n Stefka István
Városliget szélén, a keresztény Magyarországot jelképező templom helyére nemsokára a Sztálin-szobor került, és a megszentelt kövekre épült a dísztribün, ahonnan Rákosi Mátyás és Kádár János integetett a felvonulásra kirendelt tömegnek. Miután feloszlatták a szerzetesrendeket, és a papokat a templom falai közé szorították, a totális diktatúra éveiben a regnumos atyák illegálisan folytatták tovább nevelő munkájukat, vállalva akár a börtönt is. A nagy hitvalló öregek közül már csak kevesen élnek, mint például László Gábor, a sokat szenvedett regnumos atya, pápai prelátus, aki a napokban veszi át a Hit Pajzsa kitüntetést.
Bolberitz Pál teológust, filozófust, apostoli protonotariust először arról kérdeztem, mi a Hit Pajzsa, kik kapják ezt az elismerést.
– A Jót és Jól Alapítvány, valamint a Magyar Írók Egyesülete közösen alapította ezt a kitüntetést, létrehozása Horváth Béla volt kisgazdapárti országgyűlési képviselő és Gyurkovics Tibor író nevéhez fűződik. Horváth Bélának sikerült elérnie a parlamentben, hogy a kommunizmus üldözötteinek és áldozatainak legyen emléknapjuk – február 25. –, és ehhez fűződött a Hit Pajzsa létrehozása. Két évvel ezelőtt én kaptam meg, tavaly Olofsson Placid atya vehette át a kitüntetést, akit a gulágra vetett a tébolyult keresztényüldözés. A kuratórium most úgy döntött, hogy László Gábor érdemli ki a díjat. Ő a Regnum Marianum közösség egyik kiemelkedő alakja, jelenleg az esztergomi egyházmegye nyugdíjas papja. Személye szimbóluma lett a mozgalomnak, amelyet a huszadik század elején Prohászka Ottokár, illetve Majláth Gusztáv erdélyi püspök alapított.
– Mi volt a mozgalom lényege, törekvése?
– 1882-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte, hogy minden iskolában kötelező legyen a hitoktatás, minden gyermeknek a vallása szerint. Az állam a hittantanároknak is közalkalmazotti fizetést adott. A papok tanították a hittant, s egy lelki közösséget hoztak létre, nem szerzetesrendet. Hogy együtt maradhassanak, Majláth Gusztáv püspök vásárolt nekik egy házat a VII. kerületben. A Damjanich utca 50.-ben laktak, és gyakorolhatták hivatásukat. Ott merült fel bennük a gondolat, hogy foglalkozni kellene a lelkileg elhanyagolt, szegény peremkerületi fiatalokkal.
– Az ő közösségüket nevezték el 1896-ban Regnum Marianumnak. Ha jól tudom, internátust is létrehoztak, amelyben gyakran utcáról bevitt gyerekeket helyeztek el. Ruhát kaptak, ellátták, taníttatták őket.
– Sőt ekkor bontakozott ki a cserkészmozgalom. Mondhatom, a Regnum Marianumnak volt a legjobb cserkészcsapata. A Regnum Marianum adta ki azt a híres, remekül szerkesztett ifjúsági lapot, a Zászlót, amely tökéletesen megtalálta a hangot a tíz–tizennyolc éves fiúkhoz. A cserkészcsapat is a Damjanich utca 50.-ben működött, ahol a regnumi atyák foglalkoztak a fiatalokkal, akik boldogan töltötték ott az időt, fociztak, játszottak, minden vasárnap kirándulni vitték őket. Ez volt a keret, amely nagyon jól működött egészen 1950-ig, amikor is kitiltották a hittantanárokat a gimnáziumokból.
– Előtte feloszlatták a szerzetesrendeket, elvették az egyházaktól az ingatlanaikat, lezajlott a Mindszenty-per, a Grősz-per, börtönben ült az evangélikus Ordass Lajos, meghurcolták a református Ravasz László püspököt.
– És megszüntették a cserkészmozgalmat! A Regnumot viszont, mivel lelki közösség is volt, nem lehetett a cserkészettel együtt felszámolni. Miután a Damjanich utcai házat államosították, és kidobták onnan az atyákat, különböző plébániákra kerültek, de a Regnum Marianum nem szűnt meg. Titokban tovább tartották egymással a kapcsolatot. Magánlakásokon jöttek össze. Együtt tartották a cserkész fiatalokat, és illegálisan folytatták a hitoktatást. Bár elméletileg létezett hitoktatás az iskolákban is, de akkora volt a megfélemlítés, és olyan súlyos következményekkel járt a hittanra való beiratkozás a gyerekekre és a szülőkre nézve, hogy egészen 1990-ig Budapesten hivatalosan alig tizenöt gimnazista járt hittanra. Így aztán a templomokra korlátozódott a lelkipásztorkodás. Az Állami Egyházügyi Hivatal ellenőrzésével az előírások annyit engedélyeztek, hogy egy héten két alkalommal, kétszer egy órán keresztül lehetett foglalkozni az ifjúsággal a templomokban. Igaz, 1975 után enyhült a szigor, mégis indirekt egyházüldözésnek mondhatom, hogy Magyarországon átlagosan az ifjúság nyolc–tíz százaléka részesült hitoktatásban tizennégy éves koráig. A tizennégy éven felülieknek mindössze egy-két százaléka járt hittanra.
– A közvetett egyházüldözés a Kádár-rendszer úgynevezett puha diktatúrájának az időszakára esik. De korábban, a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt regnálása idején fizikailag is üldözték a papságot.
– A templomokban nem engedték az intenzív hitoktatást, az iskolákban lehetetlenné vált a tanítás, az meg feltűnő lett volna, ha a pap jár a magánlakásokba, ezért zseniális megoldást találtak ki, amely jóval megelőzte a II. vatikáni zsinatot. A nagyobb regnumista cserkészfiúkat titkos vezetőképző kurzuson kiképezték a hitoktatásra, a vezető funkciók betöltésére, és ők tanították a hittant, ők vitték a fiatalokat kirándulni. A kemény egyházüldözés 1948-tól 1956-ig tartott. A forradalmat követő megtorlás után Kádárék úgy látták, hogy ismét következhet egy leszámolás a papsággal. 1961-ben egy éjszaka háromszáz papnál tartottak házkutatást. A Regnum Marianum atyáinak jelentős részét letartóztatták, de számos egyetemista vezetőt is elvittek. László Gábor atya is akkor került börtönbe.
– Mi volt a vád ellenük?
– Államellenes izgatás. Mert izgatásnak számított minden, ami a hivatalos materialista ideológiának ellentmondott. Persze nemcsak a regnumi atyák, hanem más katolikus papok is fenyegetett helyzetben voltak, de a regnumosok jelentősége abban állt, hogy nem törtek meg. Sok más pap, szerzetes „értett a szóból”, amikor figyelni kezdték, a püspökét megfenyegették, hogy nem alkalmazhatja lelkipásztornak, s el kellett mennie dolgozni, vagy egyenesen lecsukták, és nem foglalkozott tovább a fiatalsággal. A regnumi atyák állhatatosak voltak.
– Mi lehet ennek a magyarázata? A jövőbe vetett hit?
– Nem. Ön is élt a kommunista rendszerben, amikor senki sem hitt a jövőben, mert mindenki azt gondolta, hogy a Szovjetunió a mi életünkben nem fog összeomlani, marad a kommunizmus.
– Az egyház felső vezetésének egy része is hozzájárult ahhoz, hogy üldözhették az illegálisan tevékenykedő papokat.
– Csak a katolikus egyházról tudok beszélni. Nyilvánvalóan nálunk is volt olyan egyházi vezető, akit megfélemlítettek, vagy naivnak bizonyult. Hiszen a regnumi hitéletben nem volt politizálás, nem volt irredentizmus. Tapasztalatból mondom: ott sportoltak, tanultak, szellemi olimpiákat rendeztek. A hatvanas évektől lányokat is bevontak a hitoktatásba, mert az kevésbé volt feltűnő. Ha bált rendeztek, abba nem lehetett belekötni, mert táncoltak, de ezzel párhuzamosan folyt a képzés. Ebben a munkában kiemelkedő szerepe volt László atyának, ezért is indokolt a díja. A legnagyobb elnyomás közepette egyedül a Regnum Marianum tevékenysége maradt töretlen. Amikor a papjait kiengedték a börtönből, ott folytatták, ahol korábban abbahagyták. Voltak olyan regnumi atyák, akiket kétszer-háromszor is börtönbe csuktak. A kommunisták úgy képzelték, hogy rajtuk kívül senki másnak nem szabad foglalkoznia a fiatalokkal. Az halálos bűn volt.
– Tehát a hit védelméért kapja László Gábor atya a kitüntetést. A hitet védelmezni kell?
– Védeni kell! A regnumi atyák talán maguk sem tudták, de azt a lenini taktikát választották, hogy egyszerre végezték a feladatukat legálisan és illegálisan. Fiatalként én is ezt tettem mint lelkipásztor. A templomban igyekeztem jól ellátni a munkámat, de természetesen a templomon kívül is, csak arról nem szóltam a plébánosomnak.
– Soha nem merült fel az a vád, hogy a Regnum Marianum tulajdonképpen egy szekta?
– A Regnum Marianum soha nem volt szekta. Mindig az egyházhoz hű volt, mindig engedelmeskedett a püspöknek, a pápának, erős volt bennünk Szűz Mária tisztelete.
– Ebben a globalizált világban ugyancsak fellelhető egyfajta keresztényellenesség…
– Az emberek abban az illúzióban élnek, hogy lehet valaki tökéletes, önzetlen, nagyon jó ember Isten és a vallás nélkül. Ez nem igaz, mert még a vallásos embernek is ez nehezen megy. Jézus azt mondja: nélkülem semmit sem tehettek! Vagyis az ő kegyelme nélkül nem tudunk hosszú távon jó emberek lenni. Sokan ezt gondolják magukban: hívő vagyok, de nem járok templomba, mert nem kellenek a dogmák, én majd az Istennel elintézem a dolgaimat. Ez oda vezet, hogy a végén az Isten létét is tagadják. Sokan úgy is fogalmaznak, hogy a vallás magánügy. Mi húzódik e mögött? Az, hogy az emberek elhiszik, lehet valaki önzetlen, humánus, udvarias, kedves, jó ember, aki akár az életét is feláldozza a másikért, a valóságban viszont legbelül egyre többen arrafelé hajlanak, hogy a pénzt kell imádni, el kell taposni a másikat, és csak addig kell rá mosolyogni, amíg hasznot hajt. Erkölcsi válság, értékzavar uralkodik, s ez visszavezethető a vallási közömbösségre. Nemzedékeket rontott meg az ötvenéves kommunizmus. Eközben a Regnum Marianum az értékekért harcolt.
– A legújabb javaslat az, hogy az egyházak ne kapjanak a költségvetésből. Ez mindig akkor merül fel, amikor baloldali-liberális kormánya van az országnak.
– Elméletileg szépen hangzik, hogy a hívek tartsák el az egyházat. Akik ezt hirdetik, csak arról hallgatnak, hogy ötven évig minden erővel irtották a tudatból a vallásosságot. Ami a katolikus egyházat illeti: nagy átlagban a legszegényebb réteg gyakorolja a vallását. Ezen belül is a nem adófizetők, tehát gyerekek és nyugdíjasok. Hogyan tudja az egyház fenntartani az iskoláit, a közösségeit, ha nem kap állami támogatást, amely azt fejezi ki, hogy az egyháznak szellemi, etikai, értékteremtő és értékmegtartó szerepe van? Ez nem magánügy, nem néhány ember ügye, hanem az ország közösségének, egész Európának az ügye. Mert nem lehet hosszú távon erkölcsösen élni vallási indíték, motiváció és hit nélkül. Amíg a történelmi egyházak nem erősödnek meg gazdasági értelemben, addig szükségük van a költségvetési támogatásra. Az államnak is érdeke, hogy ez az értékrend a társadalmi tudatban is jelen legyen, máskülönben nem vagyunk, nem leszünk európaiak. Az állam és az egyház jogilag tökéletesen szét van választva 1989 óta. De nem is erre gondolnak azok, akik ma a szétválasztásukat szorgalmazzák, hanem arra, hogy az egyházat el kell választani a társadalomtól. Ezt szeretnék elérni. Ma is van egy uralkodó ideológia, akárcsak a kommunizmus idején: a mai baloldali-liberális értékrendet képvisel. Ennek lényege a szekularizáció, az elvilágiasodás ideológiája. S ennek kell az egész társadalmi értékrendet átjárnia.
– Végül is mi az üzenete a Hit Pajzsa díjnak?
– Az, hogy meg kell becsülni azokat az embereket, akik a kommunizmus csaknem ötvenéves uralma alatt átmentették a keresztény hitet.
***
A Regnum ma
A Regnum Marianum házfőnöke, Molnár Béla, Pestújhely plébánosa szerint jelenleg csaknem kétezren tagjai a közösségnek. Huszonkilenc atya alkot egy közösséget, a korosztályokat főként civilek vezetik. A regnumusok, azaz a papi és laikus vezetők célja ma is változatlan: az ifjúság nevelése. A játékoknak, a tanulásnak, a sportnak, a közös táborozásnak, a kirándulásoknak, a hitoktatásnak, a természetes életre való nevelésnek ugyanolyan szerepe van, mint régen. Molnár Béla szeminarista korában, 1964-ben került kapcsolatba a regnumi atyákkal, Thiry István segítségével kezdte el a munkát. Thiry atya azt mondta, hogy a kereszténységet ma már csak közösségben lehet megélni. Molnár Béla fiatal papként vállalta a veszélyes küldetést, azaz a fiatalok illegális nevelését. A hagyomány folytatódott: a regnumosok továbbra is lakásokban tartották összejöveteleiket. A házfőnök ma is szellemi, lelki és gazdasági vezetője a Regnum Marianumnak. Tanácsadó testületével, két pappal és két civillel hangolják össze a munkát. Molnár Béla szerint a regnumosokat változatlanul a hit tartja össze. Az atyákat és a laikusokat egyaránt. Mint mondta:,, A civilek is megkapták a karizmát (adomány) a Szentlélektől, így lett egy nagy fává. A mi adományunk a gyermek- és ifjúságnevelés.”
origo.hu
Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt
