszert irányító, s a határőröknek egykor tűzparancsot adó volt NDK-vezetők teljes elszámoltatása, az események pontos feltárása a mai napig várat magára. Mindezt mi sem tanúsítja jobban, minthogy a bűnösök közül eddig alig tucatnyian kerültek börtönbe.
Ugyanakkor, mint ahogyan a volt szocialista országokban általában, úgy az egykori NDK-ban sem „csak” az áldozatok száma mutatja egy rendszer kegyetlenségét. Elég csak a fal két különböző oldalára került rokonok, barátok szétszakítottságára gondolni, akik közül több ezren dolgoztak egyébként a másik oldal, vagyis „az ellenség” titkosszolgálatának. Egy, a keletnémet biztonsági szolgálatok anyagának feldolgozásával foglalkozó berlini intézmény gyűjteményéből táplálkozó, s a napokban napvilágot látott tanulmánykötet szerzői elő is álltak egy megdöbbentő adattal. Kiderítették, hogy 1989-ben, vagyis a német fordulat évében is két-háromezer nyugatnémet kémkedett még az NDK-nak. Néhányukat – összesen hatvanhárom személyt – azóta elítélték, a többiek ügye viszont az évek során jobbára már elévült. A berlini betonmonstrum világszerte szimbolikus jelentést kapott, éppúgy, mint Cipruson, ahol nemsokára talán eltüntetik a szigetet kettéosztó falat, s Izraelben is, ahol viszont még csak most építik. Itt, Közép-Európában tizennégy éve találkozott egymással két egymástól brutálisan szétválasztott közösség. Kelet és nyugat újfent egymásba kapaszkodhatott, s a majdnem fél évszázad után újra kezet fogó emberek azt gondolták, a jó mindörökre felfalta a rosszat. A még mindig itt kísértő sötét árnyak ma viszont már azt súgják, nem biztos, hogy a bizakodó tömegnek mindenben igaza volt.