Jogerős döntés a Konrád–Lovas perben

A Fővárosi Bíróságon megszületett a másodfokú végzés a Konrád György kontra Lovas István rágalmazási perben. A felperes Konrád György több, a személyére vonatkozó nyilvános kijelentés miatt nyújtott be keresetet Lovas István ellen. Az inkriminált kijelentések a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában hangzottak el. Első fokon a bíróság mindenben helyt adott Konrád keresetének. A másodfokú bíróság döntése több ponton megváltoztatta az első fokon hozott elmarasztaló ítéletet. A legjelentősebb változás, hogy a másodfokú döntés indoklása szerint Konrád György valóban „besúgta” 1974-ben sógorát, amikor a rendőrökkel együtt megjelent nála. A Fővárosi Bíróság annak ellenére, hogy két pontban megváltoztatta a korábbi ítéletet, helybenhagyta a Lovasra kiszabott büntetést, a 150 ezer forint pénzbírságot, mivel továbbra is rágalmazónak és kellően nem bizonyítottnak tekinti Lovas István következtetését, hogy sógora besúgásáért cserébe „világútlevelet” kapott Konrád György a pártállam legfőbb kulturális vezetőjétől, Aczél Györgytől.

Lovas István két évvel ezelőtt rádiójegyzetben mondta el véleményét Konrád György író, eszszéista életrajzának néhány homályos fordulatáról. Konrád György három kijelentés miatt perelte be Lovas Istvánt: 1. Lovas besúgónak nevezte Konrádot, mivel feladta sógorát a rendőrségen; 2. Konrád alkut kötött Aczél Györggyel, és „világútlevelet” kapott a pártállam hatóságaitól; 3. 1956–59 között nem lehetett az Életképek szerkesztője, mivel a lap nem jelent meg a magyar forradalom leverése után.
A történet majdnem harmincéves, 1974 őszén a belügyi szervek nyomozást folytattak Konrád György és Szelényi Iván kézirata ügyében. Az eljárás során a szerzőpáros Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz címen írt kéziratának példányait lefoglalták Konrád György közreműködésével. Ezt követően Konrádot és Szelényit szabadon engedték. Szelényi családjával kivándorolt Magyarországról, Konrád itthon maradt. Lovas állítása szerint: sógora (és a kézirat) feladásáért cserében Konrád utazási lehetőséget („világútlevelet”) kapott a pártállam nagy hatalmú vezetőjétől, Aczél Györgytől.
Precedensértékű, jogerős ítéletet hozott a Fővárosi Bíróság, amikor Konrád György író Lovas István elleni magánvádas ügyében a következőket állapítja meg:
„A lefolytatott bizonyítás és a feltárt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a magánvádló (Konrád György) 1974 októberében, letartóztatása után a hatóságnak bejelentette, hogy a keresett kézirat sógoránál, Sándor Ernő lakásán található. A hatóság tagjával ezt követően meg is jelent annak lakásán, ahol a magánvádló közölte Sándor Ernővel, hogy adja elő a tanulmányt, majd a kéziratot lefoglalták. (…) Konrád György bejelentése után az ő felhívására adta elő Sándor Ernő 1974. október 27-én az esszét a rendőröknek. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az irat őrzőjének nevét Konrád György magánvádló közölte a hatósággal, így ez a cselekmény a mindennapi élet fogalmai szerint »besúgásnak« minősül. Ezt magánvádlónak a 168 Óra című folyóiratban tett kijelentései is alátámasztják, hiszen a cikkben ő maga mondta, hogy »morális hibát követtem el«.”
Ezzel a döntéssel a bíróság Lovasnak szolgáltatott elégtételt, hogy a korábban hangoztatott Konrád Györgyöt bíráló írásaiban és rádiós jegyzeteiben a valóságnak megfelelően tárta a nyilvánosság elé Konrád 1974-es dicstelen szerepét, és állította reflektorfénybe a bátor cselekedeteiért hátrányokat szenvedő Sándor Ernőt. A döntés megerősíti azokat a történeti kutatási eredményeket, amelyek korabeli jegyzőkönyvek és visszaemlékezések alapján ismertették Konrád György valódi szerepét a nyomozás során.
Az első- és másodfokú döntés is elmarasztalja Lovast, és rágalmazónak ítéli megállapítását, hogy az ügyben mutatott együttműködésért cserébe Konrád György „világútlevelet” kapott. Ezt az alkut iratszerűen nem sikerült alperesnek bizonyítania.
Tény azonban, hogy Konrád az 1974-es eljárást követően számtalanszor utazhatott külföldi ösztöndíjakkal Nyugatra, és a „hazájában betiltott ellenzéki író” nimbuszával övezték világszerte. (Példaként az 1974-es rendőrségi eljárást hozták fel.) Könyvei jelentek meg számos országban magyarul és idegen nyelveken, írásait, nyilatkozatait rendszeresen publikálta szamizdatban és a nyugati nyilvánosság csatornáin.
Sándor Ernő, a japán nyelvészet kutatója, 1974 után nem utazhatott semmilyen ösztöndíjjal Japánba, még az elfogadás stádiumában lévő ösztöndíjpályázatát is elutasították a magyar illetékesek az ügyet követően.
A másodfokú bíróság megváltoztatta a korábbi döntést a harmadik vádpont esetében is. Lovas rádiójegyzetében cáfolta a Ki kicsoda 1990-es kiadásában írt életrajzi adatot, ami szerint Konrád 1956–59 között az Életképek című folyóirat szerkesztője volt. Konrád sérelmesnek ítélte és személye elleni hajszának tartotta azt a kérdést, amit Lovas jegyzete végén tett fel hallgatóinak: „De akkor mit csinált Konrád 1956–59 között?” A másodfokú ítélet indoklása kifejti erről: „Az a kérdés, hogy mit csinált a magánvádló 1956–59 között, s erről tájékoztatás kérése nem alkalmas a becsület csorbítására, hiszen a vádlott nem állított, nem híresztelt ilyen kifejezést, s ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést sem használt.”
A jogerős bírósági végzés fényében felmerül a kérdés, hogy az eljárást kezdeményező Konrád György számára erkölcsi értelemben kívánatos és hasznos volt-e sérelmét bíróság elé vinnie? Továbbá nyitva áll a lehetőség mindkét fél előtt, hogy felülvizsgálati kérelmet terjesszenek elő a Legfelsőbb Bíróságon. Lovas István úgy tájékoztatta lapunkat, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel. A felülvizsgálati indítvány esetén kérhető a büntetés-végrehajtás felfüggesztése.