Schröder magánya

Biztosra vehető a német kormánykoalíció újabb kudarca. Az adóreform tervezetét a szövetségi tanács elé terjesztő Schröder-kabinet az ellenzék határozott ellenállásába ütközik, és pénteken a Bundestagban nem számíthat a tartományok képviseleteinek támogatására. A CDU/CSU már bejelentette elutasító állásfoglalását, és ezzel szertefoszlott a kancellár reménye, hogy – tekintettel az ország aggasztó szociális és anyagi helyzetére – a kereszténydemokrata tábor hajlandónak mutatkozik az együttműködésre. Gerhard Schröder ismételt meghívását egy „német–német” csúcstalálkozóra az ellentábor végleg elutasította, holott előzőleg több tartományi kormány jelezte: nem zárkózik el mereven az együttműködéstől. A kereszténydemokraták egységének megbomlása fenyegetett, amikor Friedrich Merz, a CDU/CSU parlamenti frakció elnökhelyettese, a párt első számú gazdasági szakértője új adótervezettel állt elő.
Javaslata az átláthatatlan adószabályok eltörlését, világos, mindenki számára érthető jövedelmi adókulcsok bevezetését, a gyerekes családok fokozott támogatását és az eddigi kedvezmények radikális eltörlését szorgalmazza. A kereszténydemokraták elnöksége megvitatta, s nagy többséggel elfogadta a javaslatot, sőt mérföldkőnek nevezte a tekintetben, hogy a polgárok végre maguk mögött hagyhassák a pillanatnyi adódzsungelt. A Merz-terv egyben elfojtott minden hajlandóságot a Gerhard Schröder favorizálta csúcsra. A Bundesrat a kormánytervezetet átadja majd az egyeztető bizottságnak. Szertefoszlott az SPD–Zöldek-koalíció álma, hogy végre sikerül vereség nélkül megúsznia egy jelentős szavazást.
A kormány végleg a reformtervek csapdájának az áldozata. Nem sikerült kialakítania sem azt a belső egységet, sem azt a nyilvános érvet, amely meggyőzően hatna az emberekre. Az eredetileg biztató jövőre utaló „reform” fogalma ma a németek számára bizonytalanságot, félelmet, kiszámíthatatlanságot jelent, szöges ellentétben a fél évszázada lendületbe jött „gazdasági csoda” megszokott áldásaival. A reformokat a nagy többség szükségesnek tartja – mindaddig, amíg nem az ő pénztárcájáról folyik a vita.
A termelés költségeinek csökkentése, a munkanélküliség mérséklése, a gazdasági recesszió áthidalása, az egészségügyi kiadások megfékezése, a nyugdíjak biztonságának garantálása nem egy reformintézkedést követel, hanem a változások egész csomagját, méghozzá gyors iramban. Schröder még saját pártjának képviselőit is csak ismételt lemondással fenyegetve tudta rábírni arra, hogy kiálljanak a kormány mellett. Országos szinten ez a taktika hatástalan. Ha most lenne újabb parlamenti választás, az SPD legfeljebb a szavazatok huszonnégy százalékára számíthatna. 2004-ben négy tartományi és nyolc kommunális szavazást rendeznek, a várható eredmények alapján a „reformok kancellárja” a „kudarcok kormányfőjeként” juthat kétes értékű hírnévhez. Ezért lett volna fontos Schrödernek a csúcstalálkozó, ám a Merz-terv ezt meghiúsította.