Gyűrűző Hohmann-ügy

Elfelejtenék legszívesebben a német kereszténydemokraták a Hohmann-ügyet. Az antiszemitizmussal vádolt képviselő afférja olyan terhet jelent a CDU számára, amely tovább súlyosbítja a párt helyzetét a kormánykoalícióval – a Schröder-kabinet reformcsomagjáról – vívott küzdelemben. A parlamenti frakció kizárta ugyan soraiból a politikust, és a hesseni tartományi szervezet is megtette az első lépéseket, hogy megszabaduljon tőle, de ezek az intézkedések sokkal inkább szították e büntetések jogosságának a vitatüzét, semmint hozzájárultak volna az ügy gyors lezárásához. A CDU-bázis tetemes része nemtetszésének adott hangot, és a tiltakozások számtalan regionális rendezvényen folytatódnak. E jelenség nem kizárólag Martin Hohmann választókerületére jellemző. A CDU hamburgi szervezetének szóvivője szerint például ugrásszerűen emelkedett a kilépők száma, és a párttagok túlnyomó része elkeseredve juttatja kifejezésre vétóját Hohmann kizárása miatt.
A kereszténydemokraták vezetősége aggodalommal figyeli a fejleményeket, hiszen elrettentő példaként áll előttük az FDP krízise azt követően, hogy Jürgen Möllemann a 2002-es parlamenti választások előtt az Izrael politikáját kritizáló szórólapjával került a kritika kereszttűzébe. Az FDP-képviselő tragikus halála drámai pontot tett az affér végére. Ezzel szemben a Hohmann-botrány hullámai tovább fodrozódnak, azt a kényes kérdést taglalva, mennyire erős a CDU úgynevezett jobbszárnya, milyen méretű az antiszemitizmus az országban.
Angela Merkel elnök asszony érzi a nyugtalanságot. Már a parlamenti frakció megszavaztatása arra kényszerítette, hogy kutasson a Hohmann kizárását elutasító huszonnyolc honatya motivációja után. A tizenhat tartózkodó képviselő sem illett bele az általa szorgalmazott „egyöntetű többség” képébe. Heiner Geißler – a párt hajdani főtitkára – úgy vélekedett, hogy a nemmel szavazókat szellemi rokonság fűzi Hohmannhoz. A hesseni CDU kerületi pártkongresszusán több küldött súlyos hibának nevezte ugyan Hohmann megállapításait az orosz forradalom során dicstelen szerepeket vállalt, zsidó származású, bolseviki funkcionáriusokról, de hozzátették: Hohmann nem antiszemita. Lehetőséget kellett volna nyújtani neki, hogy ismét elnyerje az uniós frakció bizalmát. Olyan hangok is elhangzottak, hogy Hohmann kizárása a pártból nem lenne más, mint a szólásszabadságot garantáló törvény lábbal tiprása.
Az ellentétek áthidalásának érdekében Merkel a bázisra kiterjesztett, széles körű vitát indítványoz a patriotizmus fogalmának definiálásáról. „Történelmünk pozitív és negatív jelenségeinek meghatározásával növelhetjük öntudatunkat anélkül, hogy azzal másokat megsértenénk” – hangoztatta az elnök aszszony. Szerinte mindenki büszke lehet hazájára, de ebből nem vezetheti le azt a jogot, hogy relativizálja a német történelmet és megsértsen népcsoportokat.