- Ló -

Mondjuk, hogy egy fütyi, nevezzük Gerzsonnak, vonzódik egy Ilon nevű lányhoz. Meghívja moziba. A lány elfogadja a meghívást. Jól érzik magukat. Később a fiú meghívja a lányt vacsorázni. Megint jól elvannak egymással. Ezután rendszeresen találkozgatnak. Na miért? Hát persze. Gerzson már csak ilyen. Ilon is.
Mondjuk, hogy Gerzsonnak van egy kocsija. Egyszer épp Ilont viszi haza, amikor a lány váratlanul azt mondja:
Gondoltál már arra: ma fél éve, hogy járunk?
Csönd lesz, hangos csönd.
Ilon azt gondolja magában: Jesszus, mi a fenének kellett ezt mondanom.
Gerzson arra gondol: Mózes a hegyen! Hat hónap.
Ilon azon filózik: Azt hiszi, hogy valami kötelezettségbe akarom belerángatni. Pedig én se vagyok biztos ebben a kapcsolatban. Néha azt szeretném, hogy kicsit több időm lenne végiggondolni: maradjon így, hogy rendszeresen járunk? Maradjon meg ez a viszony ezen a szinten? Egy házasság felé tartunk? Gyerekek vállalása felé? Egy közös élet felé? Készen állok-e én ilyen elkötelezettségre? Ismerem én ezt az embert?
Gerzson is leporolja az agyát: Szóval ez azt jelenti… Nézzük csak! Júliusban kezdtünk el járni… Igen, akkor vettem a kocsit. Nézzük csak a kilométerórát… Azannya, már rég esedékes egy olajcsere.
Ilon tovább gógyizik: Már ideges. Látom az arcán. Lehet, hogy nincs is igazam. Lehet, hogy ő akar többet a kapcsolatunkból. Előbb megérezte, mint én, hogy fenntartásaim vannak. Lefogadom, hogy így van. Azért olyan vonakodó, mert fél a visszautasítástól.
Gerzson agyal: És meg fogom nézetni a sebváltót is, mondjanak bármit azok az idióták. Nem kapcsol rendesen. És nem hagyom, hogy a hidegre fogják. Hideg? Miféle hideg?! Hát három fok az már hideg? Ez a vacak meg úgy rángat, mint egy kukásautó kuplungja! Na de kapnak a pofájukra! Ötszáz rongyot adtam ezeknek a tolvaj kontároknak!
Ilon golyózik: Dühös. Nem hibáztatom. Én is dühös lennék a helyében. Istenem, olyan bűnösnek érzem magam, hogy belerángattam ebbe a… Nem tehetek róla. Nem vagyok biztos magamban.
Gerzson pörgeti az agyát: Persze, majd azt mondják a szemetek, hogy használt kocsira nincs annyi garancia, mint az újra.
Ilon töri a dióját: Lehet, hogy túl idealista vagyok. Várom a herceget a fehér lovon, miközben egy jó ember mellett ülök, akivel élvezet együtt lenni, akivel szívesen törődöm. Aki, úgy tűnik, szeret gondoskodni rólam. Egy férfi, aki most szenved az én önző, kislányos, romantikus álmodozásaim miatt.
Gerzson tovább kopog a fafején: Garancia? Hogy lejárt volna? Majd adok én nekik szavatosságot! Fogom a garanciájukat, és megetetem velük…
Gerzson, szólal meg Ilon.
Mi?, kérdi Gerzson felriadva.
Kérlek, ne kínozd magad ilyenekkel, mondja a lány szipogva. Lehet, hogy sose kellett volna… Ó, istenem, úgy érzem… Felzokog.
Mi? kérdi Gerzson.
Olyan bolond vagyok, zokogja Ilon. Úgy értem, tudom, hogy a lovag nem létezik. Tényleg tudom. Hülyeség. Nincs lovag, és nincs ló.
Nincs ló?, mondja Gerzson.
Azt hiszed, bolond vagyok, igaz?, mondja Ilon.
Nem, mondja Gerzson, aki boldog, hogy meglelte a megfelelő választ.
Csak az van… Hogy én… Nekem még időre van szükségem, mondja Ilon.
Tizenöt másodperc szünet, miközben Gerzson olyan gyorsan, ahogy csak tőle kitelik, megpróbál kitalálni egy biztos választ. Végül előjön azzal, amiről azt hiszi, beválik.
Igen, mondja.
Ilon meghatódva megérinti a kezét.
Gerzson, te tényleg így érzel?, mondja.
Hogy így?, mondja Gerzson.
Hát így. Úgy értem, az idővel kapcsolatban, mondja Ilon.
Ja, az idővel kapcsolatban! Hát persze, mondja Gerzson.
Ilon szembefordul a fiúval, mélyen a szemébe néz. Gezsonra a frász jön, mert nem tudja, mit fog mondani a lány, főleg, ha a lovat is belekeveri a témába.
Köszönöm, Gerzson, mondja a lány.
Köszönöm, mondja Gerzson rémült-értetlenül.
Aztán hazaviszi a lányt. Ilon hajnalig forgolódik az ágyon, sír, és önmagát kínozza. Gerzson hazamegy, kinyit egy sört, bekapcsolja a tévét, és belemélyed két, számára teljesen ismeretlen focicsapat meccsének a közvetítésébe. Valami azt súgja agya egyik távoli és pici sarkából, hogy valami komoly történhetett a kocsiban, de biztos benne, hogy sose tudná megérteni, hogy mi. Jobb, ha nem gondol az egészre.
Másnap Ilon összehívja a legjobb barátnőit, és órákon át ízekre szedik a történteket, fájdalmas részleteivel együtt. Analizálni fogják, mit mondott a lány, mit mondott a fiú, kitérve minden szóra, mozdulatra, gesztusra, a jelentésbeli nüánszokra. Ezt a témát fogják elemezni talán heteken, talán hónapokon át anélkül, hogy megunnák.
Ezalatt Gerzsonnak, aki egy Ilonnal közös haverjával biliárdozik – olyan régifajta biliárd ez három golyóval, de nem nevezném magyarnak –, egy karambol előtt egy pillanatra megáll a dákó a kezében, és annyit kérdez:
Te, Norbi, volt Ilonnak lova valaha is?