A családi gazdálkodó, a parasztpolgár mindig nagyra becsülte a szabadságot, az önállóságot. Így van ezzel Péter Tibor is, aki bagi portáján ötvenhárom jószágnak viseli gondját. Feleségével reggel és este huszonkét tehenet fejnek, naponta négyszáz liter friss tejet értékesítenek. Ötven literre a helybéli pékség a vevő, a többiért házhoz jönnek a kuncsaftok. Némelyik már tizennégy esztendeje. Azóta, amióta a Péter család gazdálkodásra adta a fejét.
– Ma már tulajdonom az az öt és fél hektár, amit először megszánthattam, mert nem tudott mit kezdeni vele a téesz – meséli a bagi termelő. – Kárpótlásból került hozzám kilenc és fél hektár, huszonötöt pedig bérbe vettem. A szántókon minden megterem, ami a két lovamnak és a teheneknek kell. A tavalyi szárazság ellenére sem szenvedek szükséget. Minden kitart az újig, ami azért nagy szerencse, mert most már aranyárban kínálják a takarmányt. Nem szorulok senkire. Így építettem fel a gazdaságot.
Péteréknél azzal köszöntött be a rendszerváltás, hogy a két üsző 1990-ben megellett. A gazda egy reggel otthon maradt, nem ment be többé a műszergyárba. Az első havi tejpénz 6200 forint volt, ami meghaladta a korábbi keresetét. A vevők hamar szétvitték a finom házi tej hírét. Még a szomszéd falvakból is jöttek. Mások pedig a tehéntartáshoz kaptak kedvet. Ám egyikük sem bírta másfél-két esztendőnél tovább.
– Nem számoltak azzal, hogy a tejtermelés hihetetlen kötöttséget, kemény munkát jelent. Nincs vasárnap, sem ünnepnap, szabadság, a tejet megállás nélkül fejni és kezelni kell – vélekedik Péter Tibor a porta végén épített istállóban, miközben a kérődző holstein-frízeket szemléljük. – Fanatikus kitartás és családi összefogás kell ehhez a munkához. A legtöbbet a feleségem és én végezzük el, de a szüleink is sokszor segítettek, amikor veszni látszott a gazdaság. Volt, hogy leégett az egész évre összerakott lucerna, vagy megrothadt az összes burgonya, amit combig érő vízben ástunk ki a talajból. Anyósom ma is mindennap átjön, és kiméri a tejet az embereknek. A fiaim is segítenek, bár ők valami kellemesebb foglalkozást választanak majd maguknak.
A paraszti életforma vállalása nemcsak most igényel kitartást, a múltban még nagyobb megpróbáltatásokkal járt. Apósa példáján is igazolhatja ezt Péter Tibor, akit egy fővárosi börtönben kínoztak az ávósok, mert nem engedte meg nekik, hogy elvigyék a borát. Inkább a földre folyatta az egészet, fejszével hasította fel a három hordó oldalát. Így járhattak azok, akik nem adták fel könynyen az önálló gazdálkodást, és a vele járó szabadságot. Manapság más eszközök járnak: finoman húzzák ki alóla a talajt, és veszik el tőle a kenyeret.
Legalábbis ezt érzi Péter Tibor, aki meglehetősen bizalmatlan a világgal szemben:
– Csak abban vagyok biztos, amit magam teremtettem. Addig jó, amíg nem függök mástól, csak a saját erőmtől – sűríti két mondatba ars poeticáját. – Lépten-nyomon hallom, olvastam is róla most, a gazdatüntetések idején: a paraszt ingyenélő, csak arra képes, hogy az adófizetők pénzét használja. Én úgy döntöttem, egyetlen fillér állami támogatást sem igényelek, ne mondják rám azt, hogy másokon élek. A hatóságoktól eddig nem sok jót kaptam, most is tőlük függ a jövőm. Nincs kvótám, márpedig enélkül nem folytathatom május elsejétől a munkát. Állítólag a háztól eladott tejre még vásárolható kvóta, de senki nem képes megmondani azt, hogy miként és honnan. Hiába kérdezem, a terméktanács, a falugazdász és a tejminősítő cég képviselője csak széttárja a kezét. Rendkívül nagy a káosz, hiába állunk az EU kapujában. A bagi gazdálkodóban napról napra növekszik a balsejtelem: az unió a gazdálkodás végével lehet egyenlő számára.
– Nem tudnék mást csinálni. Biztos lábakon áll a nehezen felépített gazdaság, megél belőle a család. Mi fog történni? Semmivé válik tizennégy esztendő munkája? Lehet, hogy mindent elveszítek? Kinek az érdeke ez? – szakadnak ki Péter Tiborból a gyötrő kérdések. – A minap láttam egy megrázó dokumentumfilmet. Idős parasztembert mutattak, aki esténként felállt, és vette a kalapját. Hová mész? – kérdezte tőle a felesége. Hát, a tehenekhez! Értsd már meg, kiáltott fel az asszony, elvitték őket, nincsenek! Rekviem a szatmári csordákért. Ez volt a címe. Mi is így járhatunk hamarosan. Miértünk is mondhatják majd a rekviemet.
Ezt a bizonytalanságot érzi át manapság a gazdák többsége. Megkérdőjeleződött annak az uniós mintához igazodó agrármodellnek a jövője, amit 2001 nyarán az Orbán-kabinet hívott életre. A családi gazdaságokról van szó, amelyeknél jogi kategóriába öntötték a mindennapi valóságot, azt, hogy az egyéni termelők sikeres munkája mögött többnyire a család összefogása áll. A kezdet egy nyugat-dunántúli településhez, Kálócfához köthető, e helyen hirdette meg a polgári kormány a ciklus utolsó esztendejét jellemző agrárprogramot.
A statisztikai felmérések azt valószínűsítik, hogy hazánkban mintegy ötvenezer olyan egyéni gazdaság működik, mely versenyképes birtokkal és más adottságokkal rendelkezik. Közülük a tavalyelőtti kormányváltás idejére közel 14 ezren regisztráltatták magukat családi gazdaságként. A szaktárca akkori felmérései szerint családtagokkal együtt csaknem 35 ezer emberről volt szó. Az egy gazdaságra jutó átlagos földterület ötven hektár körül mozgott, a jelentkezők a hazai mezőgazdasági hasznosítású területek közel egyötödét művelték.
Ha nem akad el a kormányváltás miatt a folyamat, vélelmezhető, hogy még tovább gyarapodott volna a családi gazdaságok száma, hiszen a kormány jelentős támogatásokkal igyekezett helyzetbe hozni ezt a réteget. Legalább százmilliárd forint tőkét mozdított meg az a 22,6 milliárd forint keretösszegű hitelprogram, ami a tavalyi százmilliárdos csomaggal ellentétben olyan kedvezményeket és állami hátszelet kapott, hogy hozzáférhetővé vált a kisebb gazdaságok számára. Példa nélkül álló volt a földhitel, amit a termelők száz hektár megvásárlásáig kamatmentesen, saját erő felmutatása nélkül vehettek igénybe. Emellett a gazdák többek között telephely vásárlásához, létesítéséhez, ültetvénytelepítéshez, gépek beszerzéséhez kérhettek kedvező kölcsönöket. A támogatásoknál tízszázalékos többlet, a földterület után folyósított összegnél hektáronként nyolcezer forint plusz járt a családi termelőknek.
Mindez nem a társas gazdaságok, nagyüzemek ellenében történt. A cél az egyensúly helyreállítása, a lemaradók, a kicsik felzárkóztatása volt. A Horn-kormány alatt a támogatások 80 százalékát kapták a nagygazdaságok. Ez az arány a polgári kabinet időszakának végére 65 százalékra csökkent. Azaz, még mindig több támogatást kaptak a nagyüzemek, mint a KSH adatai szerint a hazai földterület több mint felét művelő egyéni gazdaságok – állapította meg a tavalyi karcagi gazdagyűlésen a népes hallgatóság előtt Orbán Viktor.
Kezdetben úgy tűnt, a honi agrárpolitika uniós modell felé igazítása a szocialisták tetszését is elnyerte, akik a választási kampány alatt nem azért kritizálták a kormányt, mert segíti a családi gazdaságokat, hanem azért, mert nem elég határozottan teszi azt. Az MSZP agrárprogramjának fővárosi bemutatásakor a mostani miniszterelnök a támogatások növelését ígérte. Mégis 2003-tól az összes hitelt, többlettámogatást és kedvezményt eltörölte az új kormányzat.
A családi gazdaságok által felvett kölcsönök törlesztésére vonatkozó türelmi idő közben lejárt. Az adósságot fizetni kell, miközben elapadt a kormányzati segítség, és több mint 200 milliárdos kárt okozott az aszály. S emellé már csak ráadás az uniós versenyhátrány és a feldolgozók diktálta alacsony ár, ami az utolsó csepp volt a pohárban ahhoz, hogy az utakra vonuljanak a gazdák.
***
Az eredeti célkitűzést, a tej literenkénti 72 forintos intervenciós árának bevezetését nem sikerült elérniük a tíznapos agrártüntetést szervező tehenészeteknek. Ha ez a követelés teljesül, jelentős mennyiségű tejet kellett volna felvásárolni a következő hónapokban az államnak. A kialkudott egyezség révén a kormányzat literenként negyvenforintos exporttámogatás folyósításával ösztönzi arra a feldolgozókat, hogy 68 forintot fizessenek a gazdálkodóknak. Az exporttámogatás csak annak az üzemnek jár, amelyik ezt a minimális felvásárlási árat megadja a termelőknek. Megkezdődött a harc a tejet csak imitáló, valójában a gyártás során keletkező melléktermékből készülő reggeli italok ellen. A kormány a CBA-val, az Auchannal, a Spar üzletlánccal és a Metróval megállapodott abban, hogy ilyen terméket a továbbiakban nem forgalmaznak. Javaslat készül, mely szerint a reggeli italok áfája a jelenlegi 12 százalékról 25 százalékra emelkedik majd. Ebből kétmilliárd forint többletbevételt remél a Pénzügyminisztérium. A tejimitátumok kiszorításától a felek azt remélik, hogy tíz százalékkal nő hazánkban a tejfogyasztás. A döntés ellen a Vállalkozók Országos Szövetsége máris tiltakozik.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
