Báthori Gábor fejedelemsége idején, 1612. január 14-én egy írástudó ember leült régi, 1560-ban Bázelben nyomtatott, Irenaeus püspök műveit tartalmazó könyve elé egy kis erdélyi faluban, és az antikva címlapjára annak rendje és módja szerint följegyzett minden olyan kronológiai kérdést, amelyről úgy érezte, hogy halaszthatatlanul tisztáznia kell. Elsőként a kötet szempontjából leglényegesebbet, hogy ki is volt Irenaeus és főképpen, hogy mikor élt. Mintha csak vitát folytatott volna valakivel, s a probléma tisztázása végett össze akarta volna gyűjteni az érveit. A válaszadás közben azonban el-elkalandozott a figyelme. Az ismeretlen „könyvfirkáló” adatait elsősorban a kötet előszavából, Rotterdami Erasmus munkájából merítette, de más forrásokat is felhasznált.
A feljegyzés szerint tehát Irenaeus Krisztus után 177-ben írta legfontosabb munkáját, vagyis a világ teremtését követő 4138. esztendőben. „4138 az régi üdötöll fogva, tudni illik világ teremtésétöl fogva.” Irenaeus munkásságának datálása pontos, legalábbis ami a Krisztus utáni időszámítást illeti, hiszen valóban ebben az esztendőben küldték paptársai Rómába Eleutherius pápához, hogy az egyház fejének segítségére legyen a közeli világvégét váró montanisták elleni küzdelemben. Nem véletlen, hogy Irenaeus kötetének ismeretlen bejegyzője a püspök életének időbeni elhelyezéséhez feljegyezte a böjti szokásokat előíró néhány fontosabb pápai rendelkezés hozzávetőleges keletkezési dátumát is, hiszen a montanisták Krisztus második eljövetelét a közeljövőre téve szigorú aszkézisben éltek. „Telosforus görög pápa Romaba zerzette uolt az husvet elöt az böjtöt, hogi az farsangon való latorságért böjtölnének.”
A legnagyobb probléma persze Irenaeus hitelessége. Ez bizonyos szempontból kronológiai kérdés. „Némeliek azt mongiak hogj ez ellen írta volna Zent Janos az euangeliomot, de nem igaz” – állapította meg az anonim lapszéljegyző. „Én így olvasom, hogy ez az Ireneus Zent Janos tanitvanianak tanitvania volt. Ignatiust oluasom, hogi az Zent Janos tanitvania volt kit Romaba az fene vadak eleibe vezettek.” Majd következik egy kis korrajz: „Traianus Romaj Imperator czinaltatott legh elözör az Dunan hidat. Ugian ennek ideyebe holt megh Zent János Ephezomba Chrs halála után 68 eztendöbe, tiz hian szaz eztendös koraba.”
Honnan származik ez a sok adat? A megoldás viszonylag egyszerű, bár a könyvbejegyző nem nevezte meg legfontosabb forrását. Viszont utalt rá terjedelmes szövegének végén: „Oluasd megh az Cronicaba vagy az pápákrol valo könivben.” Krónika ugyan sokféle állhatott rendelkezésre, azonban a hivatkozott könyv minden valószínűség szerint nem lehetett más, mint Székely István 1559-ben Krakkóban megjelent Chronica ez vilagnac yeles dolgairol című alkotása. Székel Estván – ahogy magát könyvében nevezi – katolikusból, sőt ferences szerzetesből lett protestánssá, és világkrónikája szándéka szerint elsősorban „pápákról való könyv”. Ugyanis a római egyház történetének bemutatásával akarta – Melanchton nyomán – bizonyítani, hogy a katolicizmus nem tekinthető autentikusnak, s a római egyház eltávolodott Krisztus tanításától. Ha felütjük művének századik lapját, ezt találjuk: „4138. 177 Sother Papa Campaniai, papalkodec Romaba kilencz esztendeig, es harom holnapig. Ez szerze a hazassag koron a templombeli eskütetelt. Corinthomba Dienes pispec tanit. Ireneus az szent Ianos tanituanianac tanitvania az ö könueit iria.”
Vajon csakugyan vitatkozott-e valakivel Irenaeus könyvének ismeretlen használója, vagy csak a maga hasznára akart néhány fontos kérdést tisztázni? Nem tudjuk. Egy esztendővel a vértanú püspökre vonatkozó adatainak feljegyzése után azonban ismét leült a kötet elé, és saját korának legfontosabb eseményéről, az erdélyi fejedelem meggyilkolásáról tudósította az utókort: „uduar sekj Bathori Gabor idejében, ki igen nyughatatlan feiedelem vala. Békessegünk is […] nem vala […] Vitézi öltek vala megh 1613 octobr.” A bejegyzés nagyon szűkszavú, de lehetséges, hogy ennek oka nem az információk hiánya volt, hanem egyszerűen elfogyott a papír: az utolsó sorok már csak a lap alján, egymásba csúszva fértek el. A nagy terveket szövögető, de indulatos, meggondolatlan, fegyelmezetlen és léha fejedelem bukásáról sajnos csak néhány mondatot tudott Irenaeus könyvének címlapjára írni ez a névtelen literátus, aki csaknem négyszáz esztendő távolából „üzen” a mai olvasóknak.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
