Feleségemmel 1956. november 5-én, hétfőn reggel elindultam a Karolina útról a Márvány utcában lakó szüleimet meglátogatni. A sziklaközpont előtt orosz tankrészleg állt, a tábori konyhánál éppen reggeliztek. Délben óriási lövöldözést hallottunk, anyám majd kiejtette az edényt a kezéből. Az oroszok ugyanis végiglőtték az Alkotás utca nyugati oldalát a nehéz géppuskáikkal a tankok tetejéről, minden ok nélkül. Vonultak a Széna tér felé. Hazafelé üvegcserép, malterdarabok, villamosdrótok és géppuskahüvelyek között siettünk. Este tíz órakor az erkély redőnyrésein át néztük a Bocskai út északi oldalán haladó tankokat és csapatszállító kocsikat. Ismét nagy volt a lövöldözés zaja. Az oszlop végiglőtte az út déli oldalán álló házakat. Hatodikán reggel elindultunk a körtérre, hátha lehet valamit kapni a parki közértben. Ismét üvegcserép és vakolat az úttesten, kilőtt hüvelyek.
A Lenke udvarnál balra fordultunk a Bartók Béla útra (a Kosztolányi-mellszobornál), elfutottunk a park mellett a Fadrusz utca sarkáig. Itt fel volt szedve a kockakő az út teljes szélességében, tank nem volt a helyszínen, de itt álltak a gumiabroncs nélküli kocsik, halottak jobbra-balra, egy kar, egy láb, zöld lőszeres ládák üresen, amikbe két lövedék fért be. A mozi bejáratában géppuska mellett néhány magyar átkiabált, ne menjünk tovább, mert folyik a csata. Hazasiettünk a drótok közt, mert a géppuskalövedékek itt is elvágták a vezetéktartó oszlopokat. Csupa korom és vér volt az úttest. Kiderült, hogy a házak ötödik emeletéről a tankoszlopot golyószóró és puskatűz fogadta meg benzines palacktömeg. A járművek megakadtak a torlaszon és kigyulladtak. A kiugráló katonákat a mieink „levadászták”.
Másnapra a csatának hűlt helye volt, éjjel mindent eltakarítottak, túl sok volt a külföldi tudósító, akik kis furgonokkal közlekedtek és filmezték a pusztítást. Harmadnap végigmentünk a Rákóczi úton, végig álltak a tankok, bennük a kormos ruhájú katonákkal, gyalogos tömeg az úttesten, cserép, vakolat, drót. A körút előtti sarkon Sztálin szobrát kalapálták szét nagy buzgalommal. A Divatcsarnok épülete tönkrement. A 80-as szám kapott egy belövést, 30 cm-es lyukat ütve a falban. A lövedék a szobában robbant. Az összes szekrényből, rajztáblából és állványból gyújtós lett. Nem volt szép látvány. A csaták elülte után tervezővállalatok (Uvaterv, Mélyépterv, Iparterv stb.) kaptak megbízást egy-egy városrész rekonstrukciójára, a kivitelezők nekiálltak dolgozni és 1957-ben sok mindennel elkészültek. A Mária Terézia laktanya sérüléseit, a körúti házak romjait csak később sikerült kijavítani.
Akik harcoltak, főleg katonák vagy katonaviselt emberek voltak, sok fiatal segített nekik, fegyvert, lőszert a laktanyából kaptak bőséggel. Az egész forradalmat Újpesttől Csepelig egy dühös, magyar felkelő sereg hajtotta végre, akiket az oroszok iránti közös gyűlölet vezérelt. Nem volt itt sem koncepció, sem külföldi beavatkozás, spontán történt minden, közös lélekkel vezérelve, az emberek „nyitottak” voltak és segítőkészek minden téren.
Markó Elek
Budapest
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
