Afganisztánban az al-Kaida Dzsalálábádhoz közeli Darunta tábora volt az egyetlen hely, ahol 2001-ig török terroristák kiképzése is folyt. A zsinagógák elleni merényletben azonosított törökök bizonyítottan jártak Afganisztánban. Egyedül a török Hezbollahnak is nevezett Beiyyat Ul-Imam (Az Imám Uralma) nevű szervezet tagja az al-Kaidának, amelynek bázisa Törökország legelmaradottabb, kurdok által lakott térségében, Bingöl, Erzincan, Dersim (Tunceli) és Erzurum térségében található. Ugyanott, ahol korábban a magát marxistának nevező, terrorszervezetnek tekintett Kurd Munkáspárt (PKK) bázisa is volt. Az elmaradottság és a nyomor mindenféle szélsőségnek egyaránt melegágya.
Nem véletlen, hogy a kemáli szekularizált török nemzetállam vívmányait, Törökország NATO-tagságát és EU-várományos státusát megkérdőjelező iszlám pártok támogatottsága a keleti, kurdlakta területeken erős, és sajátos módon nemcsak lefedi a PKK bázisterületét, de a két szélső pólus nemzetközi kapcsolatai is azonosak, a kurd szervezethez hasonlóan Szíriához és Iránhoz, illetve a dél-libanoni, Irán-barát Hezbollah szervezethez kötődnek. Harcosaik az al-Kaida Afganisztánból való kiűzetése óta szíriai és iráni táborokban, a dél-libanoni Bekaa-völgyében a Hezbollah táboraiban, illetve legújabban 2003 tavasza óta az amerikaiakkal együttműködő, Észak-Irakot már egy évtizede sikeresen igazgató, szekularizált kurd pártok, Barzani és Talabani szervezetei ellen harcoló iraki tálibok táboraiban nyernek kiképzést.
Iszlám szélsőségesek korábban is hajtottak végre merényleteket Törökországban idegenforgalmi központok és nyugati létesítmények ellen, ezek volumene és a szervezetek célkitűzései, kapcsolatai azonban elszigeteltebbek voltak. Ezek inkább szeparatisták, mintsem szélesebb pániszlám kapcsolatokkal rendelkezők, ezért nem valószínűsíthető, hogy a felelősséget szintén magára vállaló Keleti Iszlám Rohamfrontnak (IBDA-C) valóban köze lenne a merényletekhez.
Noha a merényleteket Bush amerikai elnök londoni látogatásának idejére időzítették, az igazi tiltakozás a török parlament októberi határozata ellen irányul, miszerint engedélyezik mintegy tízezer török katona Irakba küldését. A szunnita törököket mindenképpen Irak hasonló övezeteibe tervezik elhelyezni. A török kormány északra, a kurdok sakkban tartására küldené őket, az amerikaiak azonban nem a nyugodt kurd övezetben, hanem Bagdadtól északra, a különösen veszélyes szunnita háromszögben, Szaddám híveinek bázisában számítanának rájuk.
A törökországi al-Kaida és az iraki tálibok, a szintén kurd Anszar Ul-iszlám kapcsolataira utal, hogy az észak-iraki Kirkukban Dzsalal Talabani, az amerikaiak által kinevezett iraki ideiglenes kormányzó tanács tagja, a Kurdisztáni Hazafias Unió vezetőjének irodája ellen az isztambuli merényletekkel egy időben szintén robbanószerrel megrakott járművel, ugyanolyan öngyilkos merényletet kíséreltek meg. Az al-Kaida nemcsak Törökország NATO- és EU-kötődéseit, a mérsékelt iszlám kormány Nyugat-barátságát ellenzi és a londoni csúcs ellen tiltakozik, de azt szeretné, ha a militáns iszlám radikálisok teret nyernének az iraki Kurdisztánban. Ezzel hatásuk átterjedne a törökországi kurdokra is, ahol instabillá válna a helyzet, és belföldön kötnék le a török biztonsági erőket. Talán nem is annyira az a cél tehát, hogy az iszlám terror közelítsen Európához, hanem az, hogy Törökország távolodjon az európai kötelékektől.
origo.hu
Több embert dolgoztatott és tartott fogva egy testvérpár nógrádban
