A névtelenségbe burkolózó köztisztviselő egy hét évvel ezelőtti – a sajtó által Q8-as ügyként tálalt – jövedéki botrányra irányította rá figyelmünket. Az ügyről lapunk is több ízben beszámolt, legutóbb 2002. július 3-án, amikor is az ügyészség éppen vizsgálatot folytatott a végelszámolással megszüntetett Kuwait Petroleum Kft. hat évvel ezelőtt kiszabott jövedéki bírsága ügyében.
A Q8-as ügy szálai 1995-re nyúlnak vissza. 1995. január 5-én a berettyóújfalui vámhivatal helyszíni vizsgálat során megállapította: a Kuwait Petroleum Kft. hajdúszoboszlói töltőállomásán 1994. november 5-től kezdődően engedély nélkül forgalmaztak jövedéki terméket. A cég figyelemre méltó módon ugyanezen a napon – a vámosok távozása után – nyújtotta be jövedéki engedély iránti kérelmét a vámhatósághoz. Az elsőfokú vámhivatal jogszabályellenesen százezer forint jövedéki bírságot szabott ki.
A vámhatóságnál időközben vizsgálatot folytató Állami Számvevőszék elnöke – több más ügy mellett – a Q8 ügyében hozott vámhatósági határozat ellen is ügyészi óvásra szólította fel a Legfőbb Ügyészséget. Sátori János, a legfőbb ügyész helyettese 1995. július elején be is nyújtotta az óvást. A berettyóújfalui vámhivatal pedig – az ügyészi óvásra –, saját eljárását felülvizsgálva, 1995. augusztus 30-án módosította korábbi határozatát, és a céget üzemanyag, szeszesital és dohányáru jövedéki engedély nélküli forgalmazása miatt 83 927 804 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte. A Kuwait Petroleum Kft. fellebbezett, ám a másodfokú vámhatóság helybenhagyta a berettyóújfalui vámhivatal határozatát.
A Kuwait Petroleum Kft. ügyvezetője, M. W. Mayall ezek után 1995. december 22-én a határozat felülvizsgálatát kérte a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától (VPOP), és felügyeleti intézkedést, illetve levélben kért közbenjárást Draskovics Tibor közigazgatási államtitkártól.
M. W. Mayall levelében a Pénzügyminisztérium 1994. május 25-én kelt állásfoglalására hivatkozott, amelyben a tárca – Mayall szerint – „útmutatást ad a vámhatóságoknak, hogy százezer forint bírságot szabjanak ki” a Kuwait Petróleuméhoz hasonló ügyekben, hiszen a cég „minden adót és illetéket befizetett”. És Draskovics Tibor utasította Csobánczy Péter adóügyi helyettes államtitkárt a kérdés kezelésére, aki 1996. január 22-én „felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos intézkedés megtételére” szólította fel Pitti Zoltán miniszteri biztost. Ez a levél az ügy érdemi részére vonatkozó utasítást még nem tartalmazott.
A VPOP február 6-án a kérelmező kft.-nek azt válaszolta, hogy „felügyeleti intézkedés tételére nem lát lehetőséget, mert a sérelmezett határozatokkal kapcsolatban jogsértést nem tudott megállapítani”.
1996. február 20-án Mayall újabb levélben fordult Draskovics Tiborhoz. Ebben a levélben utalt a budapesti brit nagykövetség pénzügyi tárcával folytatott tárgyalására, amely alapján a cégvezető szerint a minisztérium hatáskörébe tartozik az ügy felülvizsgálata. Sőt, Mayall felhívta Draskovics figyelmét a cég jogi tanácsadóinak szakvéleményére, amely szerint „a minisztérium módosíthatja a második határozatot az 50/1990. (IX. 15.) számú kormányhatározat 4. szakaszának 3-as bekezdése alapján”.
Draskovics Tibor ezt a levelet is Csobánczy Péter helyettes államtitkárra szignálta. Csobánczy ezúttal Arnold Mihály altábornagyhoz fordult, kérve a VPOP országos parancsnokának „intézkedését”. A levél konkrét hivatkozások nélkül ismertette a helyettes államtitkár véleményét, majd így rendelkezett: „Kérem, hogy a felügyeleti intézkedést – a fentiek figyelembevételével – soron kívüli eljárás keretében saját hatáskörben tegyék meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv.-ben foglaltak szerint.” Egy kis csemege – a lényegében utasításnak minősülő helyettes államtitkári levélből: a Kuwait Petroleum a jogszabálysértést százezer forint öszszegű bírság kiszabásának mérlegelésével követte el, és az elkészült üzemanyagtöltő állomás üzemen kívül tartása ennél jóval nagyobb veszteséget okozott volna.
A VPOP „államtitkári utasításra” megjegyzéssel 1996. április 19-én engedett a minisztériumi erőszaknak, és kiszabta a Pénzügyminisztérium által kívánatosnak tartott százezer forintos jövedéki bírságot.
A Draskovics Tibor nyomására született – törvénysértő – határozat ellen Györgyi Kálmán legfőbb ügyész 1996. július 8-án óvást jelentett be a Pénzügyminisztériumnál, amelyet abban az időben Medgyessy Péter vezetett. A legfőbb ügyész álláspontja szerint „a VPOP által a PM utasítására felügyeleti intézkedés során hozott határozat a törvényesség sérelme mellett a költségvetés bevételét 83 327 804 forinttal rövidítené meg”. A legfőbb ügyész indítványozta, hogy állítsák vissza hatályba a törvényes 83 milliós bírság megfizetésére kötelező határozatot.
A legfőbb ügyész óvása nem érhette váratlanul a Kuwait Petroleum tulajdonosát, mert négy nappal korábban, 1996. július 4-én eladta magyarországi érdekeltségét az osztrák OMV-nek.
Medgyessy Péter pénzügyminiszter az ügyészi óvásnak egyébként helyt adott, sőt az ügy hátterének feltárására vizsgálatot rendelt el Akar László politikai államtitkár vezetésével. A vizsgálat során azonban nem találtak felelősöket.
A VPOP-nak tehát csak az ügyészség „bábáskodásával” sikerült 1996 őszén ismét kiszabni a törvényes 83 milliós bírságot.
Az üggyel 2000 végén foglalkozott az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság is. A testület tagjainak egy része – a tényfeltárásuk során szerzett információk alapján – úgy vélte: a vámhatóság százezer forintos bírságról szóló második határozatát „Draskovics Tibor közigazgatási államtitkár Csobánczy Péter helyettes államtitkáron keresztül erőszakolta ki a VPOP parancsnokának és egyes vezető munkatársainak direkt módon, távbeszélőn adott utasításokkal”. A parlamenti bizottság tagjainak egy csoportja bejelentéssel fordult Polt Péter legfőbb ügyészhez. A képviselők Draskovics Tibor volt közigazgatási államtitkár és Csobánczy Péter adóügyekkel foglalkozó volt helyettes államtitkár szerepére hívták fel a főügyész figyelmét.
Medgyessy Péter volt pénzügyminiszter ma Magyarország miniszterelnöke, Draskovics Tibor volt közigazgatási államtitkár ma a kormányfő kabinetfőnöke. (A megingathatatlan kapcsolat még a rendszerváltoztatás előtti időszakra nyúlik viszsza: Draskovics a pénzügyi tárca egyik vezető köztisztviselőjeként dolgozott, aki a nyolcvanas évek végén a tárca botrányos Lóránt utcai építkezésének egyik haszonélvezője volt. Medgyessy ebben az elévült ügyben pénzügyminiszter-helyettesként volt érintett.)
Medgyessy a Q8-as ügyben a legfőbb ügyészhez írott levelében elismerte: „A Pénzügyminisztérium felelőssége abban a tekintetben tagadhatatlan, hogy nem reagált kellő körültekintéssel a jogalkalmazás problémáira, és nem gondoskodott a kialakult jogi helyzet megfelelő korrekciójáról” – bármit is jelentsen ez a hivatalnokok bikkfanyelvén. Medgyessy a Népszavának 1996 októberében kifejtette véleményét is az ügyről. Eszerint „túlzónak tartja a bírság több tíz milliós értékét, hiszen a kft. nem kívánt csalni, csupán elmulasztott egy iratot beszerezni”. Medgyessy leszögezte: „sem kollégái, sem ő nem térhetnek el a törvényektől, és a jövedéki törvény alapján valóban milliós bírságot kell fizetnie a kft.-nek, tekintet nélkül arra, milyen hiszemben nem szerezte be a megfelelő engedélyt”.
Ugyanakkor Medgyessy némileg ellentmondva eme álláspontjának azt is kijelentette, hogy „nem egyértelmű a törvény szabályozása, így fordulhatott elő az, hogy kollégái tévedtek a kft. ügyének elbírálása során”.
Medgyessy Péter szerint „a jogalkalmazási probléma megoldása a jövedéki törvény módosításával lehetséges, amelyet a most előkészítés alatt álló (…) előterjesztés már tartalmaz”. Módosították is a törvényt annak rendje s módja szerint. Az új jogszabály ötszázezer forintban határozta meg a Q8-ashoz hasonló ügyekben a kiszabható jövedéki bírság maximumát.
A Kuwait Petroleum – mint említettük – kivonult a magyar piacról, a cég vagyonát anélkül értékesíthette, hogy a jövedéki bírság erejéig bárki zálogjogot jegyeztetett volna be a vagyonára. A Q8-as kutak új tulajdonosa pedig jogosan vitatta, hogy neki kellene megfizetnie a jövedéki bírságot. Vagyis senki nem fizette meg végül a 83 milliós jövedéki bírságot, amelyet Draskovics törvénysértő nyomásgyakorlással csökkentett volna minimális százezer forintra, Medgyessy Péter pénzügyminiszter pedig törvénymódosítással igyekezett elkendőzni.
Hasonló történet játszódott le a közelmúltban a Zwack Unicum Rt. jövedéki adóügyében is.
Mint az a Zwack Unicum Rt. jövedéki ügye hátterének feltárása során (Magyar Nemzet, 2003. október 28.) kiderült, a Q8-as ügy „kezeléséhez” képest nagymértékben eldurvult a Medgyessy–Draskovics páros és a Pénzügyminisztérium technikája a kiváltságos cégek kedvezményezésében.
A 16. számú vámhivatal még 2001 októberében indított adóvizsgálatot a Zwack Unicum Rt.-nél. A vámhatóság a cég Éva vermut termékcsaládjáról megállapította: helytelen árubesorolás miatt a cég jóval kevesebb jövedéki adót fizetett be, mint kellett volna. A Zwack Unicum Rt. a kérdéses vermutokat a 2206-os vámtarifaszám alá sorolta, és ez alapján literenként 115 forint jövedéki adót fizetett, ezzel szemben az Arnold Mihály vezette VPOP szerint a Zwack Unicum által gyártott Éva vermut termékcsalád esetében a helyes vámtarifaszám a 2208, és ez alapján literenként 292 forint jövedéki adót kellett volna befizetnie Zwack Péter cégének.
A Zwack Unicum Rt. is vitatta a vámhatóság álláspontját. Ez év február elején egy pénzügyminisztériumi megbeszélésen ismertették a tárca Zwack Unicumnak kedvező álláspontját, majd a cég kétmilliárdos jövedékiadó-hiányát feltáró VPOP vezetőjét – miután tartotta magát a VPOP eredeti álláspontjához – lemondásra bírták.
A Zwack Unicum jövedéki ügyét pedig egyszerűen elfektették, majd megszüntették. Így aztán módja sem volt a Legfőbb Ügyészségnek a büdzsét érintő sokmilliárd forintos kár megelőzése végett ügyészi óvásra vagy bármilyen más intézkedés megtételére.
Információink szerint a Font Sándor országgyűlési képviselő által becsült kétmilliárd forintos jövedékiadó-hiány tízszeres bírsággal jár: vagyis ha valóban ilyen mértékű adóhiányt állapított meg az Arnold Mihály vezette VPOP még politikai befolyásolástól mentes időszakában, akkor ehhez az adóhiányhoz – szeszipari forrásból származó információink alapján – tízszeres, vagyis húszmilliárd forint jövedéki bírság kiszabása társult volna a hatályos jogszabályok szerint. Csakhogy a VPOP – a kormánypártokhoz lojális – új vezetése megszüntette a vizsgálatot, figyelmen kívül hagyta saját vegyvizsgáló intézetének szakvéleményét, mondván: a jelenleg hatályos törvény nem teszi kötelezővé számára, hogy a vegyvizsgáló intézetének szakvéleményével összhangban lévő határozatot hozzon. És a VPOP a korábbi álláspontjával ellentétben nem állapított meg adóhiányt, és lezárta a Zwack Unicum jövedékiadó-ügyét. A pénzügyi tárca pedig meglepő gyorsasággal ismét kodifikációs úton boronálta el az ügyet. Az adójogszabályok módosításai céljából előterjesztett úgynevezett salátatörvény egyik szakasza nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy soha többé ne is lehessen újra elővenni a Zwack Unicum jövedékiadó-ügyét. A parlament szocialista–szabad demokrata többsége pedig megszavazta a jogszabály-módosítást.
Ebben a jövedékiadó-ügyben a kiszivárogtatás nem az apparátus önvédelmi reflexe volt. Az haladta meg néhány köztisztviselő ingerküszöbét, hogy a politikai hatalom a törvény előtti egyenlőséget és a szabad versenyt akár törvénymódosítás útján is hajlandó megsérteni.
Mindkét történet a szocialisták és a szabad demokraták kormányzása idején játszódott. Csakhogy a Horn-kormányzat idején a Q8-as ügyben, még ha botrányos körülmények között is, a főügyész óvására végül is a törvényeknek megfelelő határozat született, jóllehet – talán a bennfentes információk kiszivárogtatása miatt – soha nem sikerült behajtani a 83 milliós bírságot. A Zwack Unicum jövedékiadó-ügyében viszont lemondásra kényszerítették a vámhatóság vezetőjét, kierőszakolták a jövedéki vizsgálat leállítását, sőt törvénymódosítás utján akadályozták meg a jog érvényesülését, milliárdos kárt okozva a központi költségvetésnek.
Mindkét történetben kulcsszerepet játszott Medgyessy Péter miniszterelnök. A Zwack Unicum ügyében is őt terheli a felelősség, hiszen a Magyar Nemzet feltárta a László Csaba által ez év szeptemberében előterjesztett salátatörvény Zwack Unicum ügyére fazonírozott szakaszának hátterét, mégis hagyta, hogy az Országgyűlés szavazzon az előterjesztésről.
Kiszivárogtatók
A kiszivárogtatásra vállalkozó pénzügyminisztériumi köztisztviselő indítékáról az alábbiakat közölte lapunkkal: 2002-ben örömmel fogadta a kormányváltást és a pénzügyminiszterként visszatérő László Csabát. Arra számított, hogy László „a ház neveltjeként” azokat az embereket helyezi vezető pozíciókba, akiket ez már régen megilletett volna. Ezzel szemben a dinamikusan induló miniszter nagyon hamar „elefántcsonttoronyba” költözött, s annak kulcsát a hozzá minden tekintetben legközelebb álló, ám a PM-ben mind szakmailag, mind emberileg fenntartásokkal kezelt Fenyővári Noémi kabinetfőnöknek a kezébe adta. Közismert tény a tárcánál, hogy Kékesi László volt adóügyi helyettes államtitkárnak a kabinetfőnökkel való többszöri konfrontációja miatt kellett távoznia ez év január elején posztjáról. A pénzügyminiszter elszigeteltségében korábbi munkatársaival szemben egyre bizalmatlanabb lett. Ennek következtében egyre kevesebb ügyet engedett át beosztottjainak, ugyanakkor ő maga idő hiányában képtelen úrrá lenni ezeken. Ezért a hivatalos ügyek a tárcánál torlódnak, amelyeket a miniszter kapkodással, átgondolatlan döntésekkel igyekszik kompenzálni. Ez az apparátust állandó feszültségben tartja, mert a miniszter döntései nem kivitelezhetők úgy, ahogy azt László elvárná. Ha a tárcánál a kifogásokat szóvá merik tenni, akkor László ezt az apparátus „betartásaként” éli meg. Mindez erősen paranoid légkört eredményez, egyre mélyítve a szakadékot a miniszter és munkatársai között. A lapunkat megkereső köztisztviselő számára az tette fel az i-re a pontot, hogy a miniszter úgy vállalt a tárcánál egy csaknem hetvenfős létszámleépítést, hogy az minden szakmai koncepciót nélkülöz, és csak a fűnyíróelv logikáját követi. Ráadásul a Pénzügyminisztériumban immár köztudomású: a költségvetési törvény elfogadása után László Csaba távozik a tárca éléről. „A kiszivárogtatás néha az apparátus önvédelmi reflexe” – szögezte le végül a nevének elhallgatását kérő, magas beosztású köztisztviselő.
Hölgyek, urak, ott a köztisztviselői karban, állunk rendelkezésre minden olyan ügyben, amely az önök ingerküszöbét is meghaladja. (T. M.)
origo.hu
Orbán Viktor és Magyarország az ukrán titkosszolgálat célkeresztjében áll
