Egyik meghatározó pincészete a soproni borvidéknek a Weninger-borászat, de a már elért sikerek ellenére tulajdonosainak még bőven van tennivalójuk. A meglévő tizennyolc hektár szőlő mellé még hat és fél hektárt szeretnének telepíteni. A nagy cél pedig, amit az idősebb Franz Weninger álmodott meg, egy igazi chateau építése a Spern Steiner-dűlő közepébe, még hátravan. Ennek megvalósítása érdekében már mindent megpróbáltak, de eddig még nem sikerült megszerezniük a szükséges építési engedélyeket. Pedig az új pincére nagy szükség lenne, mert a jelenlegit lassan kinövik.
A Balfon található pincészetet egyébként már nem az idősebb, hanem a fiatalabb Franz Weninger vezeti. A fiatalember három éve szőlész-borász, iskolái végeztével került Magyarországra, ahová azzal jött, hogy megcsinálja a világ legjobb borát. Bár lelkesedése nem tört meg, arra rájött, hogy ez lehetetlen vállalkozás, ezért egy másik, nem sokkal kisebb feladatot tűzött ki maga elé. Megpróbálja visszaadni a tájra, területre jellemző tulajdonságokat boraiban.
Ő a család birtokában lévő két dűlőből, a már említett Spern Steinerből – csillámpalás talajával ez a jobbik dűlő – és a Frettnerből a maximumot akarja kihozni, mindent, ami azokban a földekben és a rajtuk nevelkedett szőlőkben egyáltalán benne lehet. – A területnövelés nem célom – mondta ifjabb Franz Weninger –, de a minőséget „kergetem”, amit többek közt jobb klónok és a hozzájuk rendelt technológia segítségével akarok elérni. Jövőre újításként megpróbálkozom biobor készítésével is. De nemcsak egyszerűen biobort, hanem magas minőségű biobort akarok készíteni. Emellett a kékfrankost mint magyar fajtát szeretném nemzetközi szinten is megismertetni. És ez megint csak egy kihívás – folytatta –, mert a piac tele van nagy francia fajtákkal, de ezeket nem akarom leutánozni. Inkább egy igazi karakteres borral ismertetném meg a világot, olyannal, amiről rögtön ráismernek a pincészetre. És a kékfrankos erre abszolút alkalmas fajta.

Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök