Hogyan áll jelenleg a nyomozás az isztambuli robbantások ügyében?
– Hadd idézzem miniszterelnökünket, Recep Tayyip Erdogant, aki a CNN amerikai hírtelevíziónak azt mondta, egyelőre még nem tudjuk biztosan, valóban az al-Kaida terrorszervezet áll-e a merényletek mögött. Az is lehet, hogy olyan radikális török szervezetek robbantottak, akik esetleg kapcsolatban állnak az Oszama bin Laden vezette terrorcsoporttal. Ne feledjük, hogy minden csoportnak vannak kapcsolataik hozzájuk hasonló szervezetekhez. Mindazonáltal az Isztambulban történtek nem is annyira a nemzetbiztonság, sokkal inkább a nemzetközi biztonság tárgykörébe tartoznak. Ma nálunk, holnap egy másik országban robbannak a bombák. Ahhoz, hogy leküzdjük a terrorizmust kiváltó okokat és veszélyeket, mindenképpen nemzetközi összefogásra van szükség. A török kereskedelmi főváros egyébként már csak azért is vonzó célpont, mert hatalmas metropolis, és még ilyenkor is sok turista látogatja, nem beszélve az üzletemberekről, a megannyi konferenciáról.
– Nem félnek attól, hogy a Törökország számára oly létfontosságú turizmus sínyli meg a mostani merényletsorozatot? Ne feledjük, hogy amióta kitört a palesztin intifáda, senki sem akar Izraelbe utazni.
– Ettől nem tartok, már csak azért sem, mert Izraellel ellentétben Törökországban nincs háború. Ha azonban bárki is elfogadja azt a tételt, hogy országunk veszélyes hely, akkor voltaképpen a robbantók logikája szerint jár el. Hiszen ők éppen ezt szeretnék: elbizonytalanítani és távol tartani Törökországtól a turistákat. Az ankarai kormány azonban jelentős erőfeszítéseket tesz nehézségeink leküzdésére. Éppen ezért bátorítok mindenkit, turistákat és üzletembereket, hogy látogassanak bátran Isztambulba, és az ország bármely területére.
– Sokan úgy tartják, hogy a merényletek – paradox módon – felgyorsíthatják Törökország európai integrációját, hiszen az ország és a nemzetközi közösség biztonságát eredményesebben szavatolhatják, ha önök is „házon belül” vannak.
– Meggyőződésem, hogy ma sokkal közelebb vagyunk az unióhoz, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. A 70-es, 80-as évek fordulóján nem lehettünk biztosak abban, hogy valaha is tagok leszünk. Az én nemzedékem számára ez az érzés a meghatározó. Nagyon fontosnak tartom ugyanakkor, hogy Törökország minden eredményét önerőből érte el. Meggyőződésem, hogy a bővítés során már csak azért is szóba kerülünk, mert nálunk demokrácia van, politikai és gazdasági eredményeink alapján az Európai Unióban a helyünk. Azt azonban be kell látni, hogy végre ki kellene tűzni az időpontot a tárgyalások megkezdéséről. Persze, nem azt várjuk, hogy már holnap uniós tagországgá váljunk, de inkább előbb, mint utóbb, ki kell jelölniük a dátumot. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy 2004-ben meg kell vizsgálni, Törökország teljesítette-e a csatlakozás feltételeit. A nehézségek és a kétségek zöme szerintem országunk méreteiből adódik, hiszen egy hetvenmillió lakosú államot eleve másképp érzékelnek a közösségen belül, mint egy kisebb lélekszámút.

Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”