Páros portré

Oláh Zsuzsa több mint tíz éve tagja a Csokonai Színház társulatának, ahová Lengyel György hívta, amikor Pécsről Debrecenbe került direktornak. A népszerű színművésznő – egy évados egri kitérővel – egy évtizedet töltött el Pécsett is, s Debrecenbe mint szülővárosába tért vissza. Mensáros- és Latinovits-díjas, a Debrecen Város Kultúrájáért Díj és különféle nívódíjak tulajdonosa. Tartalmas pályáján parádés szerepek sorát játszhatta el, s gyorsan a cívisváros publikumának egyik kedvencévé vált. A Csokonaiban alakította egyebek között a Cseresznyéskert Ljubov Andrejevnáját, az Énekes madár Regináját, az Übü király Übü mamáját, a Macska a forró bádogtetőn Mae-jét. Úgy véli, a színésznőnek az a jó, ha a legkönnyedebb vígjátéktól a legkomorabb tragédiáig a legszélesebb skálán mutathatja meg magát. Mostanában épp A patikust próbálják Goldonitól; de szívesen vesz részt a musicalstúdiósok István, a király produkciójában is: Saroltot énekli az új egyetemi campus Lovardájában rendezett telt házas előadásokon. A filmezésben egy-egy kiemelkedő feladat is megtalálja: nemrég például Gárdos Péter hamarosan bemutatandó dokumentumjátékfilm-sorozatában játszotta az első magyar orvosnőt. Pár éven át működött szinkronstúdió Debrecenben – itt rendszeresen dolgozott. Nem ijed meg a keményebb kihívásoktól sem. Akár Mrozek egyik Özvegyét is örömmel játssza el, s ha a bemutatón jelen lévő, amúgy mogorva ember hírében álló neves lengyel drámaíró még külön gratulál is, az többet ér minden elismerésnél. Mint mondja, vannak jó és rossz szerepek, de mindegyikből a maximumot kell kihozni. A színész dolga nehezebb, ha a figura nincs jól megírva, s kínlódnia kell, hogy maga alakítsa ki a karaktert. Ráadásul egy vidéki színházban nemritkán egymást érik az ellentétes természetű feladatok: a premiert pár napon belül gyakran már az új darab olvasópróbája követi. S egyiket sem lehet félvállról venni, hiszen a szülőváros közönsége egyenletes produkciót vár el tőle. Olykor azonban nemcsak gyermekkori ismerőseit, de barátait, sőt kollégáit is sikerül meglepnie. A legemlékezetesebb ezek közül a Mici néni két élete volt: Rózsit, a hetvenéves, szociális otthonban lakó nyugdíjas színésznőt kellett alakítania. Először ijesztőnek tűnt a dolog, sok fejtörést okozva neki: mennyire öregítse magát, hogy hiteles legyen. Aztán rájött, hogy semennyire. Elég ahhoz a ruha meg a paróka – s kidolgozott egy sajátos mozgást a karakterhez. Olyan sikerrel, hogy sokan még a tapsrendnél sem ismerték fel…

Szente Vajk a színház egyik nagy ígérete. Huszonkét éves, Orosházán és Békéscsabán nevelkedett. Tavaly végzett a Nemzeti Színiakadémián, ahonnan egyből a Csokonaiba szerződött, s már a második évadot nyűvi itt. Szombat délelőttönként a Magyar Televízió élő ifjúsági műsorának vezetőjeként bukkan fel, magabiztosan hirdetve: „Képben vagyunk.” Sőt egy jelenet erejéig szerepel a világhírű angol rendező, Peter Greeneway bemutatásra váró filmjében is. Debrecenben operettben, a Csókos asszonyban debütált: ő volt Ibolya Ede. A táncoskomikus-szerepet honorálta a közönség, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy rá osztották a Peter Pan musical címszerepét. Az élőben énekelt zenés mű nagy sikert aratott, s látványnak sem utolsó: David Copperfield régi asszisztense hozta például a repülő szerkezetet. Nem csoda, ha hatvan előadás után decembertől felújítják a szériát. Szente Vajk azt reméli: az a szülő, aki elhozza a gyerekét a Peter Panra, talán kedvet kap ahhoz is, hogy megnézze őt az Énekes madárban. Ehhez a szerephez a Székelyföldön folytatott előtanulmányokat: még Tamási Áron húgával, a tüneményes Erzsike nénivel is összeismerkedett Farkaslakán. A szívét is odateszi a fiatal székely legény, Kömény Móka szerepébe. Úgy gondolja, nem az a jó színház, amely a szakmának, hanem amelyik a közönségnek készül: utóbbi nemcsak hálásabb, de több mindenre felfigyel. Amúgy Kömény Pan a fővárosban lakik, de szívesen letelepedne Debrecenben. Bár – teszi hozzá – erről még korai gondolkodni…